Megvan a nullás igazolás. Az APEH személyesen egy rendkívül kedves korrekt cég. Kivétel nélkül a 3 óra alatt minden ügyintéző kedves, és segítőkész volt. Mondták a következő lépést tolták az ügyet. Most azon nem állok le, hogy ez miért volt 3 óra. A párom, fogalmazta meg, ha tíz perc lett volna keveseljük, mi magyarok szeretjük, ha foglalkoznak velünk, ha érezzük a törődést, és azt hisszük értünk hatalmas fogaskerekek zakatolnak a távolban.

Így hát rájöttem, hol a hiba az Apeh-al. Hát az, hogy nem vagy ott. Mert ha ott vagy megkapod a törődésérzést, és láthatóan motíválsz is. 2 légy egycsapásra. Ez sem másabb, mint az a Magyarország, ahol megszületett a "Gazda szeme hízlalja a nyájat" mondás. Te egy ügy vagy, egy iktatószám, egy fecni a kupac alján vagy tetején. Nothing else. Ott leszel húsvér problémává, ha megjelensz. Ha tudja, látja, hallja, szagolja, hogy te ember vagy és nem akta. És itt ezzel megoldottam az összes ügyfélszolgálat problémáját. Az a cég amelyik ügyféllel foglalkozik (és ugyan má melyik is nem olyan) annak kutya kötelessége az összes kuntakintét, back office-ost és managert és mindenkit a cégnél letenni az ügyfelek közé pár napra. Minden évben újra és újra KÖTELEZŐEN. Egyből emberi sorsok fájdalmak és örömök kerülnek a puszta ügy mögé. Nem csak a rosszat fogja látni hanem a jót is, ahogy örül egy kuncsaft egy telefonnak, cd-nek, vagy banki hitelnek. És ezeknek a negatív és pozitív részeknek rá kell égni a retinára, hogy ha legközelebb kézbe veszi az akták akkor EMBERT lásson mögötte.