Erkölcs? Etika? Érték?

Sziasztok

Nem szűntem meg sőt egyre inkább dolgozom. Csak az elméleti világjobbítást gyakorlatira váltottam, ha akartok szívet melengetőket olvasni, akkor irány a

http://sarkanyosjatszoter.blog.hu

Elindítottam valamit, ami mellé naponta állnak családok, már nem egy hanem két játszóteret tartunk karban, és a lényeg, mint Gombán is, nem a tánccsoport, és a játszótér, hanem az, hogy van valami közös dolog, ami összehoz. Valami pozitív, nem állami, hanem magán kezdeményezés. Olyan, ami átlátható, átérezhető, aminek lehet örülni, és ahol lehet fejlődni emberileg. Minden poszt apropója valami előrelépés, amivel jobb lett valami a környezetben, és persze nem tudom meghazudtolni magam, így kerül egy létraépítésbe a tejfakasztó buli, meg a Pisai Ferdetorony kreatív turistái.

Végül életem legkomolyabb idézete Tendzin Gyaco-tól, azaz a XIV. dalai lámától:

"Ne keseredjünk el, ha szavunk bárkinél is süket fülekre talál. Különös dolog a lélek, és az emberi lélek csendje. Sokszor esztendők is eltelhetnek, míg ez, vagy az elvetett mag megfogan benne. Ne higgyük, hogy tetteinknek és szavainknak hatása tüstént és várakozásainknak megfelelően jelentkezik."

Legjobbakat

KRi

Az utóbbi évem arról szól, hogy kijelentek valamit és rögtön mindjárt máshogy lesz. Rájöttem én tehetek arról, hogy most bekebelezik a nyugdíjpénzári zs-ket. Fél évvel ezelőtt ugyanis tettem egy kijelentést.

-Jelenleg egy dolognak örülök, hogy habár már nincsenek megtakarításaim, sőt annál több hitelem van, legalább a magánnyugdíjpénztáramon és az önkéntesen van pénz. Ne legyen rá szükség, de örökölhető. A magánon van 2,8 millió. A semminél több.

Amikor ezt kimondtam megszállt valami nyugodtság, hogy már 30 évesen sikerült valamiféle ön és utódgondozást végrehajtanom. Nem vagyok teljesen kiszolgáltatva az aktuális kormányok kénye kedvének.

Aztán jött a hír, hogy államosítják a pénzem. No ez szarul esett. Majdnem depressziós lettem tőle, röviden elmesélem, hogy hogyan jutottam oda, hogy tök mindegy mit csinálnak. Kezdem egy kis családtörténettel, végén pedig konkrétumok a jelenlegi lehetőségekről

Az államosítás a legdurvább szitokszó a családunkban. Nagyszüleimtől több házat, földet, erdőt vettek el, egy apró ok folytán. Nagyapám 6 évesen, első elemiben az iskolai adatlap anyanyelve rovatába azt írta: német. Mit írt volna, ha németül beszélt vele otthon az anyja. Nagymaroson nem mi voltunk egyedül ezzel. A miértekre egyszerű a válasz. Török és mindenféle járványok után elnéptelenedett a falu és Mainz mellől jöttek német telepesek. Nem is régen jártam Mainzben, az egész miliője kísértetiesen hasonlít a Nagymarosira. Túlképpen ugyanaz a táj csak másik országban. No szóval így kerültek ide németek, amit manapság pl. az utcánk Mainzi utca neve is felelevenít. 

No de a második világháború alatt, és után az a rublika különös jelentőséggel bírt, hasonlóképpen a vallása rovat. Örök vita, hogy a zsidóság vallás vagy származási alapon tagozódik, akárhogyis II. világháború alatt egy ilyen vallási rublika melleti x konkrét emberéletbe került. És ez nagyon-nagyon nincs jól. Hálisten az az időszak is véget ért, és teljesen jogosan merült fel az igény a kollektív bűnösségre. Ha kollektíven lehetett marhavagonírozni, akkor kollektíven lehet kijelenteni a marhavagonírozók anyanyelve szerint is mindenkire, hogy azok mind-mind segítették a rendszert. Úgyhogy születetett egy törvény, hogy hát az ilyeneket, nem kéne meghagyni a földi javaikban. Annyiból humánusabb volt ez a rendszer, hogy alapvetően csak földi javakat vett el, alapvetően, de pl nagyapám nővére épp elmúlt 16, amikor kitalálták, hogy mi lenne ha egy "kis munkára" (a malenkij robot ezt jelenti) elmenne dolgozni Oroszországba. Ő visszajött és a kint megismert későbbi férje is, de sokan mások nem. Ő mikor megmenekült a kinti táborból, és a nyugatiban várt a vonatra „hazafelé” akkor tudta meg, hogy az az otthon, ahova ő a pokol alatt hazavágyott, már nincs. Elvették, államosították, törvényesen. Nincs. Nincs otthon többé. Van egy falu hol egykoron volt egy otthonuk. Azért ott a Nyugatiban állva tífuszosan 40 kilósan, meghallva ezt a hírt, szerintem nagy szó, hogy megvárta a vonatot és nem alá ment, hanem felszállt rá.

A fentiek okán érthető, hogy az államosítás szó az spontán kiveri a biztosítékomat. Most 30 évesen, ha belegondolok abba, hogy minden, amiért én és az őseim küzdöttek, amiért lemondtak, az egy tollvonással elvehető, valahogy nem a takarékoskodás felé indít meg.

Szóval kijelentettem, hogy hurrá nekem mégis van megtakarításom. Hát most nem lesz és gyorsan államosítják. De. Mint látszik a fentieket, hogy bennem van már megbocsátás, annak a következménye, hogy kicsit továbbgondolom a miérteket. Ha a mi családunk inercia rendszeréből nézem akkor szörnyű igazságtalanság történ annó velünk, aminek én is nap mint nap szívom a következményeit azzal, hogy nulláról kell felépítenem minden anyagi alapot. De felülről nézve egy még nagyobb igazságtalanságnak egy szükséges, de rossz következménye volt. Az én generációm talán már életében meg tud bocsátani az utánam jövőkben pedig már remélem nem lesz seb.

Szóval ugyanilyen logika mellett végiggondoltam a nyugdíjpénztáramat is és a következőkre jutottam.

Annak idején pálykezdőként 1998-ban egy héttel az érettségi után, nekem kötelező volt a magánnyugdíjpénztári tagság. Ha annak idején az MSZP nem szavazza meg és a Fidesz nem hajtja végre a nyugdíjreformot, most nem volna min gondolkodni. Mivel nekem kötelező volt belépnem ezen annó nem is kellett gondolkodnom, hogy mit választok, az államit vagy a magánt. Azt dönthettem el, hogy melyik pénztárat.

Mivel akkor is és most is az általános tudás a nyugdíjrendszerről rendkívül kevés és kizárólag csak a demagóg mondatok ragadnak meg a fejekben. Ezért utána kellett néznem, hogy lehessen megalapozott saját véleményem. Onnan indultam, hogy 1 évvel ezelőttiig abban a hitben éltem, hogy én nyugdíjat csak a magán és az önkéntes nyugdíjpénztáram után fogok kapni. Megnéztem a fizetési papíromon mennyi a 8 % és hamar rájöttem, túl nagy nyugdíjra nem kell számítanom. Aztán az évek alatt az ember csak előrébb jut, csak több lesz a fizetése, így az évvégi adatközlőn egyre nagyobb összeg szerepelt, ami az emberben kezdte megerősíteni azt a hitet, hogy ez az enyém, vagy a feleségemé, vagy a gyerekemé. Hiszen úgy tudjuk örökölhető.

Persze a 12 éves munkaviszonyom alatt voltak pofonok. Például amikor kiderült, hogy a befizetett pénzemmel tőzsdéznek. És amikor az egyik és több későbbi éves adatközlőn kevesebb szerepelt, mint az előző évin akkor mérhetetlen igazságtalannak éreztem a rendszert: kötelező volt, 40 évig nem nyúlhatok hozzá, és még csak annyi biztonság sem illeti meg, mint egy egyszerű bankbetétet. Miszerint a tőke biztosított államilag, és a hozamot is ameddig a bank működik meg fogom kapni. Most persze kiderült, hogy elvileg az állam az infláció mértékéig fizeti a buktát, pont ez az egyik érve a Zorbán kormánynak az államosítás mellett de hogy hogy az nem látszik az egyenlegközlőn. Utánajárunk ennek is.

Ahogy jött a portfólió választás lehetősége szélsebesen kattintottam be a csak állampapíros opciót. 5 évig dolgoztam bankban, kellően sok buta embert láttam tőzsdézni. Azt is kijelentem, hogy azzal az információmennyiséggel, amivel az átlag halandó rendelkezik, sem rövid, sem hosszútávon nem éri meg tőzsdézni. Aki ennek szenteli az életét annak igen, de aki dolgozik, gyereket nevel, az ne mérgezze ilyennel a családi kasszát semmiféleképpen. Én életemben egyszer vettem 10 Matáv részvényt, amit nyereséggel adtam el, és a csúcson ki is szálltam. Nekem fájt, hogy, ami nekem nyereség az másnak veszteség.

Szóval kiderült, hogy az egész nyugdíjreform magánnyugdíjpénzári része azért volt, hogy államilag pumpáljanak nagy pénzeket a tőzsdébe, olyan pénzeket, amit kivonnak <40 évre a nyugdíjrendszerből, de beteszik a gazdasági életbe. Ügyes.

Pár hónappal ezelőtt derült ki egy könyvelési mulasztás, hogy a nyugdíjfolyósító felé a könyvelőm nem küldött el éves bevallásokat, és kényszerűen végiglátogatva a nyugdíjfolyosító intézményeit további megdöbbentő dolgok derültek ki. Ekkor még sz nem volt államosításról.

Kiderült, hogy nem csak ebből lesz nyugdíjam, hanem a saját 1,5% és a munkáltatóm által fizetett x százalékból is. Akkor még nem tudtam az arányt, hála a mostani nyugdíjmizériának már tudom, hogy ¼ magán ¾ állami. Basszus mégiscsak lesz nyugdíjam. Ez jó hír volt.

Aztán kiderült, hogy az ordas nagy baromság, hogy a nyugdíj összegében, csak  utolsó munkában töltött 5 év számít. Ez így volt 92 előtt, mert eleve a 80 évek végén lett csak bruttó a fizetés, tehát onnantól vannak járulékok, korábbról pedig munkaidőt, és csak fizetés összegét tudták nézni. De azóta a NYENYI nevű bevalláson a nyugdíjfolyosító pontosan tudja a fizetésünket, a valóban befizetett járulékokat, tehát a bevallott, de be nem fizetett szintén nem ér!

Ma a nyugdíjat úgy számolják, hogy minden korábbi év befizetéseit jelenértékesítik, magyarul pl. 94-es összes befizetését felszorozzák egy számmal, ebben a számban van benne az infláció. Ez minden évre külön-külön megteszik, kihozva, hogy az akkori nyugdíjjárulék befizetés ma mennyinek felelne meg. Az összes jelenértékesített évet összeadva kapjuk meg a nyugdíj összegét. Egy rokon most ment nyugdíjba, és a minimálbér után is 60 ezer feletti a nyugdíja, ami szerintem korrekt.

Ekkor jött a magánnyugdíjpénztári államosítás gondolata, és több hétig rágódva tegnap elkezdtem nézni a tényeket. Nem vagyok jogász, de már rég rájöttem, hogy a buta értékelések helyett, a törvényt el kell olvasni, a törvény nyilvános, és általában meglepő módon érthető. De nem ez. Már a törvény neve is kemény, rákattintva megnyílik.

2010. évi C. törvény

a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról

2010. évi CI. törvény

a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról

Mindkettő nagyon rövid. Jobbára arról szólnak, hogy melyik korábbi passzust törölték. És tele van az olvasást és értelmezést nehezítő kereszthivatkozásokkal. De egy részt kiemelnék, ha valaki úgy érzi, hogy úgy kell döntenie, hogy valójában még mindig nem tud semmit, annak igaza van.

10. § Az Mpt. 134. § (1) bekezdés j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:)

„j) a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés, továbbá az egyéni számlakövetelés átadásának és elszámolásának részletes szabályait;”

Lefordítom. Ez csak egy törvény, de a lényeg a rendeletben lesz. Ami, ahogy mindnyájunknak tűnik, még nincs kész…..ergó részletek még képlékenyek.

Végül még egy fontos derült ki. Azt hittem, hogy a magánnyugdíjpénzári zs örökölhető. Ez igaz addig, míg nem mentél nyugdíjba. No, de ha egy napja is megkezdted a nyugdíjadat, akkor az addig befizetett és neked nyugdíjként ki nem fizetett zs elveszik. Hoppá. Ez nem 12 évnyi, hanem 40 évnyi pénz. Ezt ma hallottuk a nyugdíjfolyosítótól. Ez ellentmond azzal, hogy egy összegben fel is veheted. Vagy ez is életjáradékként működik, vagy nagy zs, vagy sok kicsi. Nem értem.

Akárhogy is nézzük, mind a két rendszer igazságtalan egy nézőpontból. Az is látszik, hogy bármilyen nyugdíjra is apellálni butaság. Ha majd eljön az idő, meg kell köszönni, amit kapunk. Más valós ráhatásunk nincs az ügyre. Arra van, hogy addig milyen egzisztenciát építünk fel, és nyugdíjon felül, milyen egyéni öngondoskodásra számíthatunk, pl gyermekeink, családunk, bankbetét, ingatlanok, biztosítások stb stb.

Tegnap olvastam az origón http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/20101229-orban-viktor-szerint-versenykepesebbek-leszunk-mint-kina.html de van róla a HVG-ben is (http://hvg.hu/hvgfriss/2010.36/201036_lassan_javulo_magyar_versenykepesseg_pontgy)

hogy Magyarország adózás szempontból a vizsgált 139 országból a 138. Ez nagyon durva, mindannyian érezzük, hogy gáz, ami itt van. Hogy a megkeresett 100 forintból 42-t kapok meg, úgy hogy a munkáltató még egy 30-at rádob a százra, szóval 130-ból kapsz meg 42-t. És jó,  hogy van olyan nemzetközi rangsor ahol ezt le is írják. A magánnyugdíjpénztári pénzt állítólag pont a versenyképességre szeretnék költeni. Adózásban a 138. helyről jó lesz előrébb lépni. Akárhogy is én most lekattanok a nyugdíjkérdésről úgy állok hozzá, hogy én személy szerint egy virtuális egyébként még 28 évig biztosan nem látott 2,8 millióval járultam hozzá egy másfajta Magyarországhoz, ha a csökkentett 16%-os adó miatt, ami bizonyára lendít majd mind a munkáltatók, mind a munkavállalók igazságérzetén, ezt a zs-t részleteiben visszakapom akkor jó. Akkor úgy vagyok vele, hogy még az egyszemélyes inercia rendszerem is lehet igazságos. Legyen így, bár az is egy jó kérdés, hogy a magántulajdon szentsége 66. helyével mi lesz ezekután. Mint ahogy érződik nincs valós döntéshelyzet. Kedvencem az a mondat, hogy aki marad a magánnyugdíjpénztárban, az lemond az államiról. Ok ti most ezt mondjátok, de melyik párt is volt az, amelyik még távol állt a választástól, de már azt mondta, hogy nyugi minden törvényt visszavonnak majd. Az egyik kormány bezárja a vasútvonalakat a másik kinyitja. Apám 87-ben disszidált, mert akkor még úgy tűnt örökké áll az akkori rendszer, két év múlva 89-ben minden megváltozott. Egy a biztos nincs örökké.  47-ben is szabad választáson győzött a Magyar Kommunista Párt. Utána 49-ben (http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_N%C3%A9pk%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g) ők találták ki az egylapos választást, magyarul akkor kellett x-et tenni, ha nem értettél egyet a jelölttel. Ha nem szavaztál akkor szavaztál igencsak. Itt is arról kell szavazni, ha nem akarod az államosítást. Ha nem teszel semmit, ők megteszik. MKP-ról  is azt hitték, csak 4 évig lesznek, aztán azt hitték soha nem lesz más. És lám mégis lett, hogy aztán ugyanaz lehessen. De ez se tart örökké, öökké talán csak a piramisok állnak

Akinek kérdése van a nyugdíjról javaslom tegye fel a Nyugdíjfolyosítónak, a fenti infók egy része is innen származik, ha az írásban elkövettem bármi pontatlanságot, vagy új infó derül ki kérlek jelezzétek.

http://www.onyf.hu/?module=institutes&action=institute&iid=81

Budapest Fővárosi Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság ügyfélszolgálat - Budapest

Cím: 1081 Budapest Fiumei út 19/a.
Levelezési cím: 1430 Budapest Pf.: 38
E-mail cím: onyf_budapest@onyf.hu
Telefon: 06-1-323-6000
Fax: 06-1-323-6116

Ügyfélfogadás

Minap egy ismerős, egy barát barátnője felbukkant a semmiből és megkeresett egy kérdéssel:

Ő: Tudnék-e tanácsot adni? (A kérdés hangsúlyában benne volt minden. Az ember máshogy kérdezi meg, hogy milyen autót vegyen, hogy hova menjen vacsorázni, és azt is ha súlyos magánéleti gondja van. Az ember nem ok nélkül keresi meg a párjának a barátját. Pusztán a szituáció mindenféle kérdések és konkrétumok nélkül sokat sejtető volt.)

Én: Még nem tudom a konkrétumot. De látatlanban is azt mondom, hogy konkrét tanácsot nem lehet adni sajnos senkinek.

Ő: Hogyhogy?

Én: A direktben tanácsadás senkinek sem jó. Összesen 3 opció lehetséges:

• Ha megfogadod a tanácsomat és beválik, akkor nem lesz sikerélményed, mert nem te oldottad meg.
• Ha megfogadod a tanácsom, és nem válik be, engem fogsz hibáztatni.
• Ha nem fogadod, meg akkor én fogom úgy érezni, hogy feleslegesen jártattam a számat, én nem fogom jól érezni magam, ráadásul mindhárom opcióval sérül a kapcsolatunk.
  
  Ezekután szerinted lehetséges a tanácsadás direktben?

Ő: (Csönd)

Én: Másik oldalról, úgy gondolom, ha tanácsot kérsz akkor pontosan tudod mi a megoldás, csak támogatókat keresel, mellette vagy ellene, ezáltal a döntés felelősségét megosztva mások között. Sőt, ha tanácsot kérsz az azt jelenti, hogy már megvan benned a megoldás. Akiben nincsen meg, az nem tanácsot kér, hanem szenved, rosszul érzi magát, a tanács kérés az már a döntés előtti utolsó állapot.

Ő: De én tényleg nem tudom mit kellene tennem.

Én: Hidd el pontosan tudod. És a fentiek miatt, hiába feszít szét a kíváncsiság, és hiába mondanám meg a nagyfrankót a részletek ismeretében, tudom, - vagy jobban fogalmazva érzem - hogy Neked most nem ez kell. Kérlek ezért, ne vonj bele, mert az előbbi 3-ból egy sem jó nekünk. Úgy érzem nagyon nagyon közel vagy a megoldáshoz. Most még ne konkretizáljuk.

Ő: Elküldtem emialben!

Most erre mit lépsz. Összeszedve összes bölcsességedet szeretnél kimaradni egy fenti szituból, mert érzed, hogy nem lehet jól kijönni belőle. És mégis benne vagy. Mit lehet tenni. Ő tényleg téged akar, bármilyen ok miatt is az sok száz ember közül téged talált meg. És habár mindent elkövettem, hogy ne így legyen, de belebonyolódtunk. Elolvastam, és ahogy sejtettem egyszeri és klasszikus családi dolog volt. Mi az ami minden családban gáz. Hát az együttélés a szülőkkel egy lakásban. Nincsen jó változata, nem lehet jó. Túl egyszerű a válasz vagy túl bonyolult, a költözz el túl egyszerű, az oldd meg a szitut meg lehetetlenül bonyolult kívülről. De csak összefutottunk, és megejtettem életem legnyersebb fejreolvasását. Én voltam Dr Csernyus House. Régóta tudom, hogy nincs végtelen türelem, vannak, akik Buddhából is ki tudják hozni az agressziót. Nem ordítottam, már nem ordítok. Tény és tárgyszerű voltam, egyetlen konkrét tanács nélkül, egyszerűen felvázoltam a lehetséges utakat.

Pár nap múlva rákérdeztem:

Én: Kaptál mást tőlem, mint amire számítottál, mondtam bármiben újat?

Ő: Nem, csak ez így sokkal nyersebb volt, mint amire számítottam.

Én: Kiprovokáltad belőlem. Ugye, hogy tudtad a választ a legelején.

Ő: Igen, tudtam. 

Én: Most is tudod?

Ő: Igen, tudom.

Azóta nem láttuk egymást. Tényleg tudta.

Rá majd egy évre kaptam egy feedbacket. Azóta megszűnt a probléma. A helyzet ugyanaz, de nem kezelik problémaként, és ettől megszűnt problémának lenni. Nekem, akinek pár éve még mindenről határozott és konkrét ítéletem volt, akkora lépés volt nem konkrét tanácsot adni, hanem csak történeteket mesélni. Így megmaradt a szabad akarat. Az övé és az enyém is. És a 3 opció közül választhatott egy 4.-et, ami nekik is jó és nekem is.

Van-e jó vezető, vagy minden vezető rossz alapból? Hogyan lehetne ezt jól csinálni? 30 év tapasztalat 12 év munkaviszony 14 pontban.

Az utóbbi hetekben felülről és alulról is kaptam eleget ahhoz, hogy elgondolkozzak, milyen a jó vezető. Egyrészt vezetőként közvetlen direktben megkapni mindent felülről nem könnyű, másik oldalról pedig éppen emiatt, irányítani 5-10 embert, és nem letolni egy az egyben a fentről jövő dolgokat, szintén nem egyszerű. Mert az ember egy érdekes állatfajta, nem mindegy, ki és hogyan mondja meg neki a nagyfrankót, nem mindegy az, hogy, ha mi elcseszünk valamit akkor, hogyan kérik számon rajtunk, és az se, hogy ha valaki elcsesz valamit, akkor az az ember, akin ez lecsapódik, még hány ember hangulatát teszi tönkre.

Régóta tudom, hogy vannak napok, amikor minden sikerül, és vannak napok amikor semmi sem. A legutóbbi Opelos nap ez utóbbi volt. A vége leírására még egyszer erőt gyűjtök, persze, ha lesz vége: az autó ugyanis megjavult, de azóta zörög benne valami, ami előtte nem, egy lépést előre egyet hátra. És ez belekerült 100.000 Ft-ba. Szóval a vezetés még ilyenebb. Kell tudni, hogy mikor van a szar nap, és azt is, hogy olyankor húzzuk be fülünket farkunkat, mert csak károkat okozunk, mert egy vezetőnek minden rezdülése cunamiként fut végig a szervezeten.

Szóval van egy ember, aki most töltötte be a 30-at. Én. 30 év alatt azért, láttunk már egy két dolgot, persze nem annyit, mint 60 alatt, de nagyjából összeáll a kép, hogy mit szeretünk csinálni, mi motivál és mi blokkol. Általában 30 éves korra, ha valaki vezetőnek született, akkor vezető lesz, ha pedig inkább csak tenné a dolgát, akkor keres egy helyet ahol béke van és onnan szeretne nyugdíjba menni.

Most tegyük félre azt a hülyeséget, hogy vezetni cool dolog, és minden barom jobban vezetne bármit, mint a főnöke, mert ez nem igaz. Vezetni nehéz. Baromi nehéz, és nagyjából olyan mint szülőnek lenni. Tengernyi igazságtalanságérzés, és pár olyan felemelő pillanat, ami kitörli ezt a tengernyi nem jót. És ezektől a pillanatoktól van erő továbbküzdeni. 12 éve dolgozom, kb. 4 éve kérek meg másokat, hogy segítsenek, (azt persze mások úgy definiálnák, hogy "adok munkát másoknak", de a legnagyobb tapasztalat az, hogy akármennyit is fizetsz és akárkinek, Te akkor is csak segítséget kérsz, és a másik oldal, meg segít.)

Körülbelül körvonalazódik, hogy milyen a jó vezető, abból, hogy én milyen hibákat követek el, és mások miket követnek el, és hálisten, azért vannak jó tapasztalatok is. Szóval milyen a jó vezető:

1. Jó vezetőnek van értékrendje, amihez lehet tartani magad. Az értékrendbe sokminden benne lehet, van gyereke, felesége, vagy jó sportoló akármi, van valami, ami túlmutat azon, hogy ő egy adott cégben valaki. A teljes életet feláldozó munkabuzik hiteltelenek, mert nem emberszerűek, és olyan munkatempót diktálnak, amit más úgyse tud lekövetni, ergó soha nem lesz elégedett semmivel, ergó nem jó vezető.
2. A jó vezető hiteles. Elhiszi, amit csinál. Tudja, hogy a munkájában minek van értelme és minek nincs. Amiben hisz, azt elmondja másnak is, ezáltal adva egy alapot ahhoz, hogy mit miért csinálunk. Amiben nem hisz arról jobb esetben hallgat, de ha megkérdezik elmondja a véleményét, a fő lényeg azonban, hogy nem áll neki bullshitelni, hogy amiben ő se hisz az milyen fontos. Egy ilyen bullshitelés után azonnal megdől minden alkalmazott szemében a hitele. Más is érzi, hogy nem hisz benne, és ha nekiáll verni a mellét, hogy az mégis milyen jó, akkor nevetséges lesz. Másik oldalról, ha valamiben nem hisz, azt nem kezdi el fikázni, mert lehet, hogy valaki hisz benne és ezzel nem építi le más lelkesedését. Mindig gondoljunk arra, hogy egy Suzukit is el lehet adni és egy Ferrarit is. Mind a kettő fikázhatná a másikat, hogy sokat fogyaszt, vagy éppen lassú. Emlékezzünk az autóskártyákra olyan, hogy mindent visz nem volt. Éppen ezért olyan sincs, hogy csak egy jó.
3. Tud szűrni: nem mindent enged át magán egy az egyben, ami fentről vagy lentről jön. Hanem ernyőt képez az emberei fölött felülről, és alulról, meg mindent eljuttat, ami fontos. Hagyja kipufogni az embereit. És észreveszi a sírásban a valós fájdalmat. És azzal foglalkozik. De nem pazarol energiát csak a sírásra.
4. Tud bízni: alapvetően, ha nem bízunk az emberünkben ne adjunk neki semmilyen feladatot. Mert ha nem bízunk benne, ezt ő is érzi, és biztos, hogy el fogja rontani. Biztos. Ezért fontos, hogy az embereinket mindig mi válasszuk ki. Az együttműködéshez két ember kell, a korábbi főnök kiskutyája kicsi eséllyel lesz hűséges hozzánk, de annál biztosabb, hogy be fog tenni nekünk. Egy ilyen kapcsolatot újraépíteni nagyon nagy munka. De bizalom nélkül nem megy.
5. Példát mutat: mi a különség a háborúban az "előre" és "utánam" között. Ugye. Melyik motíváló ha mi f..szunkkal verik a csalánt, vagy ha ínséges időkben a vezető is odateszi magát. Ugye. Állatok vagyunk. Egy farkas falkában az a vezető, aki a legerősebb. Emberek vagyunk, itt az is lehet vezető, aki a legjobb bármiben. Nem muszáj már a fizikai erő. De a lényeg, hogy tartósan csak akkor fogadják el vezetőként, ha tudják, hogy ő valamiben jobb náluk. Mert kell, hogy felnézzünk a vezetőnkre.
6. Tud feladatot delegálni: hú ez mennyire kemény. Mert van két általánosan elkövetett hibás változata, az egyik, amikor pontosan tudjuk, mit kell megcsinálni, és hogyan, csak nincs időnk vagy kedvünk rá. No ilyenkor egy ilyen feladatot kiadni rohadt nehéz, mert az 100% hogy nem úgy lesz végrehajtva, mintha mi csináltuk volna. Egyszerű ok miatt. Nem mi csináltuk. Van ami jobb lesz, valami rosszabb, de nem pont olyan, és ehhez jó vezető kell, hogy egy ilyet is sikernek könyveljen el. A másik hiba, amikor abszolút lövésünk nincs a dologról és kiadjuk úgy a feladatot, hogy nem tudjuk, mit várunk el. Ha mi nem tudjuk, más se fogja tudni, és biztos a bukás.
7. Tud feladatot számon kérni. Ez a legnehezebb. Még csak-csak kiadjuk a feladatot, de ha egy fikarsznyit is máshogy történik, mint gondoljuk, jön a számonkérés, és elég egy rossz hangsúly, és a leglelkesebb munkavállalónkat is kinyírhatjuk egy életre. Az emberek alapvetően nem rosszak, de elfelejtenek megcsinálni dolgokat, sőt a legtöbb ember nem is csak egy embertől kap feladatot ergó szerencsétlennek állandóan az ultakritikus és most csináld meg, és "most ezt csináld mert ez még fontosabb" között vergődik. Ha valami nem lesz meg, és ha az pont a mi kérésünk, akkor balgaság emiatt leordítani szerencsétlent. Ő megtette, amit tehet, de attól még nem tud 36 órát dolgozni egy nap. Főleg úgy ha állandóan átpriorizálják.
8. Tudja mit csinálnak az emberei. Ez előzőből következik. Tudja mit adott ki az embereinek, tudja mikorra végeznek, és addig hagyja őket dolgozni. Nem cseszteti státuszriportokkal naponta. Hát ez napi státuszriport mekkora baromság. Vezetőnek tudnia kell hogy kb. mikor, hol tart a munka, és kb. félúton egyszer belekérdez, hogy mit segíthet benne. És ha ilyenkor kap kéréseket akkor segít, mert akkor az emberünk is érzi, hogy fontos, amit csinál sőt annyira fontos, hogy ha elakad akkor őszintén mer legközelebb segítséget kérni. 
9. Meg tudja osztani a figyelmét, és tud koncentrálni is. Ez a második legnehezebb, egyszerre stratégiáról gondolkodni, és Jóska Pista szabadságigényét jóváhagyni, és mellette felvenni a telefont, ahol ott a hívásban kell dönteni. Ez az egy pont önmagában el szokta dönteni, hogy képes-e valaki a vezetésre. Nem arra, hogy jóra vagy rosszra, hanem, hogy egyáltalán a vezetésre. A legtöbb ember ha már megnevezi, hogy mit szeret dolgozni, akkor valami olyasmit amiben hosszasan elmélyülhet, szakértő lehet, és nyugodtan dolgozhat napokra. Nos egy vezetőnek elvileg mindig nyitva kell, hogy legyen az ajtaja, és egyszerre kell lenni képes azonnal megszakítani magadat, és egyszerre nagyon rákoncentrálni egy-egy emberre, amikor beszélsz velük. Kezdő vezetők, szét szoktak esni, bezárkóznak, mindenki hagyjon békéneket üvölteni, vagy a másik véglet amikor mindenkivel leáll trécselni, úgy hogy a lényeg meg nem halad, én ez utóbbit is elkövettem, és most a bezárkózást tolom. Most derül ki majd, hogy harmadik nekifutásra, megtanulom a leckét vagy ismétlem az előző kettőt.
10. Emberismeret. Erről az egy pontól írnak könyveket. Ugye az embertípusok. Két alapvető típust legalább meg kell tudni különböztetni. Tudja, mi a különbség a kreatív és végrehajtó emberek között. Először is magáról tudja, hogy melyikbe tartozik. Akkor működőképes a dolog, ha ő végrehajtó, akkor kreatív emberekkel veszi körbe magát, és máris táptalajt ad egy csomó elmének, és hatványozottan jöhetnek ki a jó dolgok, ha pedig ő maga kreatív és megmondó akkor pedig végrehajtóak kellenek alá, akik pontosan úgy teszik a dolgokat, ahogy ő kéri. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, de csak így működik. Volt egy előző-előző munkahelyes vezetőm soha semmihez nem tett hozzá, de el se vett, emiatt az alatta lévő emberek jól tudtak dolgozni. Volt egy megmondó is, aki amennyit hozzátett, annyit tönkre is tett. Amit ő hozzátett és végigvert a szervezeten az meglett, ergó lehetett haladni, de közben csak hónapok múltán derült ki, hogy ez sincs meg meg ez sincs, mert azok pont egy ilyen keresztülmenés során félrerakódtak mint feladat, és soha nem is lettek meg később, hacsak egy ilyen végigmenés során nem az lett a feladat megint. Szintén kettővel korábbi munkahelyen volt vicces, a felmondásom során, amikor az ultravégrehajtó és maga alatt is végrehajtókat vezetőket alkalmazó vezető (ugye ebből sok jó nem jöhet ki) azt mondta, nekem: "pont most olvasok egy könyvet és a kreatív embertípust rólad mintázták, az összes jó és rossz tulajdonságával egyetemben". Bingó. 400 embert vezetett!! de legalább a felmondáskor meglett a skatulya gratulálok :)
11. Mer dönteni: ugye kétszer dönt jól, aki gyorsan dönt, ha elsőre jól döntött, akkor elsőre megvan a helyes válasz, ha rosszul döntött, akkor pedig van idő kijavítani. De a legrosszabb, amikor napokat heteket hezitálunk egy-egy kérdésen, amivel feltartunk másokat.
12. Békét teremt maga körül. Az emberek nyugodtan szeretnek élni és dolgozni. Egy erőszakos vezető, nagyon sikeres. Rövidtávon. Olyan, mint papírból tűzet rakni. Könnyen gyullad, hamar elég, és hamu marad utána és nem parázs. Ezzel szemben egy maga körül nyugalmat árasztó vezető, hosszútávon működik jól. Elég egyetlen egyszer leordítani valakit. ÖRÖKRE elveszítjük. Ezt az elvet a párkapcsolatban is lehet alkalmazni. SOHA, nem elég nagy az indok a párommal való ordításra. (Kivéve tartós megcsalás, de akkor az már nem pár...). Nem engedhetjük magunknak, hogy ordítunk az embertársunkkal, egy ordítás végighullámzik nagyon sok emberen, és beláthatatlan károkat okoz. Ráadásul a problémát, amiért volt az ordítás nem is oldja meg, hanem továbbszítja. Ergó csak a békés út a működő út.
13. Tud megköszönni: ez a munkán a pont. Ha nincs köszönet, nincs elismerés, akkor csak húzzuk az igát igavonó barom módjára, amiben egy kikapcsolódás van: az alvás. Aztán reggel újra igahúzás. Kellenek a köszönömök, egy-egy pillanat, amikor külső ember értékeli a munkánkat és megadja nekünk a visszatekintést és a  "jó mulatság férfimunka volt" érzést.
14. Jó vezető motívál: nos ha valaki az összes felső dologban jó, akkor itt még elvérezhet. Motiválni lehet anyagilag, emberileg, de valójában csak egyféleképpen személyre szabottan. Van ember, akit csak a pénz motivál, van akit egyenesen meg is alázol vele. Minden embert máshogy kell. Igazából ezért sem jó az az elv hogy x száz fős cég csak két vezetői réteggel működik, mert így egy ember alatt olyan sok ember van, hogy a valós motiválás, és számonkérés, és nyomonkövetés teljesen elmarad. A motivációban fontos, hogy ne éhbérért dolgoztassunk embereket, vagy kalkuláljuk, be, hogy gyakran kell cserélni őket, ami hosszútávon nem előnyös. Meg kell adni, ami jár. Sőt egy munkakörben érdemes többet adni 10-20%-kal. Azért a többért nem 10-20%kal többet fog dolgozni emberünk! Van egy étterem Kismaroson a Patak. Hosszú évek óta ugyanaz a gárda, azon felül, hogy jól főznek, hihetetlenül jó érzés ma Magyarországon látni egy olyan jól működő céget, ahol a gárda fix, és van erő és kedv a mindennapi mosolyhoz. Ha arra járok, mindig eszembe jut, hogy na ilyen a jó vezetés. Motiváció másik része az emberi. Tartósan mindenkitől csak olyan teljesítmény, és olyan munka várható el, amit magától is szeret csinálni. A legtöbb magyar rühelli a munkahelyét, utál dolgozni. Most legyünk őszinték, ha mi hirtelen főnökök lennénk, alkalmaznánk-e olyat, aki utálja, amit csinál. Na ugye. Fentről is lentről is látszik, hogy ennek nincs értelme. Találjuk ki mit szeretnénk, az nem ér, hogy várjuk a lottó ötöst. Ez nem alternatíva. Találjuk ki mi mit szeretnénk, az alapján már más is látja, hogy valamit akarunk és fentről észrevesznek. És hogy jön ide a jó vezető. Hát észre kell venni az ilyet. És bízni benne.
15. Tanuljunk a hibáinkból. És merjünk bocsánatot kérni, ha tévedtünk. Utolsó pont, mert kell ide. Ezek a fentiek vérrel verejtékkel íródtak, sok esetben még a saját feleségemet is megsértve indokolatlanul, amiért tőle és mindenki mástól is elnézést kérek.  Valamit előrébb vinni, vagy valakivel, vagy valakin keresztül lehet. Az ideális az, ha olyan úton járunk, hogy kézből kézbe jár az ügy és halad előre, ha bénák vagyunk felszívhatjuk magunkat és átgyalogolhatunk mindenkin. Látványos lesz az eredmény, mert célba értünk, de mindenki mást megállítunk, és a munkánk összegyenlege lehet, hogy rosszabb lesz, mintha nem tevékenykedtünk volna. Szóval mi lehet egy vezető mottója:

Élj úgy, hogy tudd, hogy mit szeretnél, és tegyél érte. A világ segíteni fog Neked. Így van esélyed elérni a célt. Ha elérted, nézz vissza. Ha jól dolgoztál meglesz a "jó mulatság férfimunka volt" érzés. A családod is büszke lehet rád, és a munkahelyen is lesznek még olyanok, akik mindezek után, őszintén mosolyognak rád. Ha ezek megvannak, akkor mondhatod el, hogy jó vezető lettél.

Ez most olyan, amitől a feleségem még mindig sír otthon. Engem meg szétbasz az ideg. Az élet az abszurdabb a legdurvább Dezsőmailnél is. Csak hát az kamu, ez meg valóban fáj nekünk. Nem először adok közre levelezést, és ezek mind sajnos valósak. Ez az ország a hatalmukkal visszaélő senkik országa, itt mindenki azzal él vissza, és ott rúg beléd, ahol tud. Itt egy egyszerű biztonsági őr is sheriffnek hiszi magát, egy portás meg maga az úristen. Hol áll ezen a ranglétrán egy taxis?

Egyszerűen becsatolom a levelet, amit a "mélyen tisztelt" taxis társaság vezérkara kapott:

Tisztelt ...taxi!

Feleségem rendszeres Önökkel utazott az elmúlt 4 hónapban. ....... számról hívja Önöket, bizonyára telefonszám alapján lekérdezhető az ügyféltörténete. Rendszeresen megy Zugló-17 kerület távokat, amely 8000 Ft oda-vissza.
Ma az Árkádhoz rendelt taxit 18 óra körül, ahová az elsőre kiérkezett Opel Vectra taxi közölte vele, hogy nem szállít babakocsit!!! majd hívott a taxis egy második taxit, amit a feleségem a két gyerekkel (egy 4 hónapos és egy 3 éves) várt végig míg megérkezett. Mind a diszpécser, mind a második taxis nem tudta hova tenni az ügyet, mindazonáltal se a feleségem, se én nem hagyom szó nélkül az ügyet. A következő pontokon sérült az etika, illetve az üzleti etika:

Gyermekes nőt, babakocsival, két gyerekkel bármilyen ok miatt is visszautasítani, kimeríti a mindenféle külső és belső összes etikai szabály megszegését.

Jelen esetben az ügyfél törzsvendég, akit bármilyen ok miatt visszautasítani üzletileg rendkívül rossz lépés.

Mivel mindig elmondja, hogy babakocsival szeretne menni és nagy autót kér, ezért vagy az információáramlás volt rossz a diszpécser és a taxis között, vagy, ha most éppen a feleségem nem említette, akkor pedig az Önök ügyféltörténeti rendszerében van a hiba, hogy ez nem került eddig rögzítésre.

A diszkrimináció hazája vagyunk, ahol mindenkit a bőrszín, származás és egyebek alapján, valós vagy vélt sérelmek alapján megkülönböztetünk, de hogy létezik a "babakocsis anyuka" diszkriminációs réteg az meglep, és felháborít.

Végül képzeljék a feleségüket a szituációba. Két gyerekkel. Önök, hogy éreznének.

Kérem, ezért a fenti ügy kivizsgálását, 3 dolgot várok el. A vezetői szintű bocsánatkérést. A személyes felelősségre vonást. Valamint egy olyan megoldás nyújtását, mellyel pozitívba kerülhet ez a félelmetesen abszurd helyzet. Feleségem is megkapta levelet, kérem a válaszukba Őt is tegyék be.

Tisztelettel:

K.... K....
.......

 A világ tudatára kezd ébredni arra, hogy bármit megtehetünk. Ha elhisszük, hogy lehetséges. Igen mi magyarok is.

(Nelson Mandela idézi e sorokat elnöki beiktatási beszédében)

Ti most ezt tettétek. Engedélyt adtatok másoknak az álmaikhoz.

Csikós cikke a Totalcaron, ami sokakban elindította mindezt, most hétvégén. 

http://belsoseg.blog.hu/2010/02/28/hogyan_nem_vettem_svedorszagbol_ven_mercit

És az Avatár megnézése után pont erre jutottam, akkor írtam ezt: http://etika.blog.hu/2010/01/20/avatar_az_uj_jezus

Van egy bababuszunk. 1,8-as 2006-os Zafira. 7 személyes a babáknak, 140 lóerős apának. Szervízkönyves. Meg van egy insp feliratom a műszerfalon, azaz az autó és a szervizkönyv szerint is eljött az olajcsere ideje, most van benne 99125 km. Jó fiú lévén megnéztem szervizkönyvet, mit kell ilyenkor tenni. Vezérműszíjat nem, azt elég csak 150.000 km-enként vagy 10 évente, arra ráérünk még. Összeszedve: kell olaj 4,5 liter 5w30-as, olaj,- levegő és pollenszűrő, 4 gyertya sem árt, fékolaj. Ennyi. A feladat nem bonyolult.
Nehezítő körülmény, hogy vinném az olajat, mert Opel Autobincknél történt olajcsere óta köszönöm nem kérek a hordós olajból. Friss olajcsere után fekete volt az olaj és csattogtak a hidrotőkék. Gyorsan lecseréltem gyári dobozos GM olajra, amit elvileg ők is tettek bele, érdekes módon, az csak 2 hónap! után színeződött el aktív használat mellett. Persze lehet, hogy ezzel tulképpen csináltam egy motormosást. Sajnos a hidrotőkék csattogtak továbbra is. Az pedig az olajat vagy a gyártót minősíti, hogy 100.000 km-t nem bír az autó. De az olajjal még tehettem egy próbát.

Tehát egyben biztos voltam az olajat viszem. Közben azt is megtudtam, hogy a GM 5w30 olaj az azért olyan olcsó jellemzően 6500 Ft 4 liter, mert NEM szintetikus, csak félszintetikus, és ezt az Opel honlapja is leírja, csak nagyon apró betűvel egy pdf mélyén.
Úgyhogy vettem 0w30-as Castrol Edge olajat, ez volt az a márkás valóban szintetikus olaj, aminél oda volt írva, hogy megfelel a GM-LL-A-025 szabványnak. Ugyanis ilyen kell az autóba.

Ami ez után jött az élő Muppet show, East Park, és Összeomlás volt élőben. Sajnos.

Összesen 8 szervizzel beszéltem legalább. Szűrjük le a tanulságot mindjárt a legelején. Még nem ment elég márkakereskedés tönkre. A jelenleg talpon lévők 80%-ra nincs szükség, hiszen érdemben nincsenek nyitva, szabadság kell a meglátogatásukhoz és egy olajcsere gondot okoz, és úgy tűnik profitra sincs szükségük. Mert profit az ügyféltől jön, és ha az ügyfél nem megy, akkor valószínűleg ők jól érzik magukat egyedül, kongó szalonokkal. Autót már rég nem árulnak, gondoltam a szervizből élnek, de abból sem, mert akkor nem így bántak volna velem.  Az hamar kiderült, hogy 50-60000-ért csinálják általában a 100.000-es szervizt, pont a duplájáért, mint egy Astrában, pedig Astra a padlólemez a Zafirában (tudom az Audi TT-nek is Golf :)) és 1,8-as motor van benne, ami szintén van Astrában....tehát az ár nagyjából fix mindenhol, nézzük mi alapján választottam szervizt:

Opel Molnár Dunaharaszti:
Volt egy koccanásos javításom náluk, ahol példaértékűen kaptam csereautót, korrekt volt a hozzáállás, és az egész történet csodálatos volt addig, míg nem mentem átvenni az autót. Rétegvastagságmérővel mentem. Karambolos javításként kiszámláztak egy új motorháztetőt nekem, amiről a rétegvastagságmérőmmel kiderítettem, hogy nem tökéletes. A fél motorháztető 600 mikron volt, a többi helyen pedig 250. Biztosan újrafújt, helyenként gittelt....Nos ez se bonyolult szakma, 1000 mikron az 1mm, ha 200 mikron  feletti a festék, akkor javított a dolog. Bambultam magam elé, hogy akkor most mi legyen, ha elviszem, addig hülyének érzem magam, míg nálam az autó, ha eladom, akkor meg más köt bele, hogy hohó ez javított, és nem új. Kezdetben megpróbáltam a szép hangot, a normális hang az egyszerű munkafelvevői szinten nem vezetett eredményre, így sajnos erélyesebb fellépés következett. Amivel már el is juthattam a tulajdonosig. A tulajdonos pedig mintha másik világ lenne, kedvesen és azonnal átlátta a helyzetet és felajánlott egy új motorháztetőt. Mi a tanulság? Magyarországon a 40 év az nem múlt el nyom nélkül, jelen esetben a tulajdonos maximálisan korrekten állt hozzá. De az alkalmazottak fejében nem lehet eltüntetni az elmúlt negyven év nem felelős hozzáállását. És a tulajdonos általában isten egy cégben, de nem formálhat át mindenkit alapjaiban, és nem tüntethet el 40 év belesz...ást a fejekből. Magyarország nehéz piac. A legnehezebb.

Pár hét után meg is kaptam a 120-150 mikron vastag új motorháztetőm. Így kellett volna kezdeni. Az egész balhézás elkerülhető lett volna. Viszont példaértékű, hogy lett megoldás, épp ezért náluk is kezdtem a szervizes érdeklődést. Mindenki hibázik. Tény, hogy egy ügyfél egy elhibázott, de jól megoldott ügy után hűségesebb lesz, mintha minden jó lett volna eredetileg is. Az emberek tudják, hogy mindenki hibázhat, minden elromlik, épp ezért egy szervezetet leginkább a reklamációkezelése minősíti. Épp ezért szeretek pl. az IKEÁ-ban vásárolni, mert tudom, hogy ha bármi probléma lesz, biztos, hogy úgy zárul, hogy nekem jó legyen. Ha mégsem tetszik visszaviszem. Ez a világ legnagyobb találmánya. 90 napig meggondolhatod magad. Mert lássuk be a legjobb tervezésbe is hiba csúszhat a saját fejedben is, és sokkal bátrabban veszel meg valamit, ha tudod, hogy ez még nem a holtomiglan-holtodiglan. Kevesebb, mint 10%-át vittem eddig vissza a dolgoknak. Ők nyertek 90%-ot, amivel biztos, hogy elégedett vagyok, én meg nyertem 10%-ot vissza, amivel nem. És jó már ezzel a megnyugtató érzéssel fizetni az elején. Ehhez kell egy nagyvonalúság, de megéri. Itt a példa: náluk kezdtem, máris egy új szervizelést eredményezhetett volna az Opel Molnárnak. Fel is hívtam őket, kértem ajánlatot.

Meg is jött egy magáncímről! Mint kiderült nincs cégesük! Ez hiba. Az ajánlatban a kiemelt részt tessék észrevenni:
 
Tisztelt K.... K.....!
 
Telefonbeszélgetésünkre hivatkozva küldöm az Opel Molnár 2010-es évre érvényeg műszaki vizsga illetve szerviz árait.
A JZE-... rendszámű Zafirának műszaki vizsgája 2010 január 31-én jár le adatbázisunk szerint.

Műszaki vizsga: 26.790 Ft
Tartalmazza:
- vizsgára való felkészítését az autónak
- vizsgáztatást
Az új vizsga rendszer miatt 2 napig itt kell hagyni az autót!
 
Olajcsere: 20.000 Ft
Tartalmazz:
- olajszürő csere
- olaj csere 5W30 Opel olaj
- munkadíj
 
4 éves szerviz /1,8 benzines Zafira/  kb. 50.000 Ft
Tartalmazza:
-  olajszürő
- olaj csere 5W30 OPEL
- levegőszürő csere
- pollenszűrő csere
- üzemanyagszűrő csere
- fék folyadék csere
- futómú átvizsgálás
- fék átvizsgálás
- elektromos átvizsgálás
- munkadíj
 
 
Amennyiben igénybe kívánja venni szerviz szolgáltatásainkat várom jelentkezését.
 
 
Üdvözlettel
.... ....
OPEL Molnár Dunaharaszti
Dunaharaszti, Soroksári út 65/C
mobil: 0630/ ......
www.opelmolnar.hu
Az autóm 1,8-as benzines. Ebben a típusban NINCS üzemanyagszűrő! Úgy éreztem ez megint valami lehúzás lesz. A műszaki vizsga pedig 20 perc a Vas Gereben utcában, 16.290 és akár azonnal is lehet menni este 10-ig!!!. (Updated: Később pontosan ennyi idő alatt ezen állami vizsgahelyen meg is lett elsőre kötözködés és korrupció nélkül, 4 éves karbantartott, minden tökéletes, miért kell erre két nap és plusz 10.000?) Szóval nem lesz ez jó. Az első hibát orvosolták, de most megint kezdődik. Közben annyit tanultam az élettől, hogy az ordítás és a sértődés, az nem vezet eredményre, rövidtávon hasznos, de maradandó emberi károkat okoz. Nekem lett egy motorháztetőm, de valószínű az alkalmazott nem ment jó kedvvel haza. Otthon ő is biztos továbbtolta az ideget. Keletkezik egy ilyen hiba, majd ordítás, lesz belőle és sajnos sok ember kap belőle utána. Ordítani nem jó, így már nem is akartam belefutni még egyszer, annak is rossz, akit ordításra kényszerítenek és annak is akivel ordítanak, ezért elvetettem ezt a szervizt. Ha pedig a kolléga nem ért hozzá, akkor ne alkalmazzák. (Updated: Később kiderült, hogy már nem is alkalmazzák. Az élet hosszútávon igazságos.) Jelen esetben ez a szerviz tanult a hibából. Egy üzemanyagszűrő, az nem emberélet, de lássuk be egy ilyen kicsi dolog egy egész lavinát indított el...

OPEL Tóth Üllői út:
ide csak elautóztam, gondoltam bevetjük a személyes kontakt erejét, az emaillel szemben. Mindjárt a bejáratban letámadott egy szőke nő hasonló designnal, mint Stifler mamája az Amerikai Pitében. Megkérdezte mit szeretnék, mondtam, szervizt, mondta álljak be az autóval a szervizbe. Hohohó, előbb beszélgessünk árakról, leültem, beszélgetek kollégával, ja hogy kéne a szervizkönyv kimegyek érte, befelé megint megállít a nő. Mondja álljak be hátra a szervizbe, mondom, ezt már megbeszéltük, ha megtudom, mit és mennyiért, akkor beállok, erre ő: álljak be most. MONDOM NEM, intézem, ahogy én szeretném. És valljuk be ez az erőszakosság olyannyira kikészített, hogy nem figyeltem már a munkafelvevőre, és felálltam elköszöntem és otthagytam őket. Később kiderült, hogy még ok voltak első körben a legbarátságosabbak.

DunaOpel Soroksári út:
itt már a kapcsolat eleje nehezen alakult, nincsenek benne a tudakozóban, félreállva megnéztem googleban, felhívtam. Kicsörög sokáig semmi. Végre felveszi egy csaj, aki kedves volt normális, és megerősítette telefonban, hogy valóban nincs üzemanyagszűrő az autómban. Megérkeztem. Eligazítottak, hogy a bajszos kolléga, vagy fekete hajú hölgy tud segíteni. Épp voltak náluk. Sétáltam egy kört. Volt a szalonban egy új Opel GT, ilyet még nem láttam, meg kellett néznem. Visszamentem, rosszabbodott a sorhelyzet. Vártam türelemmel, miközben szépen lassan megfigyeltem a rendszert. Mindenki a fekete hajú csajra várt, ő volt a pénztáros, munkafelvevő, online support, telefonos segítség, és alkatrészkinéző EGYBEN. A többiek malmoztak. Szimpatikus 4 centis középen elválasztott hajú pankrátortestű kollégája habár nem ügyfelezett, de ezt az egyetlen szerencsétlen nőt kérdezgette. A nő kezdett kiborulni. Én is. Valami rendkívül komoly ctrl c-ctrl v szerű programkezelési problémával már hangosan ordítoztak. Közben a bajszos kolléga is beállt a sorba, hoppá ő most akkor nem ügyfelezik hanem sorba áll??? és hangosan elkezdte ecsetelni, hogy hát igen a német tulajdonos hozta a döntést, hogy a csajnak kell mindent csinálni. Ezt nem bírom, ha tudják, hogy szar a rendszer akkor változtassanak rajta. Ekkor 30 perce álltam sorba. Elegem lett. Mondtam, hogy, ami itt van az a szervezetlenség iskolapéldája 30 perc alatt azt se tudtam meg, hogy mennyiért nem akarok ide jönni. Elegem lett, elkértem a helyi úristen emailcímét és bejöttem dolgozni.

Majd írtam egy levelet:

Tisztelt ......!
Több más szerviz már telefonhívás alapján leszűrt hozzáállásának tükrében Önökhöz szerettem volna menni a mai nap egy 4 éves szervizre.
Telefonon le is egyeztettem és elfáradtam az irodájukba. Ami utána történt az annak a története, hogy nekem miért nincs egy pecsétem a szervizkönyvemben, miért nincs lecserélve az olajam, és Önök hogyan vesztettek, első körben 50000 Ft-ot és egy ügyfelet.
Tekintettel arra, hogy egy évtizede folyamatjavításokkal foglalkozom multinacionális vállalatoknál, pl legutóbb ......-ként, ezért nem mehetek el egy olyan eset mellett, ami az Opelnál általánosan és kifejezetten az Önök szervizében megy. Gyakorlatilag iskolai tanagyag lehetne, hogy hogyan nem szabad az ügyfélfogadást intézni.
Kérem adja meg a német tulajdonos email címét, szeretném leírni, hogy Önök, nap mint nap mivel vesztenek ügyfelet és bevételt.
Gondolom a német tulajdonos beszél angolul, és mint profitorientált vállalkozás tulajdonosának fontosak az okok, hogy miért csökken a bevétel.

Tisztelettel
K.. K...
.... Manager


 Majd jött egy válasz:

 És válaszoltam éjjel:

Kedves .....!

Köszönöm felajànlàsàt.
Azért a tulajdonosnak, mert a kollégài mondtàk, hogy a tulajdonos vezette be a kifogàsolt intézményt. És minden kollégàja tud ròla.
A legtöbb magyar vezető minden véleményt figyelembe vesz kivéve az alkalmazottaiét. Bizonyàra Ön nem ilyen, hiszen vàlaszolt a
felvetésemre, és meg is szeretné oldani.
Arra kérném Önt szànjon rà egy fél napot, és üljön le az
alkalmazottaival egyenként és kérdezze meg őket, mik a problémàk az ügyfélkezelésben. Én is összeìrom és ha mindkettö kész egyeztetünk.
Úgy érzem Ön tudja, hogy ezzel mit szeretnék megmutatni, ha mégse, akkor az egyeztetésen làtszik majd.
És egy kérés hagyja, had mondjàk, ne kelljen semmilyen retorziòtòl tartaniuk, de érezzék azt, hogy komolyan veszi őket és az elmondottak javulhatnak. Ezzel megmutathatja felelős vezetői hozzàllàsàt, mind nekem mind a kollégàinak.

Tisztelettel
K.... K....Erre nem jött válasz (még).

Ma felhívtam sok szervizt: 

Opel Centrál most nyitottak!!:

-Halló tessék
-KK vagyok  az Opel szervizt hívtam?
-Igen mondjad
(A haveroddal beszéljél így...)
 

Itt is lett egy levél:

Tisztelt Vezetés!

Nem messze dolgozom Önöktől és nemrég észrevettem az Opel feliratot, ma felhívtam Önöket egy olajcserére.

*Telefon:* (1) 455-1030 számot hívtam, ahol Peugeot néven mutatkoztak be, kiderült, hogy csak szervizzel foglalkoznak. Kollégát nem sikerült kapcsolni, ezért megadtak egy mobilszámot: 30 .....

Felhívtam. Halló tessék, mondjad-dal fogadott. Jó kezdet. Megkérdeztem, hogy mennyi a 4 éves szerzíz 1,8-as B Zafirához, úgy hogy hozom az olajat, mert az álszintetikus GM olajból és más hordós ellenőrizhetetlen olajokból nem kérek köszönöm szépen, a második Opel szervizes átverés után elővigyázatosabb vagyok.

Kollega elmondta, hogy a vezetőség megtiltotta az idegen olaj alkalmazását. Ergó ezekután nem fogok Önöknél hagyni 50000-et.

Önök miből élnek, ha egy frissen nyílt szervizben ilyen lendülettel hajtják el az új ügyfeleket?

Tisztelettel
KK

Erre nem jött válasz (még).

Opelszerviz.hu:
Nos ő volt a hozzánemértés magaspéldája. Nem márkaszerviz, csak van egy marhajó domainje. Megkérdezte, hogy az autóm dobfékes vagy tárcsafékes. Én visszakérdeztem, hogy Ön látott már Zafirát, hiszen ha ezt a csodálatos domaint le tudta foglalni, akkor az ilyen basic információknak fejből kellene menni. Persze, ha valaha is látott olyat. By the way
-Mennyi lenne a szerviz?
-25000 utángyártott alkatrészekkel kivéve olajszűrő az gyári, és három óra.
Tessék? Az alatt más motort cserél!!!!! Nem szerettük meg egymást.

Schiller Opel:
Ők gyorsak voltak.

-1,8 Zafira 4 éves szerviz.
-Kb 80000 lesz.
-Köszönöm Önök nyertek
-Miben?
-Az árversenyben. máshol ez 50-60000. Köszönöm viszont hallásra.

Opel már nem tudom melyik, őket telefonon hívtam, de a csak az abszurdítás miatt le kell írnom:

-Mi a rendszámom
-Miért kell, mindegy JZE...
-Igen még nem volt nálunk
-Vazze ezt én is megmondtam volna.
-Motorkód?
-Z18XER
-Ilyen nincs.
-Mi az hogy nincs itt van az autómban.
-Nekem nem szerepel.
-Pedig más szervizek tudták.
-Jó akkor nézek olyat, hogy Z18EL
-Az nem jó nézzed azt amit mondtam R (én nem raccsolok)
-Mindegy megnézem mennyi volna, szóval van egy 1,8-as C Vectránk
-Nekem továbbra is B Zafirám van...

és akkor felhívtam a házunkhoz legközelebb álló szervizt. Holnap reggelre megyek 7:30-ra, hogy miért ők lettek, és milyenek azt holnap leírom.

Update: Wallis Kerepesi út lett. Sikerült beszélnem egy nagyon kedves idős kollégával, aki két mondattal lenyugtatott, és az előzményeket tekintve ez zseniális, lett egy vízpumpa csere is, mert ők megtalálták a vízfolyás helyét is. Szakmai hozzáértés kedvesség, meg is lett az eredménye. Összesen 100e-t fizettem. Az árral nem volt bajom így. De. Másnap derült ki, hogy fél literrel túltöltötték az olajat!!!! Mint írtam az elején 4,5 liter megy bele, ő csont nélkül beletolta flakonból az 5 litert. Azt mondta a szervizes amikor visszamentem reklamálni, hogy úgyis megeszi nem. NEM, nem eszi meg. Az autóm nem eszi az olajat. 4 ütemű motor első számú karbantartási utasítása, soha ne töltsd túl az olajat, szétnyomja a szelepszár-szimeringeket és füstölni fog. Ember azt mondta, mindig így csinálja. Sírtam. Hány motort tett eddig tönkre? Másik. Azóta alacsony fordulatnál fémes hang jön a motorból, valami lemez nem tudom mi berezonál. Egyetlen egy szerviz se tudta még megoldani, pedig már sikerdíjat is feldobtam, ha meglesz.

És hogy az élet hosszútávon igazságos. Az Opel kijött egy új olajszabvánnyal Dexos 2 a neve. Ez valóban szintetikus. Egyszer mikor tetőcsomagtartót kerestem elbeszélgetve a tulajjal, feldobtam az olajmizériámat az Opelcentrum.hu-nak is. Elmondtam, hogy GM 5w30 az félszintetikus és egy fél napos nyomozással derítettem ki, hogy külföldön nem is ezt használják, hanem van valami új szabvány valami dexos2. Hitetlenkedve fogadta, hogy van ilyen. Majd visszahívtak, hogy van csak drága. Majd két hét múlva visszahívtak, hogy nagyon-nagyon köszönik a felvetést. Valóban nyugaton ezt használják 2006 után maga az Opel is ezt ajánlja, sikerült jó áron szerezniük és alig pár száz forinttal több mint a korábbi. Ők mostantól csak ezt árulják és még egyszer köszönik, hogy felhívtam a figyelmüket. Azóta oda járok. A fémes hangot ők sem találták meg, de legalább nem kell küzdenem egy olajcserével.

Van egy pár mondat, ami sokszor kering a fejemben. Olyanok, amik meghatároztak egy korszakomatt, vagy segítettek előmozdulni. Most következzen az ami segített lépni, felmondani 1 éve. Joel-tól hangzott el, egy kanadai származású coachtól. Coaching az egy divatos szó, de hívhatjuk, mentornak, mesternek is. Ott kint már pont rájötek arra, hogy nem lehet egyszerre 500 embert oktatni eredményesen. Ennek pont ellenkezője a coaching amikor újra lesz mester és tanítvány. Nos emberünk a legnagyobb mesterem volt. Hosszú évtizedekig lesz meghatározó az életemben. Amikor nagyon látta, hogy szenvedek a munkámban, miközben 6 hónapja én voltam a leglelkesebb, akkor ennyit mondott:

Pénzt sokféleképpen lehet keresni!Elsőre egy egyszerű mondatnak tűnik, nekem is sok nap után esett le a lényege. Ugye Magyarországon, mindenki kényszer vállalkozó, kényszer szakács, kényszer ügyintéző, kényszer bankár. Az izmus megtette hatását abban, hogy a munka az nagyjából mindenkinek büdös, és ha a legtöbb magyar elképzelhetné az életét akkor nagyjából 50 cent-ként élne. Nők, csillogás autó, max néha elénekelne egy dalt. Ennyi. Azokra az embertársakra, aki pedig jobb életkörülmények között él mint ő, arra irigyen és fitymálkodva néz a TV előtt, egyik kezében egy távirányítóval, másikban egy sörrel, hasonlóan Csokihoz az Üvegtirgrisből: "Milliárdok, miért nincsenek, nekem milliárdok."

Eddig csak olyanokat láttunk, akik lopva, csalva, hazudva, mindenféle pártkönyvvel lettek gazdagok, meg láttuk a munkában meggörnyedőket, akik indiai kasztrendszer szerűen tudják, hogy ők soha nem lesznek már mások. Tanult egy szakmát, aztán a rendszerváltásnál váltott valamire, amit nem szeret, amihez nem ért igazán, de valamiféle pénz jön belőle. Ergó csinálja, mert zabálni kell. És utálja minden egyes napját. Pedig ha Józsit, aki esztergályosnak tanult és most parkettás, kicserélnénk Gézára, aki melegburkolónak tanult, és most segédmunkás egy lakatosüzemben akkor mindenki a megfelelő helyen lenne. Mind a kettő pénzt keres most is, csak úgy esetleg élveznék is. A pénzt sokféleképpen lehet keresni. Mindegyik munka csak pénzkereset az egyik oldalról, másik oldalról, meg lehet örömforrás is. Szóval az az igazi munka, amikor nem csak pénzkeresés van.

És kérem ismerek már olyanokat, akik szeretnek dolgozni, ismerek egy ilyen autószerelőt, egy vízszerelőt, egy kőművest, aki egyben ács. Szeretnek dolgozni, és élvezik az alkotást. Ma ezzel a hozzáállással napi 30-50 ezerig lehet keresni. Az a szakmunkás aki megfogja a munkát az egyit kap, és még meg is köszönik. Mert van hozzáadott érték a munkának, nem olyat csinálnak amit bárki meg tud csinálni. Nem egy irodai, meg benzinkutas meló amit jobbára ha írni olvasni tudsz mindenki meg tud csinálni. És ezek a szakmunkások kezdenek jól élni. Munkából jól élni! Van aki már vesz fel alkalmazottat is. Van olyan lakatos, aki kijár Angliába melóért. Lakatos, és tud angolul, hoppá. Hoppá a globalizmust van aki megnyergeli, és nem eltaposódik miatta. Szemléletváltás kell, mint a pénzt sokféleképpen lehet keresnivel.

Most láttam. Tíz percig ültem a székben utána mozdulatlanul.

Első gondolatként az jutott eszembe, hogy az Avatár a modern, új Jézus, egy új Újszövetség. A mi világunk keresztény gyökerű az ember már gyerekként ezt szívja magába. Persze később a felnőtté válás során új vallása lesz, a saját független, de valahol gyökerező új vallása, erről már sokszor értekeztem. Mígnem megszületnek a gyerekei, hogy azzal a család fogalma, a korábbi elbaszott családja után egy új értelmet nyerjen. Az anya és apa kifejezések új emberben manifesztálódnak, más lesz a mama és a dédi is. Más lesz a karácsony és a születésnap. A család szó pedig az egészen felül álló jóságot összefoglaló fogalom lesz, mellyel valahol visszatalál vallási gyökereihez is.

Az ember megáll egy Betlehem előtt nézi a végtelen egyszerűséget, ahogy egy istállóban hozza világra a gyermeket a nő, ahogy az apa ott van végig és megérti, hogy a korábbi harcos és bosszúval teli vallások után kétezer évvel ezelőtt, mi volt a forradalmi a keresztény hitben. Két szó: szeretet és megbocsátás. Két olyan fogalom, ami gyökeresen különbözik az addigi háborúzó istenek világképétől, ahol a bosszú a mozgatórugó. Persze, hogy azóta ugyanezek a fogalmak az egyházak és évezredek alatt hogyan torzultak az másik téma, de jó leásni az alapokhoz. Én alapból képtelen vagyok a bosszúra, ezért nekem ezek felismerése valahogy megnyugvást hozott. Ott a jászol mellett, minden ott van, amit értéknek tudok felmutatni: család, és szeretet, miközben a háttérben persze mutatóba ott van az erőszak, és a bosszú is.

Pár napja a szomszéd összezúzta az autónkat a garázsban. A szomszéd öreg is és az a ránézésre rosszindulatú fajta. De eddig hihetetlen kedves volt velünk, és a fejemben az előítéletesség ellenpéldájaként igyekeztem viszonyulni hozzá, persze úgy hogy mindig tettrekész voltam az előítéletem szerinti verbális visszaütésre, ha valami mégis előkerül az összefutásainkban.

Tegnap előtt megint egymásba akadtunk a folyósón, mi négyen: a család, és ő. Kedves volt és gratulált az legkisebb gyerkőchöz. Őszintén örült az átépítés sikerének, és nem csak azért, mert már nem zajongunk. Egyébként korrekt ember, mert a sérülés mellé a díszlécbe tűzve otthagyta a névjegykártyáját. Ráírva a következőket: "a sérülés azért történt mert túl közel állt meg" mármint én. Tényszerűen nézve én nem tudok messzebb állni, mert a másik oldalon oszlop van. Pont aznap néztem, hogy napról napra jobban kicentizem és aznap csak 2 centire voltam az oszloptól. Ergó a másik oldalon nem lehet több hely, ergó ő volt a béna. De kit érdekel. Én tudom. Kell ennél több? Szóval a gratuláció után kérdezem, hogy tudja-e, hogy enyém a Zafira. Nem tudta. De zavarba jött. Mondtam, hogy nem érdekes. Lesz még rajta több karcolás is. Ha szeretné megnézheti a krampácsolás végeredményét megmutatom az új szobát. Köpni nyelni nem tudott, mondta, hogy most hótaposó van rajta, és hát nagyon sajnálja a horzsolást. Hálisten az én autómon csak két nagyobb karcolás van, de az ő Suzukija jobban sérült. Mondtam, hogy én is sajnálom. Majd békében elváltunk. Felszabadító érzés volt.

És akkor most este megnéztem, hogy mit jelent az avatar szó, és ezt a kettőt találtam: Avatár a wikipádiában és Avatár ami elég megdöbbentő volt.

Az avatár szó isten földi reinkarnációját jelenti. Ugye keresztény hit szerint mi is volt Jézus? Isten fia, a földi megtestesülése. Az avatár szó másik jelentése a "teremtés művészete" és ez is kemény egybeesés, amikor az elmúlt egy hónapban minimum tíz dolgot tudok felsorolni, ami megvalósult olyan dolog, ami hónapok, sőt évek óta húzódott és most rájuk gondolva megtörténtek. Például az, hogy van újra állásom, egy önéletrajz megírása nélkül előző munkahelyi multis fizetéssel, magyar cégnél, mindenféle ismeretség nélkül, a válság közepén. Persze holnap lehet máshogy lesz, attól függően, hogy mit hiszek el.

Tudatos emberek egy idő után észreveszik az összefüggést aközött, hogy "amit el tudnak hinni, hogy sikerülhet" az sikerül is, és amit eleve kudarcra ítélnek, az esetek 99%-ban valóban nem sikerül. Nos nekem életcélommá vált a lehetetlen küldetések felvállalása, és megoldása. És vagy én vagyok defektes, hogy ezeket a dolgokat nem érzem lehetetlennek, vagy a külvilág túl lassú, és pesszimista ahhoz, hogy változtasson. De túl sok minden ért össze mostanában bennem ahhoz, hogy lássam, hogy a hitnek akármilyen isten, eszme, felé is irányul, teremtő ereje van. Legfőképp, ha magunkban az életünkben találunk mozzanatokat, ami erőt ad a hithez.

Egyet nem értek még, és valószínűleg ezt hívják a szabad akaratnak. Min múlik, az hogy mit hiszünk el? Mert ugye ez erősen emberfüggő, és minden ezen múlik, és olyan mint a szerelem, hogy ésszel nem tudunk szerelmesek lenni, nem tudjuk meggyőzni magunkat, hogy most szeressd őt vagy higgy abban, ezek belülről jönnek. És a skála is széles: vannak kishitűek, a hitetlenek és a vakmerők. Egy a biztos csak, egy nem működik a készen kapott hitvilág, és a külső elvárás szerinti élet pl csak a pénz, a bigott vallás, a cosmopolitanos, autós folyóiratok, és plaza sétálás során generált álvágyak. Ha felismerjünk magunkban a valós és nem készen kapott vágyakat akkor, egy kicsit mi is avatarok, azaz saját vágyaink, életprogramunk, ergó boldogságunk teremtői és megvalósítói lehetünk.

Mert a hit az mi is? Egy szabad akarat vezérelte belső szűrő, hogy mi jó, és mi nem jó, egy irányító erő, hogy merre menjünk, mit csináljunk, milyen normák szerint éljük életünk. A különböző hitvilágok általában megnevezik a hitük tárgyát az Istent, vagy isteneket, amik létrehozzák ezt a szabályrendszert. A hitvilágokban általában még az is kimondódik, hogy az Isten, vagy Istenek teremtettek meg minket a maguk hasonlatosságára. Nos, ha a hit belőlünk fakad, és nem más, mint a tudatallattink iránymutatása, túlélőkészlete erre a világra és a másvilág felé, akkor ki is teremtett kit?
Ki a teremtő és ki Isten?

Mint előző posztban írtam igen szívet melengető érzés volt a gombai kaland. Ha elolvassátok a kommenteket alul, akkor látszik, hogy sikerült előcsalnom az érzelmeket. Onnan idézek:

Nem igazán tudtam, hogy mivel is fejezhetném ki az érzéseimet, amik azóta is kavarognak bennem, amióta olvastam a blogodat (nemcsak ezt az egyet, hanem a többit is végigolvastam).

Ekkor már éreztük, hogy Tamási Áronnak igaza van (megint):"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Akkor még csak reméltük, sejtettük, hogy megtaláltuk az Otthonunkat.
Ekkor született ez a kis versformába szedett fohász feleségemtől, amit "köszönetként" mellékelek:

-------------
Gombai ábránd

Gondoljunk csak szépet!
Olyan igazi ábrándképet.
Mesés bál ihlette álmokat.
Boldog élet igaz keretét.
Alkotó, szabad lét terét!
... (folytatás itt)

Azért ezt én is bekönnyeztem... (Képzelj el egy síró vizilovat, na olyan...)

Kicsit begyorsultak az események. A helyi újság (mi más lehetne a címe stílszerűen, mint Csiperke) főszerkesztője meghívott magához, és mivel pont most szombaton volt a helyi néptánckar 5 éves, ezért a személyes látogatást egybekötöttük az ő előadásuk megnézésével is. Szóval most szombaton újra Gombán voltunk a kis családdommal.

Gombán megtalálták a megoldást. Megtalálták a megoldást arra, hogy hogyan tud férfi és nő, öreg és gyerek, szomszéd és szomszéd, egy háztartásban, egy faluban, egy helyen békében és szeretetben élni.

Nézzük csak jelenleg minden bipoláris ebben az országban. Jó és rossz, csak nézőpont kérdése, Vörös és fekete, helyett narancssárga, még a rádió is aminek elvileg arról kellene tudosítania, hogy bipolláris az ország... A leköszönő és az új rádiók legalább azt bebizonyították, hogy magántőkéből sokkal olcsóbban és hatákonyabban lehet műsort készíteni, épp ezért a régi-új frekvenciákon most Muppet Show megy 24 órában. Élőben.

No szóval ebben a világban ahol Széchényi, Mikszáth és Móricz óta tudjuk, hogy lehet akármilyen keltezésű egy magyarokról szóló írás az mindig minden korban és körülmények között helytálló lesz. Olyan mintha nagyapáink ballövéseit genetikilag adnánk tovább az utódainknak. Sokszor és sokan leírtákn nekünk nincs kultúránk az együttélésre, se a házastársunkkal, se a szomszáddal se senkivel. Erre jön egy Gomba, és arcul csapva a "balsorsot", elkezdenek néptáncolni, és énekelni a nők.

Egy picit hagyom ülepedni a dolgot, hogy szép lassan végigvezessem a lényeget.

Nem tudom ki kezdte és miért, de tegyük kiinduló alapnak, hogy pár lelkes amatőr hagyományt szeretne őrizni. Persze a "hagyományörzés" szót is sikerült lejáratni a fekete ingeseknek. Az a rossz ebben, hogy ami jelkép még megmaradt a 40 évnyi szélsőbal után, azt most az utóbbi 20 év szélsőjobbjai végzik ki lassan. Ugye így buktuk el a kokárdát, a nemzeti szászlót, az árpádsávos zászlót és így a "hagyományözés" szót is, majdnem. De gombaiak tényleg csak azt szeretnék. Egyszerűen csak táncolni és énekelni akarnak, de egy kis tánc az nagy zajjal jár :) Nézzük végig, hogy gyűrűzik szét az embereken:

1 Anyu elmegy este táncolni egy héten mondjuk egyszer. Ő jól érzi magát. Mozog. Felnőtt és mozog, már itt érezEmberek között van. Barátok között van. Anya még a stresszet is levezeti.

2, Mi történik ez alatt otthon. Apa otthon marad egyedül. No ez vagy úgy sül el, hogy akkor ma ő ad kaját a gyerekeknek, ami egy heti egyes alkalomként nem válik nehezére a papának, kicsit ő is van a gyerekekkel, ha már velük van, miért is ne beszélgetnének, heti egy alkalom még a pszichológusnál is csodákat művel hát még egy családban.

Másik verzió, ha mondjuk gyerekek már nagyok eléggé vagy még nincsenek. Hogy ha már a papa úgyis egyedül van, meg mondjuk a szomszéd is akkor ugyan már miért ne ülnének ők is össze egy pofa sörre és/vagy egy beszélgetésre. Hoppá. Nem apa harcolja ki, hogy márpedig én elmegyek a haverokhoz, vérmérséklet függően engedélyt kérve asszonykától hanem békében, mind a két fél legnagyobb örömére, és elégedettségére kimenőt kapnak egymástól.

3, Táncolni jó együtt is, de mégjobb színpadon. Ezzel fel is lehet lépni. Országszerte. A fellépés szervezést igényel. Utazás, szállás stb. Ehhez kell a férfiak segítsége is, máris az összes anyuka az összes apukával együtt járja az országot. Kikapcsolódás, utazás, barátság fillérekből.

4, Táncolni díszes ruhában kell, ruhát meg varrni kell, máris fellendül a helyi kézműipar. És aki egyet megcsinál az nem áll meg a következőnél.

5, Gyerekek láták, hogy ez jó. Anya szereti, anya kiegyensúlyozottabb tőle, Apa is megkapja a heti kipufogást, a családi béke a vers helyett valóság lesz. Pár fellépés után ők is kedvet kapnak, és máris megvan az utánpótlás.

6, Öregek. Ha hagyományt örzünk akkor  kellenek hozzá öregek is akik tudják a hagyományt. Máris az öregek belépnek a régi klasszikus szerepbe: tanítanak. A tanárra felnéz az ember, ergó a "Ugyan már, már hallottuk eleget papa" helyett igazi tiszteletet kapnak, nem is beszélve arról, hogy az egyet jobbra kettőt balrát 80 évesen is lehet művelni, miért maradna ki a mókából. Magyarul itt a 3. generáció is aktivizálódott szellemileg és fizikailag is.

7, Végére hagytam a legszebbet az ünnepeket és évforfulókat. Ez az a pillanat amikor számot lehet venni, meg lehet állni, és meg lehet köszönni. Mindenki, aki tett valamit, kaphat végre egy rendesen kimondott köszönömöt. Valószínű a munkahelyén úgyse sokat hallja, állambácsi se szokott havonta levelet küldeni, hogy "köszönöm hogy ebben a hónapban megint hozzájárult az ország költségvetéséhez. Az emberek szomjazzák a köszönöm-öt, azt hogy vegy észre a mindennapi harc mögötti erőfeszítést valaki, a minieredményeket, a mindennapi csodát.

Itt viszont kiáll valaki a színpadra és megköszöni a férjeknek, hogy elengedték a feleségeket, mindenkinek név szerint megköszönik, akik egy szalmaszálat is keresztbe tette őrértük, aki varrt, aki sütit sütött, aki anyagilag támogatott, és aki nézőként volt jelen. Mindenki egyenként név szerint van megszólítva, és nagy nyilvánosság előtt ki van mondva, hogy látjátok feleim ez az ember jó, ez az ember segít nekünk, ez az ember tesz a közért.

A gombaiak megtalálták a megoldást. A gombaiak boldog emberek. A gombaiak úgy követik a Flow-t, hogy még sohase hallottak kortárs "Mi a boldogság titka" kutatásokról. Ők "csak" megélik mindezt, és tesznek érte. Közösen tesznek.

Új sorozatot szeretnék indítani. Vannak akiket a pénz éltet, van akit annak hiánya miatti állandó harc, van akit csak a rombusz érdekel, még perverzebbeket csak az autóbuzéria. Én leginkább csak jót szeretnék tenni. Elváráson felül, meglepve az embereket. Biztos vannak még ilyenek. A legtöbbször az ilyen cselekedet nem kap nagy visszhangot, sőt van amikor konkrétan hülyének is nézik az illetőt, a legkeményebb amikor a közvetlen rokonsággal kell megküzdeni, hogy igenis érdemes jót tenni, még akár ismeretlenekkel is. Álljon itt kezdetben pár saját történet, és ha más is kedvet kap szívesen mutatnék többet is.

Életet adunk, nevet adunk, enni adunk, ajándékot adunk...

Az utóbbi időben egyre több médiából hallom az etika szót. Nahát. A világválságosdiban valahogy mindenki nyúlni szeretne valami fogódzó után. Most, hogy a "csak a pénz" bálványa ledőlt és a világ szép lassan kikukázza az olyan embereket, akiket csak és kizárólag a pénz érdekelt pl Maddoff, vagy Briatore, egyre többet hallom, hogy kéne valami új dolog amihez tarthatnák magukat. Már korábban megszületett a CSR, is ami azon felül, hogy sok ügyfészolgálaton Customer Service Representative-t jelenti, angol nyelvterületen egy másik betűszót is magába foglal mégpedig Corporate Social Responsibility, avagy a Vállalatok Társadalmi Felelősségvállalását. Minden magára valamit adó vállalat a bevételének x százalákát nem az újabb S mercire vagy az ötödik négykarikásra fordítják, hanem próbálnak valami hasznosabbra költeni. Többen belátták, hogy ami nekik fillérek az másoknak milliók. Persze ennek is vannak végletei. Lehet támogatni a világbékét az UNESCO-ba ölt dollármilliókkal, vagy amiben én jobban hiszek lehet konkrét célokra áldozni a közvetlen környezetünkben. No meg ott van az az irtózatos kétarcúság amikor egy olajcég támogatja a környezetvédelmet, meg egy cigarettagyártó az egészségügyet. Szóval a CSR az már valami volt, de nem az igazi. A tőzsdén is megjelent egy érdekes fogalom közvetlen azután, hogy "zöld részvény" fogalma megjelent. Előkerült az "etikus részvény" is. No ez kérem már elgondolkodtató. Kibővítve a zöldet az olyan vállalatokkal, amik nem csak nem tesznek kárt a környezetben hanem az emberekre is tekintettel vannak és a tevékenységük alapjában a közjót és a fentarthatóságot szolgálja,  itt találtam egy cikket róla. Ami egyből a mondanivaló groteszk torzója hiszen az etikus cégekről szóló cikket a vg.hu-n bruttó 300 Ft-os 91-es számra küldött sms-ért lehetne el olvasni. Még jó, hogy ezt valaki ingyen is leírja itt egy találattal lejjebb a google-n...Szóval, magyarul az az etikus, aki nem vizet prédikál és bort iszik, hanem minden területen etikusan igyekszik eljárni. No ez kérem vagy a megoldás vagy egy újabb szocializmus, még nem tudjuk. Mindenesetre lehet, hogy eljön az az idő, amikor a lételemem lesz a főideológia.

Persze ez céges szinten, mert magán szinten eddig is lehetett önzetlenül adni. Nem anyagi érdekből, csak mert leírható az adóból, mert ez habár egy működő modell, de kicsit torz is. Olyan, mint úgy adni egy fagyit a gyerekednek, hogy azért majd egy konkrét ajtónyitást vársz majd magadra az otthonban 80 évesen. Szóval az önzetlen az igazi. Sokan azt hiszik nem engedhetik meg maguknak, de legtöbb dologhoz, még pénz sem kell, mert ugye a pénzre eleve komplett iparágakat építettek azok akik szerint a csak a pénz bálványa még áll, kicsiben ugyanezen az elven van aki hihető történeteket talál ki, hogy lerombolja a maradák jóság nimbuszát. Én nem vagyok vállalat, és valahogy az ellenpéldák se törnek le, nem azért szeretek ilyet csinálni, mert az marhán jó adózásilag, vagy mert a lelkisimeretemmel csak így tudnék elszámolni.

Egyszerűen csak úgy. Önző érdekből, mert nekem így esik jól.

A magyarokkal két nagyon nagy baj van, az egyik, hogy senki nem tudja megmondani, hogy mitől lenne boldog, leszámítva persze a kozmopolitánból és a TV-ből látott készen kapott életrecepteket, mint pl. pénz-hatalom-gazdagság. És hát aki élt egy kicsit az tudja, hogy a pénzhiány boldogtalanít, de ha sok van belőle akkor mégtöbbre vágyás nem boldogít. A másik baj, hogy mivel senki nem tudja megmondani, mit szeretne ezért soha el se jöhet az a pillanat, amikor megelégedetten hátradőlünk, akár egy estére is, hogy "Ez jó mulatság, férfi munka volt!", mert a nem létező igényeket nem lehet kielégíteni. Ergó annak elérése soha nem fog boldogítani. Épp ezért üdvös amikor valaki ki tudja fejezni, hogy mit szeretne. Így történt ez Gombán is. Soha életemben nem hallottam még a gombai óvodáról. Soha nem jártam Gombán, de mikor a fülembe jutott, hogy a gombai óvoda fényképezőgépet szeretne vásárolni, akkor szerintetek mit válaszoltam? Azt, hogy kapnak egyet ajándékba. Háhogy, jöhet a kérdés. Úgy hogy a fenti gondolatmenetet végigvezetve, aki tudja, hogy mit akar, és miért, annak megvan az első lépcsője ahhoz, hogy azt el is érje. No ahol így gondolkodnak, az megérdemli a támogatást.

Valahogy így tötént:

-Egy barátom lakik Vasad-on, az ő barátjuk ismeri a bátyád, akivel egyszer találkoztam, de tegnap felhívott, hogy szeretnétek venni egy fényképezőgépet.

-Igen volt egy fényképezőgépünk, de annyit fényképeztük az ovisokat, hogy elromlott.

-Ok akkor kaptok egyet ajándékba.

-(Csönd) (Mégtöbb csönd majd) Köszönjük, nem is tudom, hogy köszönjem meg.

Kb egy hét volt míg beszereztem a gépet, meg is beszéltük, hogy tegnapelőtt, azaz 2009.10.21-én délelőtt leugrunk vele Gombára, családostul. Semmit nem tudtam a helyről, a kedves óvónénivel se találkoztam még soha. Elmondta a címet, googlemaps-sal odataláltunk és belépve a kapun, megcsapott az az érzés, amit talán a lottó ötösre tippelők érezhetnek, amikor kihuzzák a számot, igen érezték, hogy ez így lesz a jó. A gombai óvoda egy állom. Hagyományőrzők a szó legszebb értelmében. Ezt nézzétek, kicsi fabútotok, és kézzel készült tárgyak mindenhol, és a lényeg szeretet, sok-sok szeretet:

Majdnem 130-an vannak. Az 3000 lelkes településre szép gyerekszám. És hát megint fejtől bűzlik a hal, vagy fogalmazzunk végre fordítva: a fejhústól lesz jóízű a halászlé. Ugyanis bárhová néztem és bármilyen témába is botlottam kiderült az, hogy ennél nagyobb demokrácia nincs e kishazában. A demokrácia csak úgy lehetséges, ha egy erős kezű, és köztiszteletnek örvendő vezető, példát mutatva ki meri engedni a kezdeményezést, a hatalmat a kezéből, ha hagyja, hogy mindenki aki rá van bízva, hozzá tehessen a nagy egészhez, és nem csak az ő elképzeléseinek a szolgai végrehajtását valósítja meg, mert ez utóbbit hívják diktatúrának. Szóval Gombán demokrácia van.

Balra az óvónéni, akit felhívtam, jobbra az ovi vezetője. Az óvodai helységek úgy vannak berendezve, ahogy az óvónők szeretnék, mindenki a maga szobáját a maga izlése szerint, egy szabály van csak, lehetőleg a legtöbb természetes anyaggal és a falu múltjából vett tárgyakkal legyen. De ez nem szabály, mert boldogan teszik így. És hogy honnan vannak a tárgyak? A falubeliek ráéreztek az ízére, és ha valaki talál valami érdekeset azt behozza az óvodába.

A legkedvesebb nekem ez a mini galléria volt. Gulliver voltam a törpék országában.

Gombán még abban is demokrácia van az óvodában, hogy a gyerekek bemehetnek a vezetőhöz, az ajtó mindig nyitva áll, és ha a munka engedi akkor pöröghetnek egyet az irodaszékben. Mi lehet ennél nagyobb tanítás egy gyereknek, mint kicsit felnőttnek lenni, és beleülni a nagy főnöki székbe, felkacagani, és megpörögni a jóságban. Milyen pozitív vezetői képet éget ez be a gyerekekbe.

Már csak egy mondat. Kaptam én is ajándékot. A csoportban mindenki rajzolt egyet nekünk, kukoricacsuhéval átkötötték és a címoldalon még a régi géppel készült integetős csoportképpel rámmosolyogva átadták nekem. Kell ennél több? Hát nem egy jóllakot óvodás ábrázatom van :) 

No kérem , ugye legutóbb ott hagytuk abba, hogy visszajön-e a zs, avagy sem. Megnyugtatok mindenkit továbbra se kell senkinek pénzt adni az utcán :). Aznap nem csörgött, én este csörögtem, kicsörgött, de nem vette fel, azóta kb 3x rácsörögtem, de nem vette fel. Mi a tanulság?

Hát az, hogy egy hétig egy mobil sem bírja feltöltés nélkül ergó, tudja ki vagyok és azt is hogy miért telefonálok, tehát ezért nem veszi fel. Egyéb konzekvenciákat mindenki levonhatja maga.

Tudom a nevét: Kovács Bernadett

Személyleírás: vékony kb 170 centi, barna hajú kicsit összvissza álló fogú, értelmes szöveggel (a betanult szöveget fent leírtam), ha valaki látja, akkor üdvözlöm :)

Tudom a telefonszámát: 0630.....

Nálam az adókártyája, annak is tudom a számát.

És nálam a pénztárcája.

És az egészet vette az Erste bank kamerája....

Ez a részéről looserság, ha én olyan lennék akkor ezek alapján meg tudnám találni, de nem vagyok olyan. Annyit már nem ér. A "Das Experiment" megvolt. Mint ahogy a csövesekkel is. Ezt kifejtem még, de röviden: 3x adtam nekik munkát és háromszor tisztességesen elvégezték. No akkor kiben bízol egy szakadt, de megborotválkozott csövesben, vagy egy filigrán síró kislányban. Na ugye :)

Rájöttem, hogy balek sem vagyok, mert balek az, aki nem tanul a hibáiból és az is balek, aki egyetlen eset miatt életre szóló tanulságokat von le. Aki egy félresikerült kapcsolat után haragszik az egész másik nemre és "minden férfi disznó" és "minden nő szemét" mondatokat kántál.  Ez rossz következtetés nem is beszélve, hogy ehhez a következtetéshez jár egy boldogtalanság mindhalálig, vagy esetleg egy boldog buzivá és vagy leszbivé válás, de az más téma.

Itt nem azt hibáztam, hogy adtam. Á nem. Adni jó. A hibát ott követtem el, hogy nem szedtem be aránytalan zálogot érte. Mert akinek fontos és tényleg fontos az a zs, az megérti, hogy idegennek nem adunk csak úgy, az felfogja, hogy bizalmat csak bizalomért lehet venni, és ha ő hajlandó kockáztatni akkor más is mer. És itt máris levehettem volna a valóságot. Hogy nem véletlen egy bank előtt sírt... De lehet, hogy a valóság extrém, ki tudja mi lett vele azóta, lehet, hogy nem tudja felvenni, lehet, hogy szégyelli, hogy ő vissza akarta, de nem tudja, mert nincs pénze, mert a telefonját is elvette valaki, és még lehet cifrázni. Anyámtól szerintem egy dolgot tanultam és azt jól. Az élet hosszútávon igazságos. Kicsit hagyok időt, hogy hasson ez a mondta. Az élet hosszútávon igazságos..... Gondoljátok végig az életekben, az elszenvedett sérelmeket, és azokat amikor x idő múlva a károkozóról hírt hallottál, hogy a Döbrögi végül 3x verte le rajta, vagy ugyanígy ismertél egy jó embert, akinek sokáig hányattatott volt a sorsa, és a végén csak jött egy hír, hogy elnyerte a méltó jutalmát, nekem ez olyan, de olyan sokszor bejöt már életemen. Mert a jóság és az igyekezet nem vész el csak átalakul. Lehet, hogy nem ezen a Földön, ha más nem, kinek hite szerint a másvilágon, egy újjászületésben, vagy előbb utóbb a nirvánában. És máris eljutottunk oda, hogy mi veszett el az emberekben. A hit, a remény, miközben mások ezek megmaradt csiráit használják ki gátlástalanul. Az ilyen llferro-k, a Brokernet-ek, a biomatracosok, a forever living és társai. Komplett iparágak épültek erre, és hordák élnek ebből... Mert ugye a mai ember egy az egyben állítja szembe (én is) az adok kapokot, kétezer év után újra eljött a szemet szemért fogat fogért, jóságért jóság elv, csak mint látszik rövid távon mérlegesdivel ez nem működik, és mindenki, aki ennél többet igér, gyorsan és aránytalanul az máris marhán kecsegtető lesz.

De egy életet nem lehet rövid távon tervezni, holnap is kell tükörbe nézni és holnapután is késznek kell lenni fogadni a jót és késznek kell lenni adni is. 2 éves fiam is ismeri már a bocsánat fogalmát, nekimegy az ajtófélfának hancúrozás közben akkor mondja, hogy bocsánat, mert ha neki fájt akkor úgy gondolja (helyesen), hogy a másik félnek is, akkor is ha nekem jött nekem, akkor is ha a macskának, vagy az ajtófélfának. Mert ha azt mondja bocsánat azzal rosszat nem tehet, és ha tényleg fájdalmat okozott ezzel a kis  szóval viszont azonnal jóvá teheti. Én nem haragszom, egyéb tanulságokat pedig vonja le mindenki saját maga, a saját élete alapján.

Van-e olyan történet, amit meghallgatva adnál 10000 Ft-ot egy vadidegennek. Ma hallottam egyet. Jövő hét szerdáig kiderül, hogy egy szentimentális barom lettem, vagy az elmúlt 29 év még hagyott bennem egy kis Don Quijote-t.

Bosnyákon épp túl voltam az éjjeli OTP Atm-es Vodafone számla befizetésen. Végre rászántam magam, hogy a 3 ügyfélszámomat rendbe tegyem. 3 külön ügyfélszám baromság (majd megkérek legközel valakit, hogy tegyük rendbe) de az OTP atm befizetés még mindig újra és újra meglep, hogy mennyire egyszerű és logikus, semmi trükk, semmi megjegyezhetetlen kódbeütögetés. Über. Sétállok vissza az autóhoz. Egy Honda Accordhoz ugyanis az egy hónapja vásárolt Zafirát összetörtük. Én büszke vagyok rá hogy vannak barátaim, akik érzik azonnal, hogy most segíthetnek, és azonnal felajánlották, hogy használhatjuk 1 hónapig ameddig a másik rendeződik. Az ilyenek adják a bizonyosságot, hogy érdemes jónak lenni valakivel, mert a legváratlanabb helyen lesznek Veled is jók.

Szóval sétállok a Hondához mikor látom, hogy a mellette lévő Erste ajtajában csecsemőpózban keservesen sír egy csaj. Én vidéki gyerek vagyok és az is maradok. Én nem tudok elmenni egy ilyen mellett. Megkérdezem, hogy segíthetek-e vagy netán hívjak mentőt vagy rendőrt. Bosnyák téren vagyunk, és hát ennél csak a Százados utca és környéke szimpatikusabb Zuglóban...akármi lehetett.

Azt mondja:

- Már túl vagyok rajta semmi értelme hívni.

Nos. Ezekután én egyszerű őszinte és naiv ember megkérdeztem, hogy mi a baj, közben felmértem a lehetséges verziókat. Ez egy nő akit megvertek, megaláztak, megerőszakoltak. Ránézére nem hinném. Lacoste póló Nike cipő, nem igénytelen táska. Mégicsak furcsa, hogy a Földön ül. Nagy gáz lehet, de nem nagyon nagyon nagy gáz. Ruhája táskája megvan, ki nem rabolták. Eszedbe jut, hogy hátha valami átverés. Nem rég olvastam ezt a Totalcaron, minden lehet. Ha van aki gyertyát lejmol az autójába akkor minden lehet. Nézzük a reális verziókat ez csak egy drogos, aki majd zs-t lejmol. De sehol tűszúrás nyom. Nos a hernyót leszámítva én nem láttam olyat aki lejmolna, tehát akkor hernyósdrogos sem lesz. No hát akkor halljuk a sztorit.

-Anyám elzavart és nincs hol aludni, ez egyszer megtörtént már, és én nem akarok mégegy éjszakát az utcán tölteni.

Ez az a pillanat, ahol egyszerre állt belém az ütő.

-Hány éves vagy? Van most hova menned?

-Barátaim mint kiderült nincsenek, anyámhoz nem lehet, elmúltam 19, tavaly még rendőrséggel fel tudtam töretni a lakást, de most már jogilag, ki is tehet, elmúltam 18 azt csinálok és ő is azt csinál amit akar. Szállásként talán egy szoba volna, de az csak ismerős ismerőse, még nem jártam ott soha, egyszer szó volt csak róla.

Nos nézőpont kérdése itt kezdhet zavaros is lenni a sztori, de akkor is belém állt az ütő. Miért is. Hát azért mert ezt 20 évesen velem is megcsinálták. Hiába dolgoztam bankban és adtam haza a fizetésem felét, hiába béreltem ki a saját nevelőapámtől az általa nem használt üzlethelységét Budapesten a 8-kerben, ami nem volt több 20 négyzetméternél, de akkor is saját ágyam volt. Volt egy luk amiről azt hittem a független életem első kuckója. De csak hittem, mert az egyik pszichopata elborult estéjén feltett egy lakatot rá. Bent voltak a cuccaim, és csak úgy vettem észre, hogy az akkor bimbózó új barátnőmmel mentünk volna "haza". Ő Szegedről jött miattam fel csak egy estére, mert másnap mindketten dolgoztunk, de akkor is utazott 6 órát, hogy lássuk egymást, és képzelhetitek az arcomat amikor kiderült, hogy aznap nem lesz hol aludni, mert nem tudok bejutni a bérelt kifizetett pecóba. Az az este volt a pokol. Életem eddigi lerosszabb napja. És ott ezen a napon kitartottunk egymás mellett.

Éjjel háromig sétáltunk, és túléltünk. Nem tudtunk mást csinálni. Voltunk a Duna Plazában 9-ig aztán bezárt, lesétáltunk a Duna partra, az a híd azóta is kitörölhetetlen vasemléke annak az éjszakának. Leültünk a lépcsőkre és vártunk. Vártuk az első Szegedi vonatot. Számára hazafelé. Ha jól emlékszem 5 körül indult, mi 3-ra értünk a nyugatiba, nagyon nagyon fáradtak és elkeseredettek voltunk, felszálltunk a vonatra. Annyi erőm még volt, hogy beállítottuk a telefont, hogy ha elalszunk keltsen fel, nehogy fennmaradjak a vonaton. És akkor elaludtunk. Mint akit agyon vertek. Nem tudom mire keltünk konrétan, de azonnal feltűnt, hogy a telefonjaink eltűntek. Gondolom az összeesés előtt kint hagytuk az asztalon, valaki arra sétált és futott is vele. Mi is futottunk. Tudtam, hogy van rendőrörs a Nyugatiban. A rendőr kedves volt, megcsörgette a számokat, az egyik még egyet kicsörgött és soha többé. Aznap este kitagadtak, és ki is raboltak. Egy csak egy biztos pont maradt az életemben a párom, aki a feleségem azóta. Örökké. Amikor 45000-et kerestem ez a két telefon eltűnése akkor -30000 Ft-ot jelentett, annyiért tudtuk pótolni a legolcsóbb megoldással másnap. Pesti lakás megszűnt, ezekután Nagymarosra nem mentem többé. Beköltöztem a bankba pár napra mígnem kivettem egy albérletet. Szóval volt ez az éjszaka amikor egyszerre buktam minden hivatalos otthonomat, és az összes pénzünket ami akkor volt. De legalább szorítottuk egymás kezét.

Ezekután jön ez a csaj ezzel a storyval...nem mondtam azt hogy nem hiszem el, mert lám mással is megtörtént pont ez. De sajnos ott volt bennem a pesti, a dörzsölt:

-Hívjuk fel ezt a számot, hogy tudnál-e oda menni. Kamura azért mégse adnék zs-t. Megértette. Elkezdtünk dumálni. Végre a bőgést is abbahagyta. Kiderült sok minden. Összesen van 300 Ft-ja, az a szállás 8500 Ft lenne egy hónapra, de csak egy szoba, most kezdett járni az ELTÉ-re, és pénzt is keres, havi 97 ezret, persze nem bejelentve. Most akkor bőgte el magát amikor 1,5 év munka után a főnöke nem tudott fizetéselőleget adni. És azt érezte nincs tovább, nincs senkije akire számíthatna.

Közben odaértünk a fülkéhez, másodikra fel is vették, a telefonra nem kért pénzt a maradék 300 Ft-ból finanszírozta. Ott azt mondták, hogy persze jöhet ma is. A cím Gyáli út x. Jé a sztori működik. De persze kapott még pár keresztkérdést, pl a Lacoste és a Nike hogy jön össze a nincs pénzzel. Mondta, hogy van pénzze, csak otthon. Ahová nem tud bejutni, a mamának 7 kozmetikája van, 1,5 millát keres havonta, senki nem mondta, hogy csórók. Sőt az összeveszés és azon volt, hogy mama szektába jár havi 200.000-ért és ő nem hajlandó menni azok közé az emberek közé.

No itt azért kezdett egy kicsit sok lenni. Én bennem ott volt hogy még el is viszem a gyáli útra, de biztonság kedvéért felhívtam a párom, hogy mit szól a sztorihoz. Ő valahogy jobban érzi ezeket. Azt mondta eszem ágában se jusson beültetni a csajt, mert lehet nála kés, stukker akármi, és belőlem csak egy van, apára otthon van szükség, azt mondja a pénz nem érdekes, ha bukunk is rajta akkor is biztos legyen, hogy ezekután én haza jutok. Igazat adtam neki, a csajnak meg kétezret. Erre felbőgött, hogy megmutatta minden igazolványát mit kívánok még, elhiszi hogy az egész sztori zavaros, de az igazságot mondta, egy vadidegennek, és nem is ő jött oda hozzám. Ma már kapott okos szavakat sokat, év voltam az első aki valami reményt is adtam. Kapott így hát egy tizest.Megmutattam neki google map-en, hogy hova kell mennie, simán 7-es busszal és 1-es villamossal meg egy kis sétával eljut. Meg is mutatta, hogy jegye van még. Kérdeztem, hogy mit tud adni zálogba, mondta, hogy odaadja az igazolványát, meg van nála egy pénztárca amit ajándékba kapott Emporio Valentini. Mondtam, hogy személyit nem veszem el, mert arra szüksége lesz. Az adókártyáját odaadta, meg az üres pénztárcát. Mondta, hogy jövő hét szerdán adja vissza 2-kor végez és hív. Eddigra feltölti a telefonját. Rácsörögtem, eltárolta a számot. És egy zármondatként annyit kapott:

-Segítettem, mert nekem is jól esett volna, annó. Az hogy a jövőben is segíteni fogok-e bárkinek az most rajtad múlik, ha a jövő héten visszakapom a zs-t akkor elhiszem, hogy kell néha kivételt tenni a befásult emberekhez való hozzállásunkon.

-Rajtam nem fog múlni - mondta. És mintha valami mosoly szerűség is átfutott volna végre az arcán.

Nos itt a nagy kérdés. Szerintetek vissza kapom a zs-t, vagy csak egy Shakespeare-i előadás volt az egész?

És ha azt mondom, hogy a Hungária felé mentem haza kocsival, és tényleg ott állt a jó oldalon állva az 1-es villamosra várva. Akkor is kamu az egész? Nem tudom.

Jövő hét szerdán kiderül. Szerintetek?

Ez a blog egyszerre tartalmaz világmegváltó gondolatokat és sokszor önirónikus elemeket. Most ez utóbbiból lesz sok. Nagyon sok.

"Fél éve fáj a sarkam. 29 éves vagyok, most épp 127 kiló, de bármikor felmegy 130-ra, nős, egy gyerekem van" - kezdhetném a csoportterápiát ezekkel a mondatokkal. Életemnek jelenleg kb 4 síkja van, ezek azok, amik örömöt adnak vagy lelohasztanak, ha nem működnek. Magyarul ezek éltetnek, ezekkel zajlik a napom 100%-a ezek motíválnak most, aztán majd kifejtem, hogy mi irányított mostanáig. Több mint tíz éven át. 

Az egyik a munkahely, ezt a kérdést ugye ignoráltam februárban, ez azt is jelenti, hogy megszűntek az ottani sikerélmények, és persze a kudarcok is. Mivel a vége felé ez utóbbiból volt több, ezért ezt kellett tenni. Másik ilyen a feleségem, a párom, a szerelmem. Ez a sík mindennek az alapja. Ha jóban vagyunk egymással akkor lehozom a csillagot az égről, ha rosszban akkor pedig megszűnik a világ létezni. A harmadik a gyerkőc. Ez egy igen új faktor pedig már két éves elmúlt, de mivel mindennapi megújulást igényel ezért ez egy igen borulékony műfaj. Vannak napok amikor semmi nem jön össze, amikor hiszti van mindenért és sírás (persze mindig rájövök, hogy ez mind rajtunk múlik, mert ő csak egy kis szenzor és egy erősítő egyben, aki felerősíti a mi legkisebb rezdülésünket), persze vannak pillanatok, amikor egy odabújással minden ki van fizetve. Ezt nehéz mérlegelni, de az ember ilyen érzelmi mérlegelő állatfaj. Ugye a plátói szerelmet is csak Petrarca bírta sokáig, valahogy a normál honpolgár az egyensúlyra törekeszik, hát az az igazság, hogy a gyerkőc téma is pont ilyen. Hihetetlen mennyiségű energiát igényel akár egy cipőfeladás is, aztán pl ott a mai nap a Haller Gardenben, amikor bújik és szeret, és érzed, hogy apa is csak egy van. És van az utolsó a külvilág és az ottani világmegváltások, a barátok, még ez a blog  is minden. Lehet, hogy furcsa ez a felosztás, de én így működöm. Ahhoz hogy jól érezzem magam, valahogy azt kell éreznem, hogy ezen a négy ponton egyenlő energiabetáplálás hasonló energikivételt is jelent. Ez biztos egy szemét önző dolog, de az eddigi 29 évem alatt arra jöttem rá, hogy valahogy mindenki így működik. Fiamnak is az első dolog amit megtanítottam az az hogy nem szaladunk olyan szekér után, ami nem vesz fel. Mert mindenkinek megalázó. De valahogy az én és ezáltal az ő génjeiben is benne van, hogy szeretjük ezeket a szekereket. Az én életem jobbára arról szól, hogy nem elvárt dolgokat csinálok olyan embereknek, akik azt nem várják el. Ezt Freud biztos szerethiányként diagnosztizálná. Ez hihetetlen erőbefektetéssel jár, de nagy ritkán óriási is a visszatöltés, amikor a nem elvártság miatt hatalmas meglepetés, köszönöm, és virtuális hála van a túloldalon. Persze az ember ezt is valami rovására csinálja. És ez nem más mint az elvárt dolgok nem megcsinálása. Gyűlölöm a pressziót, amikor valaki akar tőlem valamit, amikor követel. Egyszerűen nem csinálom meg. Génből nem megy. Valahol elvárok én is egy nem elvárható viselkedést, hogy érezze a másik, hogy én tényleg lehozom a csillagot az égről csak kérni kell, az kell, hogy azt érezzem jót tehetek a másikkal és az a másik ettől dologtól boldog lesz, nem a cég lesz boldog, hanem neki fontos. De kötelességből egy ujjat sem mozdítok. A világ persze nem ilyen, sokkal több a kötelezettség, mint ahogy az az én légváramban felépítettem, valahogy hosszútávon is azok tudnak fényeskedni, akik ezeket a mindennapi kötelességeket tisztességgel minden nap el tudják látni. Én néha felrobbanok szupernóvaként és vagy fényt csinálok rövid időre, vagy elvakítok mindenkit úgy, hogy senki nem lát semmit. A világ az energitakarékos izzókat jobban szereti, nincs nagy fényük, de keveset fogyasztanak és sokáig égnek. És épp ezért nekem nagyon nehéz léteznem munkahelyen, apaként, és férjként is.

Mégis életben vagyok és a lehetőségekhez képest eddig jól boldogultam. Sokkal jobban mint sok energiatakarékos lámpa. Eddig. De most azzal, hogy 29 lettem, azzal, hogy már volt egyszer lumbágóm, és azzal, hogy fáj a bal sarkam minden reggel, azzal valami kezd megváltozni. A szervezet jelzi, hogy a nihillnek vége. Miért is. Miért kb fél éve fáj a sarkam. Ugye februárban mondtam fel. Mi változott azóta. Hát az hogy csöpp testem a karosszékből felállt és elkezdett gyerkőc után futkosni, meg gyereket cipelni, meg bevásárolni, meg baromi ritkán takarítani. Nos Jabbai alkatomnak ez volt a matt. Soha se sportoltam. Nem számítom sportnak az egy nyaras kajakozást, amitől elfutottam a téli edzések unalmától, nem sport a kettőször megjelenésem a gombfociszakkörön se, és habár mindig szerettem a testnevelés órákat gimnáziumban, de az is csak a létminimumos mozgásszükséglet. Erre jön bombahírként most egy baráttól, hogy lefogyott 30 kilót, új csaja van, gyökeresen megváltoztatott mindent az életben: egy könnyebb átugorni mint kikerülni design emberből Ernyei Béla lett. What da f..ck....Nézem a discoveryt, mert hát persze, hogy tv-t is többet nézek. Van egy műsor, amiben egy 40 kilós csaj kicseréli étrendjét egy 180 kilós mangalica hímneművel. Mindegyiknek megmutatják, hogy mi is a gáz a kóros soványsággal meg kövérséggel, miszerint pl nőknél megszűnik a menstruáció, meg amúgy is betegnek néz ki valaki ha 30 évesen 12 éves lányka teste van, akire csak pedofil férfi izgul fel. Sőt a sztárolt modellek 50 kilója is csak képen néz ki jól, de hús vér nőt nézve valójában egy méteren belülről, már jobb a 60kg mert érintve, nincs jobb mint deréktájt megmarkolni a barátnőnket.

Szóval a Discoveryn a férfinek is megmutatnak egy 50 éves női mangalicát a kórházban csöpp 160 kilóval, hogy no ilyen a visszeres láb, és ha már bent van csóka elmondják, hogy a néni se véletlen van bent, eljött a végső stádium  csajnak nincs önfegyelme csak zabál és zabálja a szilárd és folyékony boldogságokat, mert enni öröm! És vagy kap egy bypass műtétet vagy hamarosan gyúrhatnak nagyobb méretű urnára a rokonok. Úgyhogy sebtiben végig is nézheti élőben a csaj gyomorműtétjét, ami abból áll, hogy az óriási gyomorból csinálnak egy fél csészényit, oszt' onnantól az lesz a jóllakásérzés, vagy meghal. Persze a pasi könnyekkel küszködik, hogy hát ő ide nem fog eljutni. Hát én se szeretnék.

Múlt hét óta személyi edzős konditermezést nyomok. De a francba még mindig fáj a sarkam, és a pl a fogaim és fájnak és elég ramatyak. Ezt az otthontöltött időt kezdetektől arra is szerettem volna fordítani, hogy a régóta elhanyagolt testem kicsit gatyába rázzam, és itt jön a sakk matt. Majdnem késő, sőt majdnem betettük "jó" irányba a gyerkőcöt is. No kérem ma voltam egy MTB boltban, most másodszor. Az egészet egy paraszvakításnak tartom, mert pl a 130 kilóm alatt a cipők talpa teljesen kiegyenesedik és cseszhetem a maszály sensort. De egy dolog tuti, maga a bolt, a filozófia, a design és a belefektetett munka az profi és dícséretre méltó, és a vietnámi gyártással és a 60 rugós árral nagyon nyereséges is. Szóval ma adtam egy újabb esélyt a cipőnek, hátha tényleg csak a mostani cipőimmel van gond. Minden MTB boltban van egy nyomáspad, amire ráállva meg tudják nézni, hogy hogyan terheledődik a lábad, és persze mindenre a javallat, korunk vietnámi balzsamja: az MTB cipő. No de a paraszvakításon felül, a monitoron tényleg a bal sarkam majdnem piros a nyomás diagrammon, és tényleg a bal fáj és hoppá a bal lábamon a súlyom 56,4% van. No ez egy szép százas szöget vert a fejembe.

Aztán elmentünk enni. 3-an ettünk a párom, a gyerkőc meg én egy gyros tálat, meg kértem még egy kis tál olivabogyót is, mert azt szeretjük. No de ez utóbbit biztonság kedvéért meglocsolták egy kis olivaolajjal is. Az olaj így magában tuti tipp egy gyomorkiütésre. Hősiesen betoltuk és szarul is lettünk tőle. Éjjel 1:15 van, forgolódom nem tudok aludni, de leesett a papírtantusz. Az elmúlt 11 év alapvetően kényelmes élete most visszaütött. 22-es csapdája van. A nagyapám azt szokta mondani van egy sváb mondás: "disznó gyomrot ki lehet nevelni" és én súlyos milliókat el is csesztem erre, mert mi is történt: a gimnáziumban éheztem. Ez hülyén hangzik egy elitgimnáziumban, de így volt. Reggelizni nem reggeliztem mert 6-kor indult a vonatom, értelemszerűen minden perc kincs volt, ezért nem is csomagoltam kaját. Persze a fogmosás fogkrém maradéka marta a gyomrom a vonat úton, mire megérkeztem Pestre már az imént bevert vasszög is tizedmásodperc alatt oldódott volna fel a gyomorsavamban. Erre a megoldás az INGYEN kapott marék földimogyoró volt a Nyugatiban. Volt ott egy zöldséges akit a hónapok alatt igen megkedveltem és minden reggel egy baráti beszélgetés mellett egy marék mogyorót adott ajándékba (az Isten áldja érte!), ugyanis 94-98-ig míg gimibe jártam 3000 Ft volt a HAVI zsebpénzzem. Hát az akkor is és most is nevetségesen hatott. Ugyanis már akkor 20 Ft volt egy zsíroskenyér az iskolai büféban, és 60 egy kókuszgolyó, meg 500 a mozijegy. Szóval a havi költségvetésem úgy nézett ki: 1db mozijegy 500 ft (de egyedül nem megy az ember moziba, ha meghívtam egy leányzót akkor 1000) szóval maradt 2000 Ft az a hétvégéket is beleszámolva napi 66,6 Ft! Két opció maradt: az egyik nap ettem egy kókuszgolyót a másik nap 3 zsíroskenyeret ebédig. Ugyanis a teljes havi költségvetésemben az iskolai menza még benne volt. Havonta kaptam 8000 Ft-ot (már amikor nem játszották meg a gusztustalan szemét "ha nem viselkedsz jól megvonom az anyagi támogatásodat" jelmondatot) ebből 3000 volt a zsebpénz, 5000-ből pedig kijött a Bp-Vidék MÁV bérlet, a BKV bérlet és a Menza.

Szóval a fenti matek példán látszik, hogy már akkor az egyetlen lényegi kalóriabevitelt a vacsora jelenthette - a Menza jó volt, de kevés volt - meg a tanulás mellé elfogyasztott mérhetetlen mennyiségű Bogica sárgabarack lekvár, amit akkor se és most se szeretem, de miután mindenféle nassnak hijján volt a hűtő, csoki csak mikuláskor létezett, így ha az agyamnak egy kis szőlőcukrot akartam adni, és nem épp a "most zsírral főzünk" vonultban érlelt újabb disznőpörkölt adagot tolni, akkor nem maradt más mint a lekvár. Magában.

Ezzel sikerült megalapozni az egészséges táplálkozást. És a fenti matekpéldával remélem azt is sikerült megmagyaráznom, hogy én nem voltam spúr, nem nem szerettem a McDonaldsot és nem azért nem mentem az osztálytársaimmal efféle helyekre, mert én akkor fene nagy elvhű arc lettem volna. Dehogy. NEM VOLT PÉNZEM így kénytelen voltam mögé gyártani a filozófiát. Ha netán ezt egy volt osztálytárs olvassa akkor sokféle viselkedésemre megtalálhatja a magyarázatot. És ezúton kérek minden jelenlegi vagy leendő szülőt, ha kitalálja azt a baromságot, hogy a tiszta nyíltszívű gyerekét elit iskolába iratja a farkasok közé, akkor legalább az anyagi hátteret teremtse meg hozzá. Mert az emócionálisan alulfejlődött elkényeztetett gyerekek mellé betenni üres zsebbel egy magamfajta gyereket az a biztos halálos ítélet, a gyerek spontán megbecsülését illetően. Túléltem. De nem emlékszem szép emlékekkel.

Szóval szerintetek ezekután amikor megkaptam az első fizetésem 98-ban 40000 forintot, (és persze ebből a szüleim mindjárt le is gomboltak 20000-et, hogy elnézést a kifejezésért de BASSZÁK MEG, főleg úgy hogy közben az esti mesék arról szóltak, hogy milyen jól megy az üzlet és hogy gyűlnek a milliók...) szóval szerintetek mit vettem a fizetésből. KAJÁT, és teszem ezt azóta is. Ezért eszem minden nap étteremben, mert most megtehetem, nem kell spórolnom a kajára, és máig belém van programozva az éhezéstől való félelem. Így lettem 130 kiló. És ez a dolog így befolyásolta az egész életem. A hízással jött a lustaság is, persze szellemileg sokáig nem voltam az, de szabadásggal az is járt. Nekem nem kell egyetem minek, én máshogy is elérem ugyanazt. És tudjátok a 10 éves osztálytalálkozón kiállva a sok arc elé vicces volt azt mondani, hogy diploma és 5 éves egyetemi seggelés nélkül a Vodafone-nál manager lehettem, pusztán kőkemény rengeteg ingyen túlórás 5 éves munkával és a lényeg, hogy seggnyalás nélkül. Olyan munkával, amit szeretek és amire születtem, miszerint hibákat kijavítani, problémákat megoldani, és embereken segíteni, mégha konkértani nem is tudták, hogy valamivel előrebb kerültek. Csak pislogtak ott és néztek bamba szemekkel. Hogy háhogy. Hogy lehet, hogy én mindegyiknél előrébb kerültem, és ha azt is hozzáteszem, hogy mellette van egy feleségem és egy gyerekem, és egy saját lakásom és egyéb anyagi javak, mindez önerőből, akkor a rendszer nullával osztott, és végképp érthetetlenné vált számukra, hogy azzal a hátszéllel, ami nekik volt, semmivel sincsenek előrébb, sőt családi vonalon még a "barátnőm sincs" kategóriás volt sok közülük.

De hamar elmúlt a világ dicsősége a szupernova felrobbant, a fűtőanyag elfogyott bennem és kártyavárként omlott össze minden. Mert mi is volt a hajtóanyag. A DAC, hogy én megmutatom, hogy lehet úgy életet élni, hogy nem éhezem, sőt úgy hogy minden szinten csak az örömök vezéreljenek, csak olyannal foglalkozzak, amit szeretek, lehető legkevesebb fizikai munkával a legnagyobb zs-t keresve. Csak az evilági örömök érdekeltek. A lustaságba később bejött az autó is, ami azért is jó volt mert hermetikusan elszigetelt a külvilágtól úgy hogy közben mégis minden energiabefektetés nélkül eljutottam A-ból B-be kényelmesen. Így jött be a hedonizmusommal az autóbuzériám is, mert én megengedhetem magamnak, így indult a fékezhetetlen hitelfelvételeink, a buggy vásárlás minden, mert ÉN MEGÉRDEMLEM A 4 ÉV ÉHEZÉS UTÁN. És most eljutottam ide, hogy fekve az ágyon gépelem ezt. Mégcsak le se ültem az asztalhoz. És mi a para, hát az hogy azért fáj a sarkam, mert fél évvel ezelőtt felálltam az egyébként nagyon kényelmes karosszékből, és elkezdtem használni az addig soha nem használt lábaimat, játszóterezéshez, ügyintézésekhez stb, meg most a konditeremben puszta sétához a futópadon. Nem bírja. Még az elipszist se. 22-es csapdája. Talán még nem késő, de előtte fogyni kell, és elhinni, hogy nem fogok éhezni többé.

És hát persze a gyerkőcöt is autóval visszük mindenhová, aki ha kiszáll az autóból akkor már mondja is hogy "fölemelni" és mivel van egy jó adag szerethiányom is, azért ki tud ellenállni két kicsi babatenyérnek, ami feléd irányul, hogy vedd fel. Így hát cipelem őt is ami plusz 15 kiló, máris 145 kiló van a lábamon, sőt néha a Minijét is vinni kell ami legalább még öt kiló, és máris az eredetileg 90 kilóra tervezett test 150-et cipel abban a kis időben amikor mozog. Hát ezt nem bírja.

Úgyhogy az első volt, hogy ezzel szembenézzek. Megtörtént. Kellett hozzá majd fél év, de megvan. Következő megkerülhetelen, immáron tudományosan, és ami mégfontosabb magamnak is bebizonyított tény, hogy le kell fogyjak 100 alá, vagy máshogy fogalmazva elfogadni, hogy a kaja nem szeret vissza, és nem sikerélmény megenni egy tál pacalt.

Kri

Úgy kezdődött, hogy megálltam az Egressy téren a lámpánál. Odabicegett egy hajléktalan zs-t kért. Ránéztem feltűnően jól ápolt volt és megborotválkozott. Kezei tiszták! Megkérdeztem:

-Ha munkát adnék ahhoz mit szólna?

A lenti képet tegnap fotóztam, és a magyar leleményesség mintaszobra megspékelve egy kis japán kaizennel.

Aki először megmondja mi a turpisság, és hogy hol található a kép az egy vadonatúj tűzpiros nyakbaakasztóval lehet gazdagabb.

