Ma rájöttem az életem értelmére. Amióta ezt a blogot írom, ezen gondolkodom, ezért írtam több ezer karaktert, ezért bőgtem sokat titkon és kevésbé titkon, voltam sokat magam alatt és szárnyaltam párszor. Megvan! Egy mondatban is leírható, és kifejteni is ki lehet:

Az én életem értelme meglátni az emberekben az embert.Meglátni, azt amit addig senki nem látott, meglátni a rossz emberekben a megmaradt jót, az elesettekben a felemelkedés csíráját, meglátni a nőkben a nőt, a férfiban a férfit. Lebontani a falakat! Lebontani az évek alatt felhúzott védelmi rendszereket türellemmel, szeretettel. Meglátni a singliben, az emancipált nőben a kemény álca mögött az igazi babusgatni való nőt, a nőcsábász férfiben a családapát és a korrekt embert, meglátni egy főnökben, egy tanárban a pozíció mögötti embert, megérteni a miérteket. Meglátni még egy kurvában is az embert, sőt akár tisztelni is azt. Az elszállt emberekben pedig észre venni a valódi okot, ami miatt bünteti környezetét, megoldani azt és jó irányba terelni. A gyengékben megkeresni, azt amire büszke lehet és felemelni. Megadni mindenkinek a méltóságot, és megbüntetni azokat, aki elveszik ezt másoktól. Megdícsérni azt aki, már rég kapott dícséretet, pedig megérdemli, és lecseszni azt aki tönkreteszi a környezetét lelkileg és fizikailag. Meglátni a gyermeket az emberben, és meglátni a felnőttet a gyerekben. Tisztelni a nőt aki engem választott. Megköszönni azt, hogy én saját magam lehettem mellette, és engedte, hogy szeressem. Tiszteletet adni az öregeknek, meghallgatni őket, és tanulni a tapasztalataikból. Nem vén emberként kezelni őket, időt szánni rájuk. Megadni nekik azt az élményt, hogy azt érezzék nem éltek hiába, mert van aki meghallgatja életük esszenciáját, és tanul is belőle. Élményt és jót adni olyanoknak, akik nem számítanak rá. Meglepni embereket kedvességgel. Gondolni másokra.

Példát mutatni, és nem népet nevelni. "Utánam"-ot mondani, és nem "Előré"-t! Etikát vinni a világba, egy olyat, ami nem az adott időpillanatban etikus, hanem etikus már több ezer éve, és a jövőben is az lesz. Nem leírva, érezve. Venni a fáradtságot mindehhez. Nem elmenni mellette, hanem tenni érte. Nem tömegeket vezetni, hanem csak az adott embert. Ezt csinálom 28 éve. Ezekből szép lassan tömeg lesz. Kisgyerekként is ezt tettem, akkor is és most is megalkuvás nélkül. Nem könnyű, ez egy harc mindhalálig. De ahogy a párom mondta tegnap:

Amikor nagyapámat temettük ott álltam Mama mellett. Jöttek sorban részvétet nyilvánítani az emberek és az egyik azt mondta: "Részvétem. Mindig tisztességes embernek tartottam." Azt hiszem ennél többet nem is mondhatnak senkiről a temetésén. Mert ott ugye már mindegy, hogy mi volt a munkaköre, az is mindegy hogy mekkora házat épített fel, talán még az is mindegy hogy hány gyereket nevelt fel.