Minden nap egy olyan téma kerül ide ami alapvetően szétcseszte a napomat, az éjszakámat. Ma a fenti témán forgolódtam egész reggel, míg megoldást találtam a megoldhatatlanra. Egy nő két dologért tesz meg mindent, hogy legyen gyereke vagy ne legyen. Nos mi van ha valaki középen van.
Van egy egy éves gyermekem. Közhelyek nélkük és állíthatjuk, ez a puszta tény kijelentése alapvetően változtat meg mindent az ember gondolkodásában. Akinek van gyereke érti akinek nincs nem. Én nem értettem azelőtt. Mikor 16 évesen hallottam, hogy egy volt általános iskolai osztálytársnőm. A fenti a-val kezdődő (többet a szót nem szeretném leírni a cikk végére majd megérthető miért is) esemény történt nála. Összevetve akkori tudásanyagommal, ez a legoptimálisabb megoldásnak tűnt. 16 éves volt a csávó hallani se akart róla, az ő életébe se fért bele. Ennyi. Nem boncolgattam a lelki hátteret. Így nem fájt. Nagyon zárójelben jegyzem meg, hogy olyan általános iskolába jártam ahol az osztály 1/3-ada cigány volt. Én ezt a szót használom, mert anno teljesen együttélve a mindennapokat ez volt a szokás. Ezt a témát később egy másik posztban fejtem ki senki ne gondoljon rosszra. Szóval az említett hölgy és a helyben hagyó is az 1/3-ból került ki, és ismerve a családi hátteret tényleg nem tűnthetett úgy, hogy van más megoldás.
Közben felnőttem. Egészen 27 éves koromig nem került elő közvetlen környezetben a téma. Mikor megtudtük, hogy babát várunk, egymásra néztünk a feleségemmel. És mind a ketten arra gondoltunk, hogy jöhet. Lehetne halogatni, de minek. Ő most szeretne jönni, hát jöjjön most. És tudom mindenkinek a sajátja a legszebb, de minden nap gyönyörűség a kis szőke lokniait látni. Aztán párhuzamosan velünk nagyon komoly gyerekprojekt lett egy ismerős párnál. Ha lehet az erőszakos jelzőt egy ilyenre használni akkor ez az volt. Volt ultrahang kép a hűtőn meg sokkoló videók szülésről minden. Persze ha egy nő akar valamit akkor azt eléri. Lett gyerek. De bennem csak motoszkált a kisördög és nem értettem a harc hevét mikor kiderült, hogy korábban volt egy a.... Ott rögtön megértettem mindent.
Azóta is sokszor eszembe jut. Sőt szomorú, hogy elég gyakran ha a fiamra nézek. Hogy mondhatja valaki, hogy egy ilyen csöpség ne legyen. Miért? Kell kocsi, lakás, bullshit. Ja persze. Pedig egy gyerek nem kerül sokba. Kevesebbe van mint egy lakás, mint egy autó, de még egy közös ktg-nél is kevesebb. Persze most még kicsi, később majd kell Reebok meg Nike cipő meg emós frizura meg tudja a tököm mi még. De most nem kerül sokba.
Szép lassan eljtunk a ma reggelig. Ugyanis szintén másik ismerős a lehető legdurvább utat járt be. Elégedetlen volt az otthoniakkal és önjutalmazott egy másik néni karjaiban. Persze a fenti esetben és itt is "majd vigyáztak". Ezúton üzenem az összes felelőtlen baromnak, hogy letöröm mindenét, aki azt hiszi, hogy a "majd vigyázunk" az védekezési forma. Hát nem bazzmeg. Úgyhogy kérem szépen megtörtént az aminek nem kellett volna. És ezt a kis infót megkaptam csomagban, hogy nesze, most mi legyen? És néztem bambán. Ekkor gondoltam azt először, hogy az egészről nem akarok tudni. MI A FASZ közöm van hozzá. Megmondtam előre, hogy nem kéne. Megmondtam, minden nap mostam a fejét? Igen. Megtörtént. Meg. Akkor volt értelme. NEM. Én buktam rengeteg idegsejtet, és nincs megoldás. És tegnap láttam a nőt. Könnyes volt a szeme. Nem tudom mi történt pontosan. Csak sejtem. 120 kiló létemre majdnem elbőgtem magam. És ma reggel is. És elkezdtem agyalni, hogy jöhetek ki ebből bárhogy. Egy csak egy megoldást találtam.
Felnőtt emberek. Értelmesnek mondják magukat. Igen. MINDENKI SAJÁT MAGA FELELŐS A SORSÁÉRT. IGEN. Megtettem mindent. MAJDNEM. Beleszólhatok egy ilyenbe, hogy bazzeg egész életedben egy kibaszott bélyeget fogsz viselni a lelkeden ha megteszed, egy soha fel nem oldható bűntudatot. BELESZÓLHATOK? Én fogom felnevelni apa nélkül, én fogok pénzt adni pelenkára, vagy másik oldal, én fogom fizetni a pszihológust. Ez tényleg az én felelősségem? És rájöttem, hogy NEM. Nekem van gyerekem, párom. Macerás szüleink és rokonság, én közvetve már 10 embert tartok el. Kell még kereszt a hátamra? Két embert ismerek, aki meg akarta váltani a világot, az egyiket keresztre feszítették a másik meg elmegyógyintézetben végezte Döblingben. Akarom én ezt?
