A héten megvettem életem első felnőtt BKV bérletét. X éve autóval járok, de a világválság beköszöntött a pénztárcámba, és itt jött el az a pillanat, hogy egyáltalán nem keserves módon rászánjam magam a Mondeo értékesítésére. Pár napja BKV-zom és több időm lett, pedig órában többet utazom. És akkor elgondolkodtam. Az életem pontosan úgy működik, mint a világ, ha fellendülés van nekem is jobb, ha válság van nekem is rosszabb. Egyszerű ennek az oka. Mint afféle proletárparaszttinédzser, akik a szocializmusban felnőtt szülőkkel rendelkezik nem sok ellátmányt kaptam. Szülők elváltak. Papa 1987-ben irány Deutschland über alles. (Megjegyzem looserség, hogy két év múlva rendszerváltás volt :) Mama meg, ápolónői világmegváltását soha fel nem adva inkább segítette életben maradni emberek ezreit, mint hogy a saját anyagi jobbulását nézte volna valaha is. (Ebben sajnos én is sokat örököltem) Ígyhát hamar felmérte, hogy önön erőből a két rajtamaradt gyermeket még csak etetni se tudja majd, így a legelső betévedt apa szerepet elvállaló férfira lecsapott. A dolog megoldódni is látszott, míg olyan 91 környékén első német útlevelét a papa meg nem kapva, haza nem jött. Gyors hezitálás után, a nevelőfatert kidobta mint macskát szarni. Aki nehezen tűrte ezt, és kisebb 2 éves európai Forrest Gump túrára indult, amolyan mindegy csak máshol legyen jelleggel. Persze Apuci csak nem akart hazajönni Németóból, anyám továbbra is ragaszkodott a szülői házhoz, ígyhát egyszercsak ott áll újra a nevelőfater az ajtóban. Újra összejöttek, de innentől kezdve muternak hátralévő életében bűnhődnie kellett. Maradék emberi joga is elveszett, és ő ezzel maximálisan egyetértett. Magyarul nagyon jó, ha nem neki fáj a családfenntartás, nagyon jó, hogy semmi köze nincs a családi kasszához, mert valljuk be ez azért elég kényelmes is. Szóval habár ő még az anyjától földeket kapott. Apjától nem tudott, mert sváb jelszóra mindenét elvették. Szóval szocializmusban felnőve a hangyányi öngondoskodás, és a gyerekemnek félreteszek valamit jeleit se mutatta. Természetesen ez nem akadályozta meg, hogy azt a kicsit amit adtak, azt ne nevelésre fordítsák, így esett meg, hogy a gimnáziumban havi 8000 Ft kaptam. Ha jó voltam. Ebben benne volt vidéki bérlet, BKV bérlet, és menza. No meg 3000 Ft zsebpénz. Ami akkor sem volt sok. 60 Ft volt egy kókuszgolyó. Gyors fejszámolás után könnyen kiderül, hogy ezekkel a javakkal spontán „nem szerettem” a McDonalds-ot , meg moziba „se szerettem járni”, nem is beszélve a sítáborokról. De mint mondtam, ha rossz voltam, ergó nem tanúsítottam a kellően elvárt katonás tiszteletet, akkor „anyagi támogatást megvonom” jelszóra, 8 papír se volt. Köszi szépen.

Így hát igen gyorsan magyarul érettségi után két héttel már ABN Amro Bank ügyintézőként feszítettem 45000 nettóval. Ja és bekaphassák. Persze sokat nem jártam haza, és akkor is csak aludni, de szintén nevelő célzattal mindjárt első fizetésből 20000-et haza is kellett adnom. És most két dolgot ne gondoljon senki. Az egyik azt, hogy szegények voltunk. Mert esténként ódákat hallottunk a milliókról, a másikat meg, hogy ezért kérték el a zs-t, hogy nekem félretegyék. Ezt egyszer megkérdeztem, de kiröhögtettem, hogy „hogy képzelek ilyet” azt ő természetesen elköltötte a családra. No szóval igen hamar a „albérletbe kéne menni” jelszó lett. No meg a zabálásé. Mivel végre a keresetemből annyit és olyan kaját vehettem, amennyit akartam 85 kilóból hirtelen 130 lettem. DE MEGTEHETTEM :) Jött a párom azaz a feleségem, aki életemben először úgy szeretett, ahogy voltam és nem igazán akart megváltoztatni. No most egy titka van az én kezelésemnek, szeretni kell és akkor én lehozom a csillagokat. Így hát én kápráztatni akartam, no meg kiélni a NINCS után a LEHET és a VAN érzését, így költöztünk egyre jobb és jobb albikba, persze félre még akkor sem tettünk. Abból a kis zsbül…. Aztán lett Mitsubishi Galant, lett Esküvő, fergeteges esküvő és mindez egy fillér nélkül. Mert albi mellett és mindenféle segítség nélkül ezeket a dolgokat hitelből oldják az emberek. Aztán mitsu sokba került fenntartani lett Mondeo, persze hitelből. És akkor született a babánk. És itt jött az ultrabrutál álom. AKKOR LEGYEN SAJÁT LAKÁS. Önerő ohne. Hogy is legyen, hogy is legyen. Hát vegyünk fel személyi kölcsönt, az lesz az önerő, majd felveszünk CHF alapú hitelt a lakásra. No de milyen lakás legyen. Albira 100000-et költöttünk havonta és kaptunk 62nm-t. Ugyanezért a pénzért csak 47 nm kapok saját lakásban. Ami kurva kicsi 2 felnőtt, egy gyerek, 4 macska képlethez. Provokáljuk a sorsot. Egy 27,2 milliós lakásra bekínáltunk 26-ot. És csoda történt. Belementek. CSODA történt, addigra kaptunk személyi hitelt 3,8M-t. Jó sokat vettünk fel, hogy LEGYEN. Annyira sokat, hogy LETT egy „nagyon különleges autóm” csak azért nem írom le, mert egy van az országban belőle, TV-ben és még egyéb internetes portálokon is szerepelt, ergó könnyen azonosítható a dolog.. Én hoztam be Németországból, persze itt voltak jelek, hogy nem kéne, de én AKKOR IS MEGCSINÁLOM BAZZEG. Persze csak azért vettem, hogy kiadhassam, CSAK PÉNZKERESÉSI CÉLBÓL :) Aztán CSODA történt átverekedtük az 5% önerős szerződést. CSODA történt megkaptuk a lakáshitelt! CSODA történt LETT saját lakásunk. Én senkit nem ismerek, akinek sikerült volna mindenféle szülői segítség nélkül egy 26 milliós lakásba beletennie a seggét. Aztán munkahelyen is CSODA történt 3 hónap alatt stabilizáltam egy rendszert, és megint CSODA történt emiatt én lettem egy a hatból, akik a céget hivatottak megreformálni. Nagy multinacionális céget több, mint ezer dolgozóval. Nekem, akinek csak érettségim van, de cserébe kurva nagy jobbítási vágyam és igazságérzetem. Manager lettem, őszinteséggel és munkával. KÉREM EZ SIKERÜLHETETT MA MAGYARORSZÁGON!

És itt kipukkadt a lufi. Habár a különleges autóval futottunk egy szép kört, és termelt egy szép összeget, de költség vonalon el is ment a p…ba. Mi is a rendszám első 3 betűje KTG…muhaha, mondom, hogy voltak jelek :) Bebizonyítódott a nagy üzleti terv működik, de nem keres pénzt… Az eddigi költési ütemnek véget vetett a NINCS. Hoppá hoppá. Gyors kalkuláció, és 100 ezerrel több a kiadás, mint a bevétel. Bassza meg. No most mi legyen. És akkor jött a világválság. Törlesztő egyből +20000 lett és a végletesen kiszámolt kassza borult. De nem most, hanem akkor amikortól +100e-rel többet költöttünk. Mit is mondok ezzel? Tudtuk már rég, hogy valami nem kóser, de had szóljon. Kint is tudja mindenki, hogy egy nagy hazugság az egész, de ez az én önhazugságom, ott nemzeti méretet öltött, és sok egyéni ember önhazugsága összedobott egy világválságot. Most a tücskök fizetik a hangyák, azaz a mi tékozlásunkat. Én még talán időben léptem a BKV bérlettel. Rájöttem, hogy az esetek 90%-hoz nem kellett volna autó. Ha a többiben taxival megyek, akkor is olcsóbb, mintha cascót fizetek. Aztán körbe néztünk a lakásban, ott is hevert ez az, amire semmi szükség az is elpattintódik. És tudjátok mit, a lakást is luxusnak érzem és mindent amit eddig tettem. Két napja az Erzsébet hídtól gyalogolok be a Petőfi-ig. Megvan hamar. És jól is esik. Nem étterembe járok, hanem a párom főz. És ők se étterembe járnak. Ez is jó. NEM ÜLÜNK AUTÓBA hétvégén, hanem játszótérre megyünk. Meg is van a jutalma: most mondott először ki két szót egymás után a baba, azt hogy PÁPÁ BABA. Látom összesen napi 1 órát, és mégis ott lehettem ennél a pillanatnál.

Tudjátok mit? Ez nem válság, hanem racionalizáció. A kibaszott sok álvágy által keltett lufi most pukkad ki. Jól van ez így. Az én életemben még nem ért véget, nem tudom megsaccolni a most következő 3 hónapomat. Kiráz tőle a víz. De még korántsem vagyunk ott, mégcsak most gyűrűzik a szar. Most derül ki, hogy a csodák melyik része marad az, és melyik része lesz csak illúzió.