Üdv mindenkinek, fiatalnak és öregnek, itt a meghívott kommentelő beszél, vagyis ír. Legalábbis addig amíg túlzott agresszióért és szabadszájúságért a blogtulaj nem vág ki. :)))
Igyekszem visszafogni magam, de természetemből adódóan előfordulhat hogy egy-egy témához vehemensebben szólok hozzá, de sebaj max ki leszek moderálva. This is the new shit.

A lényegre térve, egy dolog kívánkozott ki belőlem az utóbbi napokban, ez pedig a május 1-től érvényes szigorúbb közlekedési szabályokhoz kapcsolódik. Vagyis, pontosabban nem a szabályok szigorúbbak, mert ugyan úgy városban 50 autópályán 130, stb, hanem a szankcióik keményedtek.
Elég sokat császkálok főleg hétvégén az ország útjain, és durván észrevehető, ahogy május 1-től mintha varázsütésre megváltozott volna a közlekedési morál. Mintha nem is Magyarországon közlekednék, hanem Ausztriában... na jó, azért kb félóránként egy-egy seggemtől 10 centire villogó Audis paraszt sikeresen kiábrándít abből az illúzióból hogy a Lajta túlpaltjára vetődtünk volna.
De egyébként nagyon rideg, ahogy mindenki szorgalmasan tartja a sebességhatárt, pályán nem megy többel 140-nél (ami az órák átlag 7%-os torzításával a valódi 130), mindenki ahogy lehet szépen jobbra tart, országúton szinte alig előzgetnek baromállat módon. A múlt héten a 6-os úton mentem Pécsig, a hírhedt "halálút" egy rohadt unalmas karaván volt, ahol csak időnként egy-egy terepjárós macsó előzgetett - siettek, hisz nyilván nagyon várták már a veséjüket - egyébként MINDENKI szépen 90-100 között poroszkált egymás mögött, nyugisan. Ugyanez a 2A-n is Vác felé, aki járt arra, tudja mi ment ott, simán toltuk 140-160-al a 90-es úton.
Jobban belegondolva azért ez kurvára kemény. Addig, amíg csak az életünket kockáztattuk,  addig nem számított, nyomta a jónép a gázt, ugyan hiszen tudunk mi vezetni, csak a csírák hibázhatnak, velünk úgysem történhet semmi - nyilván ezt gondolta annak az 1303 embernek a nagy része is, aki 2006-ban halt meg az utakon. Ezzel egyébként a 7. legveszélyesebb ország vagyunk Európában, hiába, nem csak szarabbul élünk mint 4 éve, de rosszabbul is vezetünk.

De most, hogy már nem csak az életünket kockáztatjuk, hanem a pénzünket is, na most már rohadtul vigyázunk!!!
Egy volt mentős barátom életbölcsessége szerint szerint iszonyatosan törékeny mindaz amit mi boldogságnak vagy  stabilitásnak hiszünk, egy pillanat műve és semmivé válik az egész...
Mi ebből mégis a tanulság - az, hogy az életünk nem számít, csak a pénzünk?

A többség számára ezek szerint a pénz többet ér mint az élet???

Az ábra, sajnos,  ezt mutatja!
(nem a néni :) )