Mint előző posztban írtam igen szívet melengető érzés volt a gombai kaland. Ha elolvassátok a kommenteket alul, akkor látszik, hogy sikerült előcsalnom az érzelmeket. Onnan idézek:

Nem igazán tudtam, hogy mivel is fejezhetném ki az érzéseimet, amik azóta is kavarognak bennem, amióta olvastam a blogodat (nemcsak ezt az egyet, hanem a többit is végigolvastam).

Ekkor már éreztük, hogy Tamási Áronnak igaza van (megint):"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Akkor még csak reméltük, sejtettük, hogy megtaláltuk az Otthonunkat.
Ekkor született ez a kis versformába szedett fohász feleségemtől, amit "köszönetként" mellékelek:

-------------
Gombai ábránd

Gondoljunk csak szépet!
Olyan igazi ábrándképet.
Mesés bál ihlette álmokat.
Boldog élet igaz keretét.
Alkotó, szabad lét terét!
... (folytatás itt)

Azért ezt én is bekönnyeztem... (Képzelj el egy síró vizilovat, na olyan...)

Kicsit begyorsultak az események. A helyi újság (mi más lehetne a címe stílszerűen, mint Csiperke) főszerkesztője meghívott magához, és mivel pont most szombaton volt a helyi néptánckar 5 éves, ezért a személyes látogatást egybekötöttük az ő előadásuk megnézésével is. Szóval most szombaton újra Gombán voltunk a kis családdommal.

Gombán megtalálták a megoldást. Megtalálták a megoldást arra, hogy hogyan tud férfi és nő, öreg és gyerek, szomszéd és szomszéd, egy háztartásban, egy faluban, egy helyen békében és szeretetben élni.

Nézzük csak jelenleg minden bipoláris ebben az országban. Jó és rossz, csak nézőpont kérdése, Vörös és fekete, helyett narancssárga, még a rádió is aminek elvileg arról kellene tudosítania, hogy bipolláris az ország... A leköszönő és az új rádiók legalább azt bebizonyították, hogy magántőkéből sokkal olcsóbban és hatákonyabban lehet műsort készíteni, épp ezért a régi-új frekvenciákon most Muppet Show megy 24 órában. Élőben.

No szóval ebben a világban ahol Széchényi, Mikszáth és Móricz óta tudjuk, hogy lehet akármilyen keltezésű egy magyarokról szóló írás az mindig minden korban és körülmények között helytálló lesz. Olyan mintha nagyapáink ballövéseit genetikilag adnánk tovább az utódainknak. Sokszor és sokan leírtákn nekünk nincs kultúránk az együttélésre, se a házastársunkkal, se a szomszáddal se senkivel. Erre jön egy Gomba, és arcul csapva a "balsorsot", elkezdenek néptáncolni, és énekelni a nők.

Egy picit hagyom ülepedni a dolgot, hogy szép lassan végigvezessem a lényeget.

Nem tudom ki kezdte és miért, de tegyük kiinduló alapnak, hogy pár lelkes amatőr hagyományt szeretne őrizni. Persze a "hagyományörzés" szót is sikerült lejáratni a fekete ingeseknek. Az a rossz ebben, hