HTML

Erkölcs? Etika? Érték?

Hiszem, hogy vannak törvényeken felüli emberi értékek, amik kell, hogy vezéreljék a mindennapjainkat. Nincs rá jó szó, hívhatjuk etikának, erkölcsnek, értékeknek. Sajnos azonban embertársaink nagy része a sas magasságáról igyekszik tenni erre. Legyen itt pellengérre állítva minden olyan dolog, ami bosszant engem, és a környezetem, és kapjon tiszteletet az, ami motivál és példát mutat.

Friss topikok

Linkblog

Az szabad magánnyugdíjpénztári választásról

2011.01.05. 03:34 KRi

Az utóbbi évem arról szól, hogy kijelentek valamit és rögtön mindjárt máshogy lesz. Rájöttem én tehetek arról, hogy most bekebelezik a nyugdíjpénzári zs-ket. Fél évvel ezelőtt ugyanis tettem egy kijelentést.

-Jelenleg egy dolognak örülök, hogy habár már nincsenek megtakarításaim, sőt annál több hitelem van, legalább a magánnyugdíjpénztáramon és az önkéntesen van pénz. Ne legyen rá szükség, de örökölhető. A magánon van 2,8 millió. A semminél több.

Amikor ezt kimondtam megszállt valami nyugodtság, hogy már 30 évesen sikerült valamiféle ön és utódgondozást végrehajtanom. Nem vagyok teljesen kiszolgáltatva az aktuális kormányok kénye kedvének.

Aztán jött a hír, hogy államosítják a pénzem. No ez szarul esett. Majdnem depressziós lettem tőle, röviden elmesélem, hogy hogyan jutottam oda, hogy tök mindegy mit csinálnak. Kezdem egy kis családtörténettel, végén pedig konkrétumok a jelenlegi lehetőségekről

Az államosítás a legdurvább szitokszó a családunkban. Nagyszüleimtől több házat, földet, erdőt vettek el, egy apró ok folytán. Nagyapám 6 évesen, első elemiben az iskolai adatlap anyanyelve rovatába azt írta: német. Mit írt volna, ha németül beszélt vele otthon az anyja. Nagymaroson nem mi voltunk egyedül ezzel. A miértekre egyszerű a válasz. Török és mindenféle járványok után elnéptelenedett a falu és Mainz mellől jöttek német telepesek. Nem is régen jártam Mainzben, az egész miliője kísértetiesen hasonlít a Nagymarosira. Túlképpen ugyanaz a táj csak másik országban. No szóval így kerültek ide németek, amit manapság pl. az utcánk Mainzi utca neve is felelevenít. 

No de a második világháború alatt, és után az a rublika különös jelentőséggel bírt, hasonlóképpen a vallása rovat. Örök vita, hogy a zsidóság vallás vagy származási alapon tagozódik, akárhogyis II. világháború alatt egy ilyen vallási rublika melleti x konkrét emberéletbe került. És ez nagyon-nagyon nincs jól. Hálisten az az időszak is véget ért, és teljesen jogosan merült fel az igény a kollektív bűnösségre. Ha kollektíven lehetett marhavagonírozni, akkor kollektíven lehet kijelenteni a marhavagonírozók anyanyelve szerint is mindenkire, hogy azok mind-mind segítették a rendszert. Úgyhogy születetett egy törvény, hogy hát az ilyeneket, nem kéne meghagyni a földi javaikban. Annyiból humánusabb volt ez a rendszer, hogy alapvetően csak földi javakat vett el, alapvetően, de pl nagyapám nővére épp elmúlt 16, amikor kitalálták, hogy mi lenne ha egy "kis munkára" (a malenkij robot ezt jelenti) elmenne dolgozni Oroszországba. Ő visszajött és a kint megismert későbbi férje is, de sokan mások nem. Ő mikor megmenekült a kinti táborból, és a nyugatiban várt a vonatra „hazafelé” akkor tudta meg, hogy az az otthon, ahova ő a pokol alatt hazavágyott, már nincs. Elvették, államosították, törvényesen. Nincs. Nincs otthon többé. Van egy falu hol egykoron volt egy otthonuk. Azért ott a Nyugatiban állva tífuszosan 40 kilósan, meghallva ezt a hírt, szerintem nagy szó, hogy megvárta a vonatot és nem alá ment, hanem felszállt rá.

A fentiek okán érthető, hogy az államosítás szó az spontán kiveri a biztosítékomat. Most 30 évesen, ha belegondolok abba, hogy minden, amiért én és az őseim küzdöttek, amiért lemondtak, az egy tollvonással elvehető, valahogy nem a takarékoskodás felé indít meg.

Szóval kijelentettem, hogy hurrá nekem mégis van megtakarításom. Hát most nem lesz és gyorsan államosítják. De. Mint látszik a fentieket, hogy bennem van már megbocsátás, annak a következménye, hogy kicsit továbbgondolom a miérteket. Ha a mi családunk inercia rendszeréből nézem akkor szörnyű igazságtalanság történ annó velünk, aminek én is nap mint nap szívom a következményeit azzal, hogy nulláról kell felépítenem minden anyagi alapot. De felülről nézve egy még nagyobb igazságtalanságnak egy szükséges, de rossz következménye volt. Az én generációm talán már életében meg tud bocsátani az utánam jövőkben pedig már remélem nem lesz seb.

Szóval ugyanilyen logika mellett végiggondoltam a nyugdíjpénztáramat is és a következőkre jutottam.

Annak idején pálykezdőként 1998-ban egy héttel az érettségi után, nekem kötelező volt a magánnyugdíjpénztári tagság. Ha annak idején az MSZP nem szavazza meg és a Fidesz nem hajtja végre a nyugdíjreformot, most nem volna min gondolkodni. Mivel nekem kötelező volt belépnem ezen annó nem is kellett gondolkodnom, hogy mit választok, az államit vagy a magánt. Azt dönthettem el, hogy melyik pénztárat.

Mivel akkor is és most is az általános tudás a nyugdíjrendszerről rendkívül kevés és kizárólag csak a demagóg mondatok ragadnak meg a fejekben. Ezért utána kellett néznem, hogy lehessen megalapozott saját véleményem. Onnan indultam, hogy 1 évvel ezelőttiig abban a hitben éltem, hogy én nyugdíjat csak a magán és az önkéntes nyugdíjpénztáram után fogok kapni. Megnéztem a fizetési papíromon mennyi a 8 % és hamar rájöttem, túl nagy nyugdíjra nem kell számítanom. Aztán az évek alatt az ember csak előrébb jut, csak több lesz a fizetése, így az évvégi adatközlőn egyre nagyobb összeg szerepelt, ami az emberben kezdte megerősíteni azt a hitet, hogy ez az enyém, vagy a feleségemé, vagy a gyerekemé. Hiszen úgy tudjuk örökölhető.

Persze a 12 éves munkaviszonyom alatt voltak pofonok. Például amikor kiderült, hogy a befizetett pénzemmel tőzsdéznek. És amikor az egyik és több későbbi éves adatközlőn kevesebb szerepelt, mint az előző évin akkor mérhetetlen igazságtalannak éreztem a rendszert: kötelező volt, 40 évig nem nyúlhatok hozzá, és még csak annyi biztonság sem illeti meg, mint egy egyszerű bankbetétet. Miszerint a tőke biztosított államilag, és a hozamot is ameddig a bank működik meg fogom kapni. Most persze kiderült, hogy elvileg az állam az infláció mértékéig fizeti a buktát, pont ez az egyik érve a Zorbán kormánynak az államosítás mellett de hogy hogy az nem látszik az egyenlegközlőn. Utánajárunk ennek is.

Ahogy jött a portfólió választás lehetősége szélsebesen kattintottam be a csak állampapíros opciót. 5 évig dolgoztam bankban, kellően sok buta embert láttam tőzsdézni. Azt is kijelentem, hogy azzal az információmennyiséggel, amivel az átlag halandó rendelkezik, sem rövid, sem hosszútávon nem éri meg tőzsdézni. Aki ennek szenteli az életét annak igen, de aki dolgozik, gyereket nevel, az ne mérgezze ilyennel a családi kasszát semmiféleképpen. Én életemben egyszer vettem 10 Matáv részvényt, amit nyereséggel adtam el, és a csúcson ki is szálltam. Nekem fájt, hogy, ami nekem nyereség az másnak veszteség.

Szóval kiderült, hogy az egész nyugdíjreform magánnyugdíjpénzári része azért volt, hogy államilag pumpáljanak nagy pénzeket a tőzsdébe, olyan pénzeket, amit kivonnak <40 évre a nyugdíjrendszerből, de beteszik a gazdasági életbe. Ügyes.

Pár hónappal ezelőtt derült ki egy könyvelési mulasztás, hogy a nyugdíjfolyósító felé a könyvelőm nem küldött el éves bevallásokat, és kényszerűen végiglátogatva a nyugdíjfolyosító intézményeit további megdöbbentő dolgok derültek ki. Ekkor még sz nem volt államosításról.

Kiderült, hogy nem csak ebből lesz nyugdíjam, hanem a saját 1,5% és a munkáltatóm által fizetett x százalékból is. Akkor még nem tudtam az arányt, hála a mostani nyugdíjmizériának már tudom, hogy ¼ magán ¾ állami. Basszus mégiscsak lesz nyugdíjam. Ez jó hír volt.

Aztán kiderült, hogy az ordas nagy baromság, hogy a nyugdíj összegében, csak  utolsó munkában töltött 5 év számít. Ez így volt 92 előtt, mert eleve a 80 évek végén lett csak bruttó a fizetés, tehát onnantól vannak járulékok, korábbról pedig munkaidőt, és csak fizetés összegét tudták nézni. De azóta a NYENYI nevű bevalláson a nyugdíjfolyosító pontosan tudja a fizetésünket, a valóban befizetett járulékokat, tehát a bevallott, de be nem fizetett szintén nem ér!

Ma a nyugdíjat úgy számolják, hogy minden korábbi év befizetéseit jelenértékesítik, magyarul pl. 94-es összes befizetését felszorozzák egy számmal, ebben a számban van benne az infláció. Ez minden évre külön-külön megteszik, kihozva, hogy az akkori nyugdíjjárulék befizetés ma mennyinek felelne meg. Az összes jelenértékesített évet összeadva kapjuk meg a nyugdíj összegét. Egy rokon most ment nyugdíjba, és a minimálbér után is 60 ezer feletti a nyugdíja, ami szerintem korrekt.

Ekkor jött a magánnyugdíjpénztári államosítás gondolata, és több hétig rágódva tegnap elkezdtem nézni a tényeket. Nem vagyok jogász, de már rég rájöttem, hogy a buta értékelések helyett, a törvényt el kell olvasni, a törvény nyilvános, és általában meglepő módon érthető. De nem ez. Már a törvény neve is kemény, rákattintva megnyílik.

2010. évi C. törvény

a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról

2010. évi CI. törvény

a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról

 

Mindkettő nagyon rövid. Jobbára arról szólnak, hogy melyik korábbi passzust törölték. És tele van az olvasást és értelmezést nehezítő kereszthivatkozásokkal. De egy részt kiemelnék, ha valaki úgy érzi, hogy úgy kell döntenie, hogy valójában még mindig nem tud semmit, annak igaza van.

10. § Az Mpt. 134. § (1) bekezdés j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:)

j) a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés, továbbá az egyéni számlakövetelés átadásának és elszámolásának részletes szabályait;”

Lefordítom. Ez csak egy törvény, de a lényeg a rendeletben lesz. Ami, ahogy mindnyájunknak tűnik, még nincs kész…..ergó részletek még képlékenyek.

Végül még egy fontos derült ki. Azt hittem, hogy a magánnyugdíjpénzári zs örökölhető. Ez igaz addig, míg nem mentél nyugdíjba. No, de ha egy napja is megkezdted a nyugdíjadat, akkor az addig befizetett és neked nyugdíjként ki nem fizetett zs elveszik. Hoppá. Ez nem 12 évnyi, hanem 40 évnyi pénz. Ezt ma hallottuk a nyugdíjfolyosítótól. Ez ellentmond azzal, hogy egy összegben fel is veheted. Vagy ez is életjáradékként működik, vagy nagy zs, vagy sok kicsi. Nem értem.

Akárhogy is nézzük, mind a két rendszer igazságtalan egy nézőpontból. Az is látszik, hogy bármilyen nyugdíjra is apellálni butaság. Ha majd eljön az idő, meg kell köszönni, amit kapunk. Más valós ráhatásunk nincs az ügyre. Arra van, hogy addig milyen egzisztenciát építünk fel, és nyugdíjon felül, milyen egyéni öngondoskodásra számíthatunk, pl gyermekeink, családunk, bankbetét, ingatlanok, biztosítások stb stb.

Tegnap olvastam az origón http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/20101229-orban-viktor-szerint-versenykepesebbek-leszunk-mint-kina.html de van róla a HVG-ben is (http://hvg.hu/hvgfriss/2010.36/201036_lassan_javulo_magyar_versenykepesseg_pontgy)

hogy Magyarország adózás szempontból a vizsgált 139 országból a 138. Ez nagyon durva, mindannyian érezzük, hogy gáz, ami itt van. Hogy a megkeresett 100 forintból 42-t kapok meg, úgy hogy a munkáltató még egy 30-at rádob a százra, szóval 130-ból kapsz meg 42-t. És jó,  hogy van olyan nemzetközi rangsor ahol ezt le is írják. A magánnyugdíjpénztári pénzt állítólag pont a versenyképességre szeretnék költeni. Adózásban a 138. helyről jó lesz előrébb lépni. Akárhogy is én most lekattanok a nyugdíjkérdésről úgy állok hozzá, hogy én személy szerint egy virtuális egyébként még 28 évig biztosan nem látott 2,8 millióval járultam hozzá egy másfajta Magyarországhoz, ha a csökkentett 16%-os adó miatt, ami bizonyára lendít majd mind a munkáltatók, mind a munkavállalók igazságérzetén, ezt a zs-t részleteiben visszakapom akkor jó. Akkor úgy vagyok vele, hogy még az egyszemélyes inercia rendszerem is lehet igazságos. Legyen így, bár az is egy jó kérdés, hogy a magántulajdon szentsége 66. helyével mi lesz ezekután. Mint ahogy érződik nincs valós döntéshelyzet. Kedvencem az a mondat, hogy aki marad a magánnyugdíjpénztárban, az lemond az államiról. Ok ti most ezt mondjátok, de melyik párt is volt az, amelyik még távol állt a választástól, de már azt mondta, hogy nyugi minden törvényt visszavonnak majd. Az egyik kormány bezárja a vasútvonalakat a másik kinyitja. Apám 87-ben disszidált, mert akkor még úgy tűnt örökké áll az akkori rendszer, két év múlva 89-ben minden megváltozott. Egy a biztos nincs örökké.  47-ben is szabad választáson győzött a Magyar Kommunista Párt. Utána 49-ben (http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_N%C3%A9pk%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g) ők találták ki az egylapos választást, magyarul akkor kellett x-et tenni, ha nem értettél egyet a jelölttel. Ha nem szavaztál akkor szavaztál igencsak. Itt is arról kell szavazni, ha nem akarod az államosítást. Ha nem teszel semmit, ők megteszik. MKP-ról  is azt hitték, csak 4 évig lesznek, aztán azt hitték soha nem lesz más. És lám mégis lett, hogy aztán ugyanaz lehessen. De ez se tart örökké, öökké talán csak a piramisok állnak

Akinek kérdése van a nyugdíjról javaslom tegye fel a Nyugdíjfolyosítónak, a fenti infók egy része is innen származik, ha az írásban elkövettem bármi pontatlanságot, vagy új infó derül ki kérlek jelezzétek.

http://www.onyf.hu/?module=institutes&action=institute&iid=81

Budapest Fővárosi Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság ügyfélszolgálat - Budapest

Cím: 1081 Budapest Fiumei út 19/a.
Levelezési cím: 1430 Budapest Pf.: 38
E-mail cím: onyf_budapest@onyf.hu
Telefon: 06-1-323-6000
Fax: 06-1-323-6116

 

Ügyfélfogadás

Hétfő:

8:00-18:00

Kedd:

8:00-15:00

Szerda:

8:00-15:00

Csütörtök:

8:00-15:00

Péntek:

8:00-13:00

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://etika.blog.hu/api/trackback/id/tr262561678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

leslie_c · http://azfto.blog.hu 2011.01.24. 22:33:47

Ügyes, jól összeválogattad, Kri. Azért én annyit hozzátennék, amit már beszéltünk is telefonon: a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer mellől a mindenkori kormány vidáman hozzátette a MNYP-ak működési költségeiből fakadó veszteséget, ami éves szinten mintegy 300 milliárd forint volt pl. a 2008-as évben. Ha jól tudom, ez a költségvetésen ütött durván 1-1,5% lyukat. Napokban felröppent hír továbbá az, hogy pl. a tagság melletti TV-rádió-egyéb kampányok több száz millió forintos költségét is simán ráhátékázták az államra, holott ilyen jellegű költségeket nem mutathat fel a pénztár. Azért ez is gáz, asszem, magyarul a reklámozó pénztárak konkrétan ELLOPTÁK a tagok pénzét.
süti beállítások módosítása