Ugye volt ez a szemetes affér itt. Írtam, hogy másnap megköszönöm. Reggel benéztem a spájzba találtam egy pofás BB pezsgőt, és feltettem rá egy post it-et ezzel a szöveggel:

Köszönöm szépen
             KrisztiánEste mikor hazaértünk egy Voila peszgő fogadott ezzel a cetlivel:

Boldog voltam. Megint bebizonyítódott, hogy csak példamutatással és igazi szemtől szembe számonkéréssel lehet eredményt elérni. Az is bebizonyítódott, hogy puszta erőszakkal semmit nem lehet, és totálisan hibás Magyarországon a csak erőből kormányzás rendszere. Mert mi is a különbség. Hát az, hogy ha valakitől csak kategórikusan elvárunk valamit, magyarázatok nélkül, akkor ha azt megcsinálja akkor éppen csak nullán van. Nincs sikerélménye hisz csak a munkáját végezte. De ha azt az érzést érzi, hogy hiába hibázott, most mégis valami jót tehet, akkor sokkal, de sokkal nagyobb kedvvel áll neki a kijavításnak. Itt a példa. Anyázásból béke lett, úgy hogy közben rend is lett. Tisztelem őket ezért, hogy fel tudták mérni azt, hogy nem jó, ha rosszban vagyunk: nekem se és nekik se. Rossz szomszédség török átok szele megérintett egy pillanatra is kirázott tőle a víz, de azzal, hogy a kinyújtott kezet nem leköpték, hanem megmarkolták és megrázták, azzal reményt adtak. Bár sok ilyen példát mesélhetnék még. A reményen felül erőt is adott. Legfőképp ahhoz, hogy habár tudom, hogy én gondolkodom máshogy mint mindenki más, mert ugye szemtől szembe senki nem mert volna szólni, és abban is biztos vagyok, hogy ha szólt is volna valaki senki nem adott volna utána ezért pezsgőt, és tudom, hogy ez a gondolkodás sokszor és sokaknak kurvára nem tetszett, de azzal, hogy előbb utóbb mindig kiderül, hogy én jót akarok, azzal erőt ad a hátralevő élethez. Csak kellően kitartónak kell lennem, és nem feladni félúton...