28 éves lettem én, meglepetés e bejegyzés, csecs-e.... Nem most lettem az, de minden nap az vagyok. Érzem. De nem testben, a 120 kilós test ugyanúgy funkcionál, mint eddig. Mivel vallom Churchil mondását, hogy "Mi a hosszú élet titka". NO SPORT. Azért egyenlőre hátfájás és kopások nélküli, egészséges porcokkal a helyén tengetem életem. De ami a fejben van, az kemény. Mindig is egy koravén fasz voltam. Korábban a csajozás úgy nézett ki, hogy 30 éves néni rávigyorog a 18 évesre, korban passzolónak véli. Etyepetye, majd kor kiderülésnél, öltözz fel!-től a személyi elkérésen át sok dolog volt. Most azonban designban beértem a koromat. De a fej fáj lett.
Én üres winchesterrel születtem. Vannak olyanok, akik nem. Akik megszületnek és tudják mi a jó mi a helyes. Én nem tudtam és most se tudom. Gyerekkorban ha megkínáltak vendégségben egy doboz bonbonnal és azt mondták, hogy érezzem otthon magam, akkor én szót fogattam. Benéztem a hűtőbe, megettem az összes bonbont és kértem még. Kurva sok szenvedés árán tanultam meg, hogy a világ nem így működik. Semmilyen társadalmi álgát nem volt bennem. Mivel mindig nagyon jószándékú voltam (tudod azzal mi van kikövezve :) ezért ez csak az ilyen helyzetekben volt gáz, egyébként nem pszichopataként vertem az iskolásokat. Sőt. Nagyon nem. Sztem az erőszakra nincs szükség. Az az agyban gyengék végső menedéke. És lám mi lett, a sors ebben is kegyes volt, mivel alapból soha nem tudtam megvédeni magam, adott egy olyan testet amivel nem is kell. Ki megy neki egy 190 centis 120 kilós KingKongnak. Szóval szép lassan megtanultam, hogy az emberek hazudnak, amikor azt mondják bátran egyek annyit amennyit szeretnék, és azt is megtanultam, hogy igen vannak sajnos rossz indulatú emberek. Ja és nem csak akkor hazudnak...
A világot az évek alatt felosztottam skatulyákra. Minél többet éltem annál kisebbek lettek, szép lassan megjelentek a pixelek is. De szigorúan minden fekete és fehér volt. Most ott tartok, hogy már vannak szürkeárnyalatok is. Ha szerencsém van és megérem a nyolcvanat akkor talán színek is lesznek.
Szóval az ember gyűjti a tapasztalatot, és ha kellően sok van akkor lesznek benne ciklusok, lesznek ismétlődések amivel már megpróbál előre következtetni. Kurva nehéz ez, de hát aki üres winchesterrel született annak nincs más. Ha megnézzük az eredményességét akkor úgy tűnik nem működik rosszul: van családom. Nem tingli singliként tengetem az életem mint a Bridget Jones-ok és a Johnes Bridget-ek. Van párom, feleségem, munkám és életem. Messze a legstabilabb kapcsolat a miénk hetedhatáron, ráadásul 8 év után szerelmesek vagyunk egymásba. Minden nap. Persze nem minden percében mert, aki azt mondja az hazudik :) mert ahol két ember van ott két vélemény van, no de ha kellően kicsik a pixelek akkor sokra van már megoldás, ha meg új jön akkor türelemmel minden megoldható. Van tündéri babánk is. Ha titkon nagyon szerettem volna valamit, akkor az egy szőke göndörhajú kismanó. És a fiam szőke göndörhajú kisfiú. Ezt már csak egy szőke göndörhajú kislánnyal lehet überelni, vagy mégtöbb kismanóval:) No de a tündérségen felül, a gyerkőccel mintha elvágtak volna mindent amit addig tudtam vagy gondoltam az életről. Nekem az üres winchesterrel születőnek lettek ösztöneim. Azt szoktam mondani, hogy tényleg isteni ajándék a gyerek mert az alkotás örömét adja a legutolsó, leglecsúszottabb legperifériára szorult embernek is (most a c-vel kezdődő szót nem használom). No meg a reményt, hogy neki már más lesz. Szóval lettek ösztönök. Míg nem született a baba addig olvasgat az ember elborult babás forumokat, de mikor megszületik, akkor rájön hogy oda csak: elmebetegek, bioanyák, otthonszülők, egyedül hagyottak, és hasonló állatfajták írnak, mert tudniillik akinek gyereke van, az nem ér rá netelni. Se anya, se apa, és főleg nem erről, mert hát ott van 3d-ben otthon minek erről beszélni. Csinálni kell ösztönből. Ha gyerek születik jó esetben ellátnak tanácsokkal, még jobb esetben nem :) de amiket kapsz azt hallgasd meg és a 90%-át szard le magasról, ugyanis mindig csak a szélsőséget fogod kapni, a ne igyon tejet az anyától a "nyugtató babatestápolóig". Érzed, hogy gázosak amiket hallasz és tudod, hogy valahol középen van az igazság és nagy ritkán amikor hallasz normális véleményt akkor megnyugodtál, hogy nem hülyültél meg. Azaz mégis. Mert ha eddig nem tudtad beosztani az idődet akkor méginkább nem, ha eddig spontán éltél, most baszthatod a spontanitást. Mindent minden szempontból. A szex az asztrológiai kategória lesz. A csillagegyüttállástól függ, kb olyan gyakori mint a marsföldvénusz együttállás. Mert ugye mi kell hozzá: baba elalvása, no ez kérem egy elég komoly változó, Neked és a párodnak nem elalvás, éppen nem hullafáradtnak levés, megváltozott beszámíthatóságod gyanára óvszert nem elfelejtés vevés, kedv, és inger, és ha minden jó. Lenne. Akkor felébredés van és sírás, rívás. Koitus interruptus.
Ergó érzed, hogy a dolgok nem úgy mennek mint régen és azt hiszed csak a baba miatt. Hát nem ám. Öregedsz is közben. Fejben. Legmarkánsabb példa a zenei izlés drasztikus megváltozása. Én akinek a zenét a következők jelentették evolúciós sorrendben: 100 folk celcius ->Dr Alban -> 2 Unlimited -> Snow -> techno Dj Bobótól (mert ugye emlékszünk hogy régen ez volt a techno :) Marushán, AWEX-en át a Brit House-ig. Itt leragadtunk sokáig Deep Dishen, Dave Seamanen és társain, majd most mit hallgatok a rádióban néha Slágert, egyre több Jazzyt és Petőfit Petőfit Petőfit. Ez utóbbi a zsenialitus maga. Ahogy érzed, hogy a monoton zene helyett, már inkább az acid jazz szerű legyen má benne dallam is dolgokra kattansz, és végső kurvulásban az addig lehányt és értelmiségi rákfenének titulált jazz már, de nem kimondottan (kimondtam!) hallgathatóvá vált.
És amikor önön magányodban azon filózol, hogy bassza meg minden bukó, ami régen volt. Siófokra lemenni már túl zajos, túl nagy a tömeg és a zene is szar, amikor rájössz, hogy berúgni már nem program, és tulajdonképpen már egy sör se esik jól, akkor jön a kegyelemdöfés. Végső elkeseredésedben próbálsz embereket találni magad körül akik még emlékeztetnek a régire. És mi lesz? Találkozó szervezés 1,5 hónapra előre. Igen júliusban szeptemberre. Fasza. És elsírod magad, régen a partyhoz elég volt annyi, hogy "ma sör nálunk" és a válasz az volt, hogy "jaja, most vagy fél óra múlva menjünk". Szóval fura ez. Nagyon fura. Egy kanadai kollegám mondta, hogy onnan tudja, hogy megöregedett, hogy a barátai Bruce Springsteen koncertre hívjták. Há bassza meg. Az olyan mint a Ritalintól beájult South Parkosok a Phil Collins koncerten. (A film itt nézhető meg.) A korral ezek szerint Ritalin jár. Fasza.
És akkor ez csúcsosul a munkahelyen is. A gyerek gátja a munkahelyi teljesítménynek, nem alszol eleget, nem tudsz koncentrálni, szenvedsz a korábban kifejtett: ha otthon vagyok nem dolgozom, ha dolgozom nem vagyok a gyerekkel témakörrel. És így otthon kb egy db távkapcsolóra vágysz, a munkahelyen meg az ihletre ami nem jön. Most is. Ihlet kéne, hogy amit tudok, hogy meg kéne csinálni azt meg is csináljam, de amint elkezdenék koncentrálni egy irányba, rögtön autoreject lesz. És kezdhetem elölről. Az otthondolgozás meg teljesen kizárt. Ki tud koncentrálni hangos dádádádád dajdajdajdaj nnnnna és az elesés utána sírások között. Pedig 3 éhes szájnak kell a betevő.
Én még nem láttam ezt jól megoldani. Valami sérül. Most is. Írom ezt a szart, se nem otthon vagyok se nem dolgozom. Hálistennek már túlórám sincs így már legalább az sem fáj, hogy nem dolgozom, amikor pénzért meg lehetne.
Ja és a lényeg. Az összes eddigi tudás kuka. Nekem az üres winchesteresnek. Az eddig szépen aprólékosan gyűjtögetett dolgok. Valahogy most minden olyan más lesz. Egyszerre értek meg dolgokat, és bírálom felül a teljes világképem. Akiket eddig utáltam most nem is olyan gázosak, hirtelen az életemet megkeserítő nevelőapámat is megértettem. Ő se akart rosszat, csak hát ha valaki nem kér libamájat, akkor nem illik szétfeszíteni a száját és beletömni, és ha továbbra sem kér, akkor pláne nem illik még jól meg is verni. De ennek ellenére megértettem. Most már értem mitől multi egy multi, mi a frásznak van a bullshit English (amióta használom) és azt is, hogy az élet császára nem az autós újságíró. Nincsen élet császára, aki annak látszik valahol könnyez vagy könnyezett érte. Örökölni meg nem ér. Már spontán respectet adok az összes magyar vállalkozónak. Még ha le is köpném sokukat. Már értem, hogy mit jelent és mit okozott az, hogy nagyapámtól mindent elvettek a második világháború után, pl nekem most azért kell 5% önerővel kurvasok időre lakást vennem, mert évszázados vagyon nullázódott le, de cserébe ha nekem sikerül az nekem lesz sikerélmény. Egyre több mindent tudok, de egyre többet nem értek, amit eddig értettem, látom hogy a világ nehezen kimozdítható kórós lustaságban tengődik, de azt is tudom, hogy kellő akarással akár meg is váltható, de a megváltásnak szükségszerűen keresztrefeszítés, vagy döblingi elmegyógyintézet lesz a vége. De addig is jó ez a Ritalin. Jó ez a Ritalin?