Ugye volt ez a szemetes affér itt. Írtam, hogy másnap megköszönöm. Reggel benéztem a spájzba találtam egy pofás BB pezsgőt, és feltettem rá egy post it-et ezzel a szöveggel:

Köszönöm szépen
             KrisztiánEste mikor hazaértünk egy Voila peszgő fogadott ezzel a cetlivel:

Boldog voltam. Megint bebizonyítódott, hogy csak példamutatással és igazi szemtől szembe számonkéréssel lehet eredményt elérni. Az is bebizonyítódott, hogy puszta erőszakkal semmit nem lehet, és totálisan hibás Magyarországon a csak erőből kormányzás rendszere. Mert mi is a különbség. Hát az, hogy ha valakitől csak kategórikusan elvárunk valamit, magyarázatok nélkül, akkor ha azt megcsinálja akkor éppen csak nullán van. Nincs sikerélménye hisz csak a munkáját végezte. De ha azt az érzést érzi, hogy hiába hibázott, most mégis valami jót tehet, akkor sokkal, de sokkal nagyobb kedvvel áll neki a kijavításnak. Itt a példa. Anyázásból béke lett, úgy hogy közben rend is lett. Tisztelem őket ezért, hogy fel tudták mérni azt, hogy nem jó, ha rosszban vagyunk: nekem se és nekik se. Rossz szomszédség török átok szele megérintett egy pillanatra is kirázott tőle a víz, de azzal, hogy a kinyújtott kezet nem leköpték, hanem megmarkolták és megrázták, azzal reményt adtak. Bár sok ilyen példát mesélhetnék még. A reményen felül erőt is adott. Legfőképp ahhoz, hogy habár tudom, hogy én gondolkodom máshogy mint mindenki más, mert ugye szemtől szembe senki nem mert volna szólni, és abban is biztos vagyok, hogy ha szólt is volna valaki senki nem adott volna utána ezért pezsgőt, és tudom, hogy ez a gondolkodás sokszor és sokaknak kurvára nem tetszett, de azzal, hogy előbb utóbb mindig kiderül, hogy én jót akarok, azzal erőt ad a hátralevő élethez. Csak kellően kitartónak kell lennem, és nem feladni félúton...

Ma megtörtént az amire régóta vágytam. Ami szétcseszi a reggeleimet. Nem, nem a politika, és a Jobbikot is balról leszarom, nem is beszélve a balról, amit meg jobbról tisztelek meg. Nem erről van szó. Február óta főállású apaként végre olyan dolgot is csinálok, amit mindig is kellett volna, mégpedig leviszem a szemetet. Ez több okból férfimunka lett, az egyik ok az hogy hiába a szelektív gyűjtés, amire tele van a szemetes az igenis kurvanehéz, a másik ami lent fogad a zárható! kukatárolóban.

 Mindig van valami elvetemült saját fészkébe beleszaró állat, aki lusta arra, hogy ha már levitte akkor beletegye a szemetet a kukába, vagy úgy gondolja, hogy az IKEÁS bútor papírdoboza egyenesen annyira környezetbarát, hogy magától szublimál szobahőmérsékleten. Nos ez felkúrja az embert. Mert ugye kulccsal lehet bejutni, ergó csak valamelyik szomszéd teszi, lehet hogy pont az akivel bájosan elcseverészel, vagy pont az, amelyik habár minden nap elmegy melletted, és te minden nap ráköszönsz, de ő még mindig baszik visszaköszönni.

De ez a nap más. Éppen játszótérről jöttünk, utóbbi hetekben nem nagyon voltunk. Jó idő volt, az arcom is húzódik, szerintem le is sültem. Előttem megy az ajtószomszéd leányzó két gyermekkel, amikor látom, hogy a másik ajtószomszéd (mindig feka-rap szól náluk és a kiskölök is ilyen térdigsegg nadrágot hord félrecseszett bézbólsapkával) no szóval a másik falszomszéd bőszen pakkolja a kukák mellé azoknak a szekrények maradványait, amit egy hete kicseszett a folyosóra és nem kevéssé zavart ott is mindenkit.

Megkérdeztem, hogy urambocsá ez még átmeneti állapot, a kuka, mint végcél felé vezető úton, vagy ott kivánják hagyni.

Azongya otthagyják, hisz másét is elvitték már onnan.

No most el lehet képzelni az arcomat. Picit megfeszült a nyakamon az ér...

Hát nem. Széttöröd és belerakod. Ha nem fér bele akkor pedig elviszed innen, ez nem lomtár, a lomtalanítás két hete volt, gondolkodtál volna előre.

Csóka aszongya: majd szól a közös képviselőnek, hogy vigyék el.

Tessék????

A közös képviselő pont az ilyenek miatt nem győzi rendelni a kurva drága konténereket. Amiket ki fizet na ki, hát mindenki. De nem babám, te most rajta vagy kapva. Takarítsd el.

Jó majd eltakarítja, ha lehozta az összeset.

Hármat találhattok. Eltakarította?

Bingó. Fél óra múlva lementem és hát nem. Jött a második kör: csöngetés:

Idefigyeljetek szomszédok vagyunk és én nem vagyok hajlandó rosszviszonyra. A szabályokat ti rúgtátok fel. Tegyétek rendbe és rendben lesz.

Előkerült a feleség is: hogy ők itt milyen csendben élnek (Persze a 102DB-es Jump around az Mozart varázsfuvola) és senkit nem zavarnak, és nem tudják hova tenni a szekrényt és annyira, de annyira megérthetnénk.

Nem értem meg. Én megoldom, elviszem konténerbe, megnézem hol van lomtalanítás, és kiteszem oda, de nem szarok a fészkembe. A bosnyákon mindig vannak konténerek, tessék oda vinni, ha nem fér bele a kukába.

Erre visszakérdez, és mi van ha onnan is elküldik.

Hát akkor keresel másikat és megoldod.

És mi történt? Rámnéz a csóka és aszongya:

Jó akkor most lemennek és megpróbálják beletenni.

Köszönöm

(Felmentem és a párom nagyon megköszönte, mondta, hogy a másik szomszéd szemében is ott volt, hogy hát most mi lesz, és nézett rám nagy szemekkel, hogy tegyek valamit, és büszke rám, hogy egyedüli férfiként tettem is valamit. Mert azt mondja, hogy szemtől szemben ezt senki nem vállalta volna, pedig így kell. Aztán leültem és bőgni lett volna kedvem. Én jó vagyok, senkit nem akarok bántani, miért kell ez....valóban dolgom-e a 128 kilómmal és a 190 centivel védeni a gyengéket az 50 kilós nőket, akik nem mernek szólni, mert félnek, valóban példát kell-e statuálni ilyenkor, valóban ordítani kell-e, miért gyárt mindenki saját inerciarendszert  ebben az országban saját axiómákkal, miért nem lehet együtt élni örülni annak, hogy télen nem az utcát fűtjük, hanem azzal, hogy vannak közös falaink azzal kevesebb a fűtésszámla, örülni annak, hogy a fiam a kisbarátjától egy méterre lakik, örülni annak, hogy park és nyírt fű vesz körül minket, amit közösen fizetünk, örülni annak, hogy télen nem kell havat lapátolni, mert így együtt meg tudunk fizetni tisztességesen egy gondokot, aki elvégzi mindannyiunk helyett, és örülni annak, hogy mindenki a saját lakásában élhet egy egyébként kurva jó helyen)

Most éjjel még elmentem autózni egyet, visszajőve benéztem a szemétárolóba.

Beletették. Holnap megköszönöm.

No kérem, sok minden történt az elmúlt három hónapban, több blogban is lesz beszámoló róla, volt utazás, rengeteg babázás, és íme a családegyesítő projekt.

Lakóparkban lakom annak összes előnyével és hátrányával. Előny sok van, szép, rendezett, jó helyen van, blabla, de van egy hátrány, kurva nehezen oldódnak az emberek. Eleve egy vicces népréteg veszi ezeket, hívjuk sznoboknak őket, de újgazdag bunkóknak, dr jur dr med doktoroknak. Hiperizolált életterek, semmilyen társadalmi érintkezés. Magyarul még a köszönés sem megy. Vannak olyanok a házunkban akikkel még soha nem találkoztam, és van olyan is aki rendszeresen büntető köszönést kap, mert a normálra nem válaszol, higgyétek el Pákó (akivel egy házban lakunk) a legkedvesebb kisangyal a többiekhez képest. 

No és akkor volt egy elképzelésem, van itt egy játszótér nem messze, ami az enyészetnek indult, pedig jó volt. Mi lenne ha én összehívnám azokat akiket szintén érdekel a téma. Mivel 3 hónapja aktív résztvevője vagyok a játszótéri gangbang-nek ezért előzetes marketing felmérés szerint volt akit érdekelt a téma, no ebből lett ez a blog:

sarkanyosjatszoter.blog.hu

Ide teszem fel az aktuáis történéseket. Jó érzés jót tenni, na. Aki nem próbálta kurva gyorsan próbálja ki :)

13 család jött össze. Szinte hihetetlen, de ma Magyarországon működő modell lett az, hogy közösségi cél, pénzgyűjtés, közösségi munka.  Ha valaki meséli nem hiszem el és íme. Nincs minden veszve ebben az országban, csak valakinek el kellett kezdeni ... :)

Ja és mégegy az embereknek a saját bőrükön kell érezni a pozitív változást, csak akkor lesznek lelkesek. És máris bebizonyítottam, hogy mi a baj a világban. Az adófizetés olyan távolra került az adóelköltéstől, hogy senkinek lövése sincs mire megy a zs. Kicsi belátható cégeké és közösségeké a jövő!

Katt a linkre: sarkanyosjatszoter.blog.hu

Valamit reklámozva sok óriásplakáton lehetett olvasni nemrég:

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart."

Mivel nem tudom mit reklámoz ezért, mint reklám értelmetlen, de a mondanivaló ötös. Utánanéztem gugliban: Így szól az eredeti: "Ignoranti, quem portum petat, nullus suus ventus est." és Seneca mondta, ergó kurvára nem tegnap volt. Valahogy az általános igazságok nem változtak azóta :)

Világváltás ide vagy oda. Vannak mélypontok. Van amikor kurvára semmi nem jön össze, és minden amihez fogsz szar és szarabb lesz. Te csinálod azzá. Aztán persze visszacsatolásként örülsz magadnak, hogy hát nem megmondtad, hogy szar lesz. No mindegy ebben az állapotban jobb ha nem teszünk semmit, mert tényleg csak pusztítjuk a világot. Hagyd abba amit tettél és csinálj olyat, amivel nem tudsz kárt okozni.

Van azonban az a fajta depresszió amikor hosszasan maszturbálunk egy feladat megoldása előtt. Nem tudjuk, hogy kellene, félünk, hogy elrontjuk etc. Nos nálam van amikor ez hónapokat is eltart. Újabban azonban rájöttem, hogy ennek van ellenszere. És pont a munka az. Az első körben van egy óriási önmegerőszakolás benne, de ha felálltál akkor már tudod, hogy a legnehezebb döntés meghozódott.

Jó példa erre az erkélyemen lévő konnektor esete. Új lakást vettem, de nem olyat amit én alakítottam ki. A lakás már állt egy éve amikor mi megvettük. Ennek tengernyi előnyével és pár hátrányával együtt. Előny az ár, hisz alkudtunk így 1,1 milliót, előny mert bementél kinéztél az ablakon és el tudttad dönteni, hogy akarod-e ezt a kilátást vagy sem (nekünk tetszett), előny mert azonnal költözhetsz, nem fizetsz egyszerre albérletet és lakástörlesztőt. Egy hátránya azonban van. Nincs személyre zsabva. A csempe nagyon tetszik, de két dolog nem. A szobák viszonylag hosszúak, én biztos máshogy osztottam volna el, de így 4 szoba van benne, ami első lakásnak elég jó, konnektor is van bőven, de pl az erkélyre nem raktak. No ezen maszturbálok már egy éve. Hívtunk két villanyszerelőt, akikre a következő feledat várt. Bejárati ajtó fölé a becsövezett helyre! kivinni villanyt egy lámpának, két belső lámpának a fél méterre arrébb fúrása, és 3 konnektor az erkélyre. Ja és vakolással, festéssel együtt. A két köcsög összebeszélt. Pedig soha nem látták egymást. Mind a kettő 80.000 Ft-ot mondott erre a melóra. Hát nem. Ennyiért nem.

Aztán múlt héten az egyik mélypontomon, elmentem obiba, vettem villanyszerelő dobozt, konnektort, majd elmentem a tárolóba a hosszú fúróért és nekiálltam. 10 perc múlva az erkélyen kint volt a vezeték, 5 percre rá a doboz is a falban.

Leültem és néztem. Behívtam a páromat, ő is csak bambult.

-Ennyi volt? Kérdezte.

-Ennyi. Be kell kötnöm a vezeték két végét és kész.

Ezen vergődtem majd egy évet? Ezen.

Mostantól eszerint élek. Nem vergődöm. Felesleges idő és erőpocsékolás. Egyszerűbb megoldani. És ezt én mondom, aki lenézi más vergődését, tétlenségét és tehetetlenségét. Én sem vagyok más, vagy mégis?

No most sokan ki fognak herélni. Vagy megtudják, hogy is működik a világ és örülni fognak. Arról lesz szó, hogy hogyan lehet benzinkúton költséghatékonyan autót mosni.

Egyszer véletlen akadtam a dologra. Ugye ezek magasnyomású mosók a benzinkutaknál vagy pénzzel pl egy százassal mennek 50 mp-ig, vagy zsetonnal. A lényeg, hogy mind a kettőért be kell menni a kutashoz. A kutas majdnem megkerülhetetlen a témában, mert hát érezzük, hogy gyorsabbak vagyunk Chuck Norrisnál, de az 50 mp az nem sokra elég. Így hát több fémdarab bedobására lesz szükség.

Bemegyünk a kutashoz, aki felméri a helyzetet. Azaz minket. APEH ellenőr, és mosóberendezés üzemeltető szagúakat kiszúrják, a többinek, megy egy bátortalan kérdés:

-Sokat fog mosni?

-Tessék?

-Sok pénzt tervez bedobni a mosóba?

Gondolod, mennyire kedves és elkezded ecsetelni?

-Igen, mert nagyon koszos az autó, ezt a hólatyaktéma meg eszi a lakkot, sőt legszívesebben atomjai bontána az összes vasatomot ami van a kocsidban.

-Mert csak ezért kérdezem, mert lehet oldani "okosba" a dolgot?

-Tessék?

-Ad 400-at és kiakasztom a mosót és annyit mos amennyit akar...

No nézzük a társadalmi hatást. Én örülök a mosós örül. Aztán ugye a vizes dolgok meghozzák a kedvet, dobnék egy sárgát. Kérem a kulcsot:

-Nincs kulcs. Elvitték.

-Ok vazze, de akkor miért nem cseréltetek zárat?

-Nincs rá pénz...

Szóval társadalmi hatás, nézzük csak. A mosós beleszarik a saját fészkébe 400 nyamvadt forintért. A kút nem kap belőle, a mosógép üzemeltető nem kap belőle. Épp ezért 100 Ft-ért kell adni az 50mp-et, mert hát valahogy mégiscsak üzemelni kéne, abből a kevés madárból, aki tényleg bedobja a zs-t. Mint látjuk a mosó üzemeltetőjének ez nem olyan jó bolt (az persze más ha ők is le vannak paktálva a kutasokkal, és ők is okosba kapnak belőle vissza...) tegyük fel ez nincs, de látjuk hogy ez a mosósnak nem olyan jó bolt, így ha haszon nincs vágni fog a költségeken. Nem lesz melegvíz pl. Okos dolog nulla fok alatt nem meleg vízzel mosni. Kis fizikai affinitás meglévén, ugye a víz 0 fok alatt fagy. És a jég meg szarul mutat a szélvédőn. Aztán világítás sincs, mert kiégett. Pénzbe kerülne visszatenni. Arra se költünk. Meg ugye ez a hozzáállás végigszalad az egész kúton és így már WC sincs.

Szóval ki jár rosszul: ÉN és TE. Ahelyett, hogy 1000-et ráköltve meleg mosószeres vízzel le tudtam volna mosni fényárban a kocsit. Sötétben hideggel de 400 Ft-ért az összedőlés szélén lévő mosóban megtehettem. Megérte?

No kérem, hogy is van ez a pszichológiában, ha betegek akarunk lenni azok leszünk, így van egy kolleganőm 4 hete táppénzen, én el is hiszem, hogy beteg, de azt is tudom miért az. Mert nem bírja, mert elege van. Ennyi. És beteg lett. Pszichoszomatikus betegség ez. Ez kérem a frankó neve.

No most, ami a világban van az most igazi frankó járvány, vagy csak önpszichózis. Is-is, de inkább az utóbbi. Hogy is van ez. Nézzük ezt a képet, ami a wall street-i folyamatokat mutatja egy rendkívül igényességgel megszerkesztett visio ábrán:

Jót röhögtünk aztán most sírjuk el magunkat. Nézzük végletesen lezanzásítva, hogy működik a világ. Tegyük fel van egy kis céged. Elkezdesz  dolgozni mint a barom, lesz nagyobb nagyobb. Lesz szép nagy forgalmad. Ha van nagy forgalmad akkor a bankok örülnek és hozzádvágnak még több hitelt. Lesz még nagyobb céged. Majd eljössz arra a pillanatra, hogy be kellene vezetni a tőzsdére. Az a legnagyobb móka amit tehetsz. Miről is szól a tőzsde:

Kéne egy kis zs. Eddig dolgoztál keményen, a statisztikák szépen vannak kozmetikázva, már mindenki elhiszi, hogy te BMF vagy, azaz Baromi Megbízható Fasza cég vagy. No most a világ mozgatórugója a legnagyobb oroszrulettpókerkombó, amiért minden rendes arab országban öt év kötél járna, ha nem volna legális, ezt úgy hívják tőzsde. Ott kérem az ígéretért pénzt adnak. Hogy is van ez. Azt mondod, hogy te holnap mégjobb leszel, mint tegnap. Jön az egyszerű kisnyugdíjas és 1000 Ft-ért megveszi az 1000 Ft-os névértékű papírodat. Magyarul kölcsönad Neked 1000 Ft-ot. Te ezzel felemeled a tőkét. Juhéj. Van 1000 Ft-ot freeben, addig ameddig csak akarod. No most innentől kezdve egy dolgod van. Kurva jókat mondani magadról. Ha jókat mondanak szeretni fognak. És lám a részvényed elindulnak felfelé. Ez marhán jó mert mégtöbben fognak venni a részvényeidből még több pénzed lesz ingyen. Ha valakinek nagyon sok részvénye lesz akkor már nem csak arra fog játszani, hogy mozog fel le az árfolyam, hanem mivel részesedést vásárolt (értjük a szóösszetételt végre rész-vény) a cégedben. Elkezdi izgatni az is, hogy ahány százaléka van, annyi arányban részesülni akar a te adózás utáni hasznodból is. No ez az osztalék. Igazából csodák nincsenek. Kicsiben, ha zseni vagy tudsz olyan céget csinálni, ami éves szinten többszáz százalék hasznot termel, ergó szép nagy zs-ket fogsz kifizetni osztalékben is és az árfolyamod is nő. De ez a csoda kategória. Nagyban általában annak is örülnek, ha befektetett zs hoz 10%-ot egy évben. Az több mint a banki kamat hurrá. Van akinek ez elég 100 Ft-nál az csak 10 Ft. De 1 milliárdnál már 100 millió. No ugye milyen jól hangzik.

Ha valaki életében egyszer is hallott már tőzsdehíreket, akkor látja, hogy napi 1-2-3%-os árfolyamcsökkenés növekedés teljesen normális. MIVAN? Most remélem mindenki elgondolkozik. Éves 10% kontra napi 2%, akkor most az osztalék a nagyobb business vagy az árfolyamingadozás. Éves 10% az napi 0,027% emelkedés szemben a 2%-kkal. 100x-os különbség.

Várok egy picit, hogy hasson. Remélem mindenkinek kezd összeálni a kép. Az a kép, hogy a cégeknek MINDENÁRON azt kell sugallniuk magukról, hogy jók, holnap még jobbak lesznek, és holnapután ők lesznek a legeslegjobbak. Máris sokkal, de sokkal fontosabb a növekedés, mint a profit. Ezért adnak el jól működő, de már nem növekedő cégeket, hogy aztán abból Kínában, Indiában, fejlődő országokban vegyenek újabb cégeket. Mert hogy az azért mégicsak ütős egy powerpoint prezentációban, hogy 20%-ot nőttünk fél év alatt. Persze senkit nem érdekel, hogy az azt jelent, hogy a kuntakinte most nem 1 hanem 1,2 bantát költ, ami fent példán 100 forint helyett 120 Ft, abból még a kicsiket összerakva se lesz még egy ideig százmillió, tök mindegy, de százalékban 20%! És ez a lényeg.

Szóval mi van most a világban. A szétkozmetikázott cégek döntik sorra magukat. Pl az amerikai bankok és autógyárak. Mit várunk el egy olyan rendszertől, ami a kihelyezett hitelek után ad prémiumot a vezetőknek és nem a visszafizetettek után. Ugye ugye. Nem mindegy. Olyan mintha a háziasszonyt a bevásárlásért dícsérnénk és nem az abból készült főztje után. Marhán nem mindegy. Szóval mi is van. Van az egyszerű amerikai honpolgár, aki a hátramozdító munkájáért is kvázi nagy fizetést kap. Persze azért angyot, mert adót alig fizet, mert rábízzák, hogy mire költi a zs-t, ha akarja egészségbiztosításra, ha akarja autóra, lakásra, úszómedencére. No most a Vészhelyzet és társain keresztül tudjuk, hogy nem az egészségbiztosításra költik hanem elsősorban zabára, no meg lakásra és kocsira. Hamarosan el is jutunk a biliig, ami mindjárt kiborul. Van fizetésed, ha van munkád kell bankszámla, no akkor kapsz hitelkártyát is. Pár hónapig fizeted rendesen a törlesztőket,akkor lesz POZITÍV hiteltörténeted. Ugye nálunk csak negatív lista van: a BAR lista (úgyis mindenki így hívja, leszarom, hogy most Központi Hitelinformációs Rendszer a neve KHR :). Szóval pozitív hiteltörténetre megvéve egy tv-t, meg mosogatógépet, már veheted is az autódat nulla önerőre. Ha azt fizeted akkor veheted a lakást is önerő nélkül.

Nos akkor már van autód, lakásod, kütyafüléd hitelből. Te többet akarsz. Fizeted mondjuk 5 éve a lakástörlesztőt amikor észreveszed, hogy hoppá a lakásod már sokkal többet ér mint amikor megvetted. Mások is észre veszik. Lavina indul. Lakás jó befektetés, vegyünk lakást. Sőt építsünk lakást. Így hát baromi sok lakást kezdenek építeni. No most ez jó üzlet látják a bankok is. A bankok sem hülyék látják azt is hogy lufi az egész. Így nem meghitelezik a projekteket, hanem létrehoznak ingatlan alapot. Ez arra jó, hogy összegyűjtenek csomó kicsi zs-t a kisemberektől, aztán jó sok "kamatot" ígérnek, és akkor te beteszed a zs-det. Ők abból a zs-ből ingatlanokat építenek fel, amit eladhatnak hitelre.

Ugye ott vagyunk mi is, akinek felment az ingatlanára. Fogják az eredetileg 100%-ra finanszírozott pecót, és a bank további hitelt ad rá picsa kamatra. Aztán mivel kapzsi vagy fogod a zs-det és ugyanannál a banknál ingatlanalapba fekteted. BUY! BUY! BUY! A hülye is látja, hogy az nem lehet, hogy a bank olcsóbban ad kamatot, mint amennyit fizet érte, ergó vagy bukik rajta vagy valami kurvanagy átverés van benne. Nem átverés ez csak piramisjáték, egy ilferró. Mindenki happy míg megveszik az új lakásokat hitelre. Aztán egyszer csak elfogy a nép. Mindenkinek van már két lakása. És a lufi kipukkadt. Lakás nem kel el. NEM KELL! SELL! SELL! SELL! Csökken az ára, ha annak csökken akkor a használtaké is. Csomó építkezési projekt befuccsol, ingatlanalap úszik, befektetés úszik, de a jelzáloghitel marad a házon :) Ügyes. Mivel már nem jön havi x zs a "kamatból" egyre nehezebb a megélhetés. Emberek otthoni kasszája borul. Nem vesz új autót, a gyár nem adja el a készleteteit, becsődöl a gyár, elbocsátja a munkásait, azok így se autó se lakástörlesztőt se fizetnek. Borul a bank is. És ez így végtelen ciklusban...Kurva amerikaik, CSAK OTT lehetnek ilyen felelőtlenek az emberek. BIZTOS HOGY CSAK OTT LEHETNEK ILYEN HÜLYÉK!

Biztos, hogy csak ott lehetnek ilyen hülyék? Itthon hogy is van. Állam befinanszírozta az építkezéseket azáltal, hogy kamattámogatást nyújtott Neked. Azaz nem Neked hanem a banknak, de mindegy. Ez tetszik Neked is, mert végre vehettél lakás, a banknak mert végre elkezdett hitelezni, és mivel az állam fizette a kamatot BIZTOS BEVÉTEL VOLT. Lett fizetőképes kereslet, ergó elindultak a lakásépítések. Ekkor valami zseni rájött arra, hogy van deviza hitel is. A forint 17% helyett mindjárt 6%-ért adta a hitelkamatot, hiszen ő csak 1-2%-ért vette. Lufi fujódik érezzük. Mivel sok CHF-et váltanak HUF-ra ergő nő a kereslet a forint irán, javul a forint, egyre kevesebb forintért egyre több CHF-et adnak. Mindenki happy. A devizahitelesek még az állami kamattámogatásosokat is kiröhögik, mert akkora business a hitelük. Olcsóbb, és havonta nyernek tízezreket az árfolyamon is.

És akkor jön az USA meg a kurva bankok és hát nem bedőlnek. És mi. Mi még fújtuk volna ezt a lufit, de az USA hírek az bazinagy gombostűként rohant a lufink felé. Kipukkadt. Most szív mindenki, aki a konjuktúrát lovagolta. Én is. De megérdemlem. Érezzük tehát mi van. A mi nézőpontunkból ez csak egy hiszti, egy lépcsőfokkal felülről, meg kurvára látszott az egész, de senki nem akarta, akarja elhinni! De tudjátok mit szarok a válságra. És a kormányok is szarnak. Ahelyett, hogy most végre racionalizálódna minden, ehelyett mindenki tőkeinjekciót kap. Mi érezzük, hogy ez a rákos beteg utolsó morfininjekciója, de nem érdekel minket. Még utoljára látni akarjuk a mosolyát. Mert kit érdekel a válság, kit érdekel a valóság, hát nem szebb egy bedrogozott haldoklót nézni... neki is nekünk is jobb így. Mosoly mindhalálig.

Ma rájöttem az életem értelmére. Amióta ezt a blogot írom, ezen gondolkodom, ezért írtam több ezer karaktert, ezért bőgtem sokat titkon és kevésbé titkon, voltam sokat magam alatt és szárnyaltam párszor. Megvan! Egy mondatban is leírható, és kifejteni is ki lehet:

Az én életem értelme meglátni az emberekben az embert.Meglátni, azt amit addig senki nem látott, meglátni a rossz emberekben a megmaradt jót, az elesettekben a felemelkedés csíráját, meglátni a nőkben a nőt, a férfiban a férfit. Lebontani a falakat! Lebontani az évek alatt felhúzott védelmi rendszereket türellemmel, szeretettel. Meglátni a singliben, az emancipált nőben a kemény álca mögött az igazi babusgatni való nőt, a nőcsábász férfiben a családapát és a korrekt embert, meglátni egy főnökben, egy tanárban a pozíció mögötti embert, megérteni a miérteket. Meglátni még egy kurvában is az embert, sőt akár tisztelni is azt. Az elszállt emberekben pedig észre venni a valódi okot, ami miatt bünteti környezetét, megoldani azt és jó irányba terelni. A gyengékben megkeresni, azt amire büszke lehet és felemelni. Megadni mindenkinek a méltóságot, és megbüntetni azokat, aki elveszik ezt másoktól. Megdícsérni azt aki, már rég kapott dícséretet, pedig megérdemli, és lecseszni azt aki tönkreteszi a környezetét lelkileg és fizikailag. Meglátni a gyermeket az emberben, és meglátni a felnőttet a gyerekben. Tisztelni a nőt aki engem választott. Megköszönni azt, hogy én saját magam lehettem mellette, és engedte, hogy szeressem. Tiszteletet adni az öregeknek, meghallgatni őket, és tanulni a tapasztalataikból. Nem vén emberként kezelni őket, időt szánni rájuk. Megadni nekik azt az élményt, hogy azt érezzék nem éltek hiába, mert van aki meghallgatja életük esszenciáját, és tanul is belőle. Élményt és jót adni olyanoknak, akik nem számítanak rá. Meglepni embereket kedvességgel. Gondolni másokra.

Példát mutatni, és nem népet nevelni. "Utánam"-ot mondani, és nem "Előré"-t! Etikát vinni a világba, egy olyat, ami nem az adott időpillanatban etikus, hanem etikus már több ezer éve, és a jövőben is az lesz. Nem leírva, érezve. Venni a fáradtságot mindehhez. Nem elmenni mellette, hanem tenni érte. Nem tömegeket vezetni, hanem csak az adott embert. Ezt csinálom 28 éve. Ezekből szép lassan tömeg lesz. Kisgyerekként is ezt tettem, akkor is és most is megalkuvás nélkül. Nem könnyű, ez egy harc mindhalálig. De ahogy a párom mondta tegnap:

Amikor nagyapámat temettük ott álltam Mama mellett. Jöttek sorban részvétet nyilvánítani az emberek és az egyik azt mondta: "Részvétem. Mindig tisztességes embernek tartottam." Azt hiszem ennél többet nem is mondhatnak senkiről a temetésén. Mert ott ugye már mindegy, hogy mi volt a munkaköre, az is mindegy hogy mekkora házat épített fel, talán még az is mindegy hogy hány gyereket nevelt fel.

Nem ismerek nálam emócionálisabb embert, akit ennyire lehetne motíválni egy kis szeretettel, és ennyire taccsra lehetne tenni a szúrkálásokkal, a basztatásokkal, és pozitív visszajelzések hiányával.

Eddig életem 4 ciklusra bontható (van a kék, rózsaszín... muhaha) no de tényleg van a nagymarosi, ami jobbára arról szólt, hogy vakok között a félszemű is király alapon kítűnő voltam mindenből és mindig nulla erőfeszítéssel a legjobb voltam. Sokak utáltak is ezért, de volt egy múzsám, az osztályfőnököm MGM, aki úgy és olyan elfogadóan szeretett, hogy mindennel és mindenkivel meg tudtam küzdeni, aki bántani próbált. Akkor a belső energia az iskolai sikerekből lett, ami pedig az ő szeretetéből táplálkozott.

Volt a második a gimnázium. Toldy Ferenc Budai Fősznob Gimnázium. Parasztivadék a doktorivadékok közt. Egyetlen vidéki gyerek. Ha egy szóval jellemezném a "küzdelem" volt az. Mindig nagyon határozott világképem volt, hogy mi jó és mi nem jó. Ugye csak fekete és fehér szín létezik a többi halucináció :) és itt volt 47 ember aki máshogy gondolta mint én. Nem volt már MGM, voltak kicsik múzsák, de egy igazi sohse. 4 évbe telt mire igazi tiszteletet kaptam, mire a "messzi északi barátból" elfogadott ember lettem, és ehhez az kellett, hogy egyenként bebizonyítsam mindenkinek, hogy az élet célja, nem a pénz, és nem is a diploma, meg a ház, meg a bullshitek, hanem a boldogság, és ehhez viszont lélek kell. Voltak milestone-ok amikor ebben kaptam igazságot. A 48-as osztály ugye sejtjük nem egy nagy szerető család volt. Voltak a klikkek, voltak a "lélektelenek" voltak a "hippik" voltak a "kockák" meg voltak a nem klikkesedő "kitaszítottak". A legjelentősebb ilyen klikk a "lélektelenek" voltak. Ők voltak azok akik 14 évesen pontos életpályát láttak maguk előtt, akiknek huszad íziglen mindenki diplomás volt a családban, ők voltak akiket a szüleik azért irattak ide mert "fiam szükséged van a kapcsolatokra" és ennek megfelelően a szülők is a gyerekek által kaptak új üzleti kapcsolatokat. Hosszú evolúciós fejlődés végére, én egyik csoportnak sem voltam törzstagja, de mindenhol elfogadtak valamelyest, ami egy gimnáziumban a partikra való meghívásban manifesztálódott. Így hát beleláttam a "lélektelenek" világába. Mindenkit a testi adottság alapján kritizáltak maguk között is, úgy barátilag,  volt "kicsi" is egy 168 centis ügyvédjelölt személyében (akinek szerintem itt eldőlt a sorsa) és itt volt az ominózus milestone is amikor az egyik lélektelen a másik lélektelent úgy barátilag "kétajtósszekrénynek" becézte. A "kétajtó" jelen esetben lány volt, kicsit Dobó Kata designnal, és hát a csöpp 180 centi nála olyan 70 kilóval párosult. No most ezen mindig jól elkacarásztak. A lány gazdad volt és befolyásos, apja ügyvédje egy gyorsétteremláncnak, míg amikor ő bejött egy új hajjal, és megkérdeztük hol vágatta le, akkor azt mondta, egy családi jóbarát járt náluk. Hajas L.nek hívják. Szóval volt mit a tejbe aprítani, zöldgránitból volt a padlójuk 1997-ben!, de ő az öltözködésével lázadt ezellen. Manuart-ot hordott ami a szakadt design kurvadrága verziója. És akkor az egyik nap mit látok. Pityereg a csaj. Hoppá hoppá! Sírás a lélektelenek között. VATDAFAK? Szerintetek miért sírt? Elszakadt a cérna a "kétajtósszekrényeszés" miatt, romokban hevert az önbizalma, nem érezte magát nőnek, és legfőképp szépnek nem, pedig semmi gond nem volt vele amúgy. Az isten azért teremti a 190 centis faszikat, hogy lelket öntsenek a méretük miatt megcsuklott 180 centis nőkbe. Nagy diadal volt ez. Kiderült a hamissága, a hazugsága az egész lélektelen bandának, kiderült, hogy azok is emberek, akiket gyerekkoruk óta úgy neveltek, hogy nem szabad érezni, és szeretni, mert az a gyengeség jele. És itt rendet tettem magamban. Rájöttem arra, hogy az embert kell keresni, az embert legegyszerűbb a hibákban megtalálni és ezzel, hogy bebizonyítódott, hogy ők sem tökéletesek, nekem határozottabban jobb lett. Lett önbizalmam, és egy jó hőszivattyú (az az eszköz ami akár a külső hideg levegőből is ki tud nyerni fokokat és fűteni vele, a hűtő is például így működik, bentről kiveszi az energiát, és kint elfűti) módjára tudtam energiát nyerni a negatív energiából, de nem véletlen drága dolog a hőszivattyús rendszerek lakásfűtésre, mert azért ez nem könnyű, és fárasztó.

Így hát gimnázium után ahogy csak lehetett dolgozni akartam és visszakerülni a valódi társadalomba. Szentül hittem, hogy van valami ami jobb, mint Nagymaros, és jobban szerethető mint a gimnázium. És elkezdtem dolgozni. Hiába volt majdnem kitűnő az érettségim elegem volt az értelmetlen tanulásból és a zacsiban felnőtt "lélektelenekből".

Mint kiderült az álmom, ami volt létezett. A dolgozó fiatalok között megtaláltam önmagam, esendőek voltak, valós problémákkal, és igazi örömökkel. Életem első és igazi barátságai itt köttettek. Ebben az időszakban történt a legnagyobb hiba kijavítása is. Szüzen sikerült érettségizni. Másik kb 30 emberrel. Sürgősen valós emberi kapcsolatokat kellett kialakítanom a női nemmel. Ami kisebb zökkenők után másodikra sikerült is, a párommal 8 éve szeretjük egymást, férj feleség is lettünk, és gyakorlatilag egy biztos pont van az életünkben: a másik. Ez a munkával töltött tíz év a legboldogabb időszaka életemnek, minden nap volt kitől töltődni, nem hőszivattyúzni kellett hanem kiáltam a napra és fotoszintetizáltam, áradt belém az energia, és ebből vissza is adtam, nagyon nagyon sok mindent tettem renbe magam körül.

És elértünk majdnem ide, ahol vagyok. Mi történt, ezt az energiát kiapadhatatlannak hiszvén, törtem előre és előre, egyre több dolgot tudtam egyre nagyobb kaliberben rendbe tenni, lettek új ellenségek amikből viszonylag kevés volt a 10 év alatt, de a hála és a köszönöm mindannyiszor visszatöltött. És akkor valami komolyat tettem le azt asztalra. Egy napi több száz hibát okozó programot 3 hónap alatt kijavíttattam úgy hogy napi 10 hiba lett összesen. Mindenenen és mindenkin átverekedtem a megoldásokat. Sok ezer ügyfele megmaradt ezért a cégnek! Ettől mindenki leverte a vigyázmenetet.

Mikor befejeztem óriási üresség lett az életemben. Kipipáltam egy nagyon komoly taskot. És kaptam érte egy soha nem látott tiszteletet. De vége volt, feltöltődve a kapott tisztelettől mégnagyobbat akartam, valami grandiózusat és léptem egy olyat amilyet csak filmekben láttunk. Levél ment a vezérigazgatónak. Itt vagyok én tele energiával, világot szeretnék váltani, meg van hozzá tudás, akarat, tettvágy, magyarul energia. Akarod?

Akarta. És most itt vagyok egy vagyok a hatból akinek alapjaiban kell megreformálni a céget. Másfél ezerből 6 kiválasztott. Volt 4 hét tréningünk is. Kb 2 hónap alatt fogyott el az energiám. Nincs ami visszatöltsön. Most padló van és az alatt. Nincsenek sikerélmények. Nem a saját szabályrenszeremmel kell menni, hanem egy leírt rendszer szerint. Aszerint nincs sikerélményem, amik vannak azok a saját rendszer szerint vannak, de csak saját magam örömködök rajta. Hiába tudom azt a bölcseséget:

Az lesz, amit elhiszel, hogy lehetséges!

De én ezt nem hiszem el és amit meg elhiszek az SENKIT NEM ÉRDEKEL, hiába festettem ki egy irodánkat, hiába cseréltettem le az összetört mennyezetet, és takarítattam ki a 200 ember munkahelyén az évek óta nem tisztított klímát ezek senkit nem érdekelnek. Se a vezetést és azok aki most kapnak levegőt azokat se. Azok amik meg neki fontosak azok se nekem nem fontosak se az ügyfeleknek, de igazán lehet, hogy senkinek. Nincs sikerélmény nincs energia. Nincs múzsám, nincs energia. Vezető lettem. Az eddig barátok "managerként" tekintenek rám. Az eddig általam sem feltétlen kedvelt vezetőkkel nem leszünk barátok. Munkahelyen nincs aki szeressen aki visszatöltene. Hiába a jótettek, se alul nem köszönik meg se felül. Otthonról sem kapok elég energiát, mert ugye van egy másfél éves gyermek. Mama figyelme megosztott. Otthon van a főtask. Én már csak mellékes vagyok. Se nem vagyok már főférfisten se egy icipici istenecske, otthon új istenség született. És akkor most itt vagyok, otthonról kevés jön, munkából semmi, de persze a törlesztőket fizetni kellene. De elfogyott az energia a munkához. Remélem nem a létezéshez...külső szemmel minden jó és alig lehetne jobb. De belül már összeomlott minden. Sürgősen kellene egy új fejlettebb hőszívattyús módszer ami a negatív energiából és a semmiből is tud életenergiát kinyerni, de nem találom. Ott a gyermek, a világ 95%-ának a gyermek adja azt az energiát ami erőt ad az élethez. Nekem nem ad. Apámnak se adott. Ad de nem eleget, 1,5 óra játék kevés 10 óra munkahelyi szopáshoz. Mi a faszt csináljak??? Honnan jön másokban az életerő. Vannak napjaim amikor 20 dolgot megcsinálok, mert van erőm hozzá, de máskor semmit napokon át. Miből táplálkozik az életerő, miféle energia az aminek ilyen hatása lehet, világot lehet váltani vele, és a hiánya szuiciddá tesz. Van ennek egysége? Ha érzem hiányát, vagy érzem amikor túlcsordul akkor ezekszerint mérhető. Vagy az egész egy kibaszott hormon, és attól függ mit eszünk, mi kattan meg bennünk több vagy kevesebb termelődik. Ha így van akkor ezt kívülről is be lehet vinni? Ezért vannak a drogok pl alkohol is, a tudamódosítók az antidepresszánsok? Ha ilyennel végzel resetet pl berúgsz annak van értelme? Azok akik sikeresek, azért azok mert vagy sok van ebből, vagy túl kevés és hajta utána a vágy? Nekem nehéz megértenem, hogy ha valakinek van elég akkor az miért nem az? Megkeresett 1 milliárd után miért kell az újabb? és emiatt rombadönteni világokat. Ez is egy drog, az egész kibaszott életünk a hormonjaink utáni vágy? Ez az élet értelme?