Ott 1 itt 10. Elgondolkodtató összehasonlítás a magyar és a német rokkantparkoló kérdésről.

Úgy adódott, hogy egy hétig a német Forstinning városka vendégszeretetét élvezhettem. Persze nem a város hívott meg, de az emberek kedvessége letaglózott. Lófasz szittya magyar létemre mindenki kedves volt, mindenki köszönt az utcán, különösen az tetszett amikor láttam, hogy a partnertelepülésük Dunasziget nevű magyar település. No de feltűnt valami. Bárhol is jártam, a parkolók nem voltak tele kék festékkel, kis kerekes székes ikonokkal. MINDEHOL CSAK EGY MOZGÁSSÉRÜLT PARKOLÓ VOLT. Valószínű ott vittek némi matematikát is a dologba. Megnézték, hogy a társadalom hágy százaléka mozgássérült, és annak arányában festették fel. Mire is enged ez következtetni. Hát arra, hogy Magyarországon vagy kurva sok rokkant van, ami nem igaz, vagy arra, hogy a kamurokkantigazolványos képviselőkkopaszokésnekemmindentlehet-ek maguknak építik ezeket, hogy ne kelljen má cipekedni amikor a plazmát cipelik a Média Piac-ról vagy a barbecue alapanyagot tollják haza az Óceán-ból. (Zárójelben még gondolhatok arra is, hogy van egy elbaszott magyar törvény ami megköveteli az ilyen nagy számú mozgássérült parkolót). De bárhogy is van, ez az egyik oka amiért ráállnak indokolatlanul az emberek, mert logikátlanul sok van.

És most kifejezetten elnézést kérek a valódi mozgássérültektől, ez a cikk nem az ő helyzetüket hivatott megkérdőjelezni, csak mutatott egy másik országbéli (jobb) példát.

Nézegess német mozgássérült parkolókat:

A temetőnél közelről:

Távolról:

A "tanácsháza" (Rathaus)

OBI (van Keno beeee)