Világváltás ide vagy oda. Vannak mélypontok. Van amikor kurvára semmi nem jön össze, és minden amihez fogsz szar és szarabb lesz. Te csinálod azzá. Aztán persze visszacsatolásként örülsz magadnak, hogy hát nem megmondtad, hogy szar lesz. No mindegy ebben az állapotban jobb ha nem teszünk semmit, mert tényleg csak pusztítjuk a világot. Hagyd abba amit tettél és csinálj olyat, amivel nem tudsz kárt okozni.

Van azonban az a fajta depresszió amikor hosszasan maszturbálunk egy feladat megoldása előtt. Nem tudjuk, hogy kellene, félünk, hogy elrontjuk etc. Nos nálam van amikor ez hónapokat is eltart. Újabban azonban rájöttem, hogy ennek van ellenszere. És pont a munka az. Az első körben van egy óriási önmegerőszakolás benne, de ha felálltál akkor már tudod, hogy a legnehezebb döntés meghozódott.

Jó példa erre az erkélyemen lévő konnektor esete. Új lakást vettem, de nem olyat amit én alakítottam ki. A lakás már állt egy éve amikor mi megvettük. Ennek tengernyi előnyével és pár hátrányával együtt. Előny az ár, hisz alkudtunk így 1,1 milliót, előny mert bementél kinéztél az ablakon és el tudttad dönteni, hogy akarod-e ezt a kilátást vagy sem (nekünk tetszett), előny mert azonnal költözhetsz, nem fizetsz egyszerre albérletet és lakástörlesztőt. Egy hátránya azonban van. Nincs személyre zsabva. A csempe nagyon tetszik, de két dolog nem. A szobák viszonylag hosszúak, én biztos máshogy osztottam volna el, de így 4 szoba van benne, ami első lakásnak elég jó, konnektor is van bőven, de pl az erkélyre nem raktak. No ezen maszturbálok már egy éve. Hívtunk két villanyszerelőt, akikre a következő feledat várt. Bejárati ajtó fölé a becsövezett helyre! kivinni villanyt egy lámpának, két belső lámpának a fél méterre arrébb fúrása, és 3 konnektor az erkélyre. Ja és vakolással, festéssel együtt. A két köcsög összebeszélt. Pedig soha nem látták egymást. Mind a kettő 80.000 Ft-ot mondott erre a melóra. Hát nem. Ennyiért nem.

Aztán múlt héten az egyik mélypontomon, elmentem obiba, vettem villanyszerelő dobozt, konnektort, majd elmentem a tárolóba a hosszú fúróért és nekiálltam. 10 perc múlva az erkélyen kint volt a vezeték, 5 percre rá a doboz is a falban.

Leültem és néztem. Behívtam a páromat, ő is csak bambult.

-Ennyi volt? Kérdezte.

-Ennyi. Be kell kötnöm a vezeték két végét és kész.

Ezen vergődtem majd egy évet? Ezen.

Mostantól eszerint élek. Nem vergődöm. Felesleges idő és erőpocsékolás. Egyszerűbb megoldani. És ezt én mondom, aki lenézi más vergődését, tétlenségét és tehetetlenségét. Én sem vagyok más, vagy mégis?