Régóta érik bennem ez az írás, 39 vagyok 3 gyerekes apuka, aki 19 éve él szeretetben a feleségével, és próbálja úgy megoldani az életetét, hogy a 8 db nagyszülő (elváltak ugye) semmilyen segítséget nem adnak. A most következők nem a mi családunk lenyomata, hanem az összesé, amibe belelátok.
Ma 2019-ben nagyon helyesen!!! a vízcsapból is az folyik, hogy a nők, a családanyák nincsenek elismerve, és tény, hogy az elmúlt évszázadok összes nőkkel szembeni gaztettéért szégyelljék magukat a férfiak! Azok a férfiak, akik elkövették! De ma 2019-ben egy modern férfi az nem egy Sade márki, nem egy kib..szott aljas Weinstein. Mi nem ezek vagyunk!!!
Ma mindenki és mindenhol elismeri a nőket a munkahelyen, otthon, nőként, a szépségükért, tökéletességükért, a nem tökéletességükért!, okosságukért, anyaként és van, akit szeretőként, mert ilyen is van. Ma egy 40 éves nőnek család mellett lehet karrierje. De nem muszáj ezt választania. A férfinek muszáj. Ha akar ma egy nő megfeszülés nélkül! család mellett kereshet 2-400 000-et, túlóra és állandó készenlét nélkül a munkahelyen. Megfeszülve pedig akármennyit, pont ugyanúgy, mint a férfiak. És mind a társadalom, mind a férj, mind a család, mind az állam elismeri őket, korkedvezményes nyugdíjjal és ezer másik dologgal. Kimondva, kimondatlanul.
És hol vagyunk mi férfiak? Ki és hol ismeri el, hogy a legtöbb férfi konkrétan belehal a munkába, ma Magyarországon a férfiak nagy része soha nem éri meg a nyugdíjkorhatárt. Ma egy férfi 50%-ot visz az otthoni munkákból. Ma egy férfi pelenkáz, minőségi időt tölt a gyerekeivel, porszívózik, építkezik, az összes ház körüli fúrás, elromlott dolgot ő csinálja, és minden kib..szott fürdetésre elvárt, hogy otthon legyen. (Hálisten nálunk ez sose volt! Köszönöm! Amikor otthon voltam fürdetésre otthon voltam, amikor dolgoznom kellett akkor hagytak dolgozni!) Miközben van egy dolog, ami sehol nincs kimondva, és sehol nincs elismerve. Az hogy a megélhetés valódi felelőssége továbbra is a legtöbb családban 100%-ig a férfin van. Egyetlen saját példa: amikor 2009-ben a 600000 bruttó fizetésemből, nettó 275000 forint maradt az akkori szánalmasan igazságtalan adótörvények értelmében, és a bank ebből azonnal levont 265000-et a devizahitelemre, akkor nem kaptam röhögőgörcsöt! Miközben a feleségem két gyerekkel a 80000 forintban maximált gyedet kapta. Saját példa off a többi mindenhonnan összeollózott példa. De mi vagyunk a férfiak. Nekünk KELL megoldanunk mindent. Megoldjuk. Jól. Rosszul. A lakhatást, az autózást, minden igazán nagy anyagi döntést. Valójában a férfi dönt mindig, de mindig kikéri a párja véleményét, de ha rosszul dönt akkor ő viseli a terhét, őt rángatja meg a NAV, az ő munkahelye nem szűnhet meg SOHA, ő nem tehet soha olyat, hogy nem állít haza zs-vel.
És milyen elismerést kap ezért egy férfi. B..szogatást, hogy nem viszi ki a szennyest, hogy miért nincs saját szobája a gyerekeknek, a szomszédék voltak nyaralni itt meg ott, ők miért nem. A környezetemben a nők egyik fele nem termelt még kimutatható jövedelmet az élete nagyobbik felében (hálisten nálunk megint nem így van, sőt olyan is volt, amikor pár hónapig csak a feleségem fizetéséből éltünk), és nem gyes-gyed időszakról beszélek, mert az kőkemény munka elismerve! Hanem azon kívül! Sokkal több nem dolgozó háztartásbeli nő van, mint háztartásbeli férfi! Melyikből hányat ismertek? De requestek, elvárások, végtelen túlpörgetések azok vannak szépen. És milyen elismerést kap a férfi ezekért? Arányosan semmilyet, most egy-egy szófoszlány már mintha elérte volna pár ember és pár média ingerküszöbét. Múltkor olvastam egy lányt, aki elismerte a párját, hogy mennyi mindent tett meg az ő félmaratonjáért, ahogy korán kelt, ahogy biztosította a zavartalan felkészülést, ahogy robogón követte, aggódva, szeretettel.
Kedves nők, anyák és nagymamák, nézzetek magatokba. Látjátok-e azt az önfeláldozást, ahogy a férjetek, a párotok, a fiatok minden nap mindent megtesz értetek, a családért, mindenkiért. Látjátok-e a vállát nyomó felelősséget. Nem kell levenni róla. Elég ha elismeritek. Attól kidülled a mell, megfeszül a váll, és még többet bír. Szeretném, ha 21. század a nők jogos elismerésével a férfiak jogos elismerését is magával hozná, mert ott vagyunk veletek mindenhol a terhestornán, a szülőszobán, az esti fürdetésnél, az etetéseknél, a pelenkázásoknál, az iskolába vitelnél, ha mással nem az autóval, ami odavisz, a 40 év körül az összes futásotokban, és minden megvalósított álmotokban és vágyatokban, miközben a család valódi nagy terhei, és felelőssége továbbra is a mi vállunkon nyugszik. Vigyázzatok ránk, ne pörgessetek túl minket, óvjatok, szeressetek. Ha egy picit is érted, hogy miről írok, öleld meg a férfit melletted és mond ki, hogy látod, és elismered az összes erőfeszítését, amit érted és a családért tesz. Ámen!
És ha valakiben rossz érzés keletkezett most, akkor ne a komment szekcióban töltse ki, hanem gondolja végig, mennyire igaz vagy nem igaz a fenti. Ha igaz akkor bántás nélkül elég csak az elismerés. Ha pedig eddig is megadtad az elismerést, akkor tudd meg, hogy a férfi minden tettében, minden sikerében ott vagy te is, mert a te támogatásod nélkül minden férfi csak egy erőtlen, hajától megfosztott Sámson, de a jó női támogatással bármelyik férfi lehet Superman, Brad Pitt, és Jason Momoa egyszerre!
