Úgy kezdődött, hogy megálltam az Egressy téren a lámpánál. Odabicegett egy hajléktalan zs-t kért. Ránéztem feltűnően jól ápolt volt és megborotválkozott. Kezei tiszták! Megkérdeztem:
-Ha munkát adnék ahhoz mit szólna?
-Megköszönné, miről volna szó?
-Az utcánk elég elhanyagolt, szemetet kellene szedni. Kb ekkora területen - Körbenéztem és kb-ra megmuttam, mekkora területen- valamint még egy játszótéren is mellette.
-Nem gond, sajnos erősen sántítok ezért nem kapok munkát máshol, de ebben nem akadályoz mikor csináljuk? hozhatom egy barátomat is?
-Persze, de a munka nem olyan nagy, hogy két ember kelljen. De ahogy jól esik. Amikor ráérnek jó. Ön milyen díjazásra gondolt? - kérdeztem (Igen végig Önöztem. Attól mert valaki lecsúszott még megérdemli a minden embernek kijáró tiszteletet.)
-Amennyire én gondolok.
-Ok hát akkor legyen 2500 Ft, mikor?
-Holnap itt van egész nap 9-től.
A történethez hozzátartozik, hogy másnap kilencre sajnos nem értem oda, csak délután 4-re. Nagyon nagyon röstelltem. De pénteken újra összefutottunk. és ma reggel 10-re megbeszéltük. Ott voltak és én is. Persze a másik már kevésbé volt jól ápolt, de ismerte a környéket.
Lerajzoltam egy térképet, hogy így jutnak oda, ezt az utcát kellene. No meg a játszóteret, ahol a múlt héten már döglött patkány is volt. .... Hálisten azt azóta valaki megoldotta. Persze szemét maradt.
Ma reggel esett az eső. Én kb. 2 órásra saccolom a munkát. Adtam gumikesztűt, zsákokat. Mondtam, hogy esőben nem kell dolgozni, ha eláll elég akkor megcsinálni. 13-kor találkozzunk újra, megnézem hogy állnak. Most adok 500 Ft-ot, ha készek még kapnak 2000-et.
Most 12:15 van. Persze bennem is ott a kérdés, hogy megjelennek-e, valóban megcsinálják a munkát, milyen minőségben. Nemsokára kiderül.
Innen indulunk:
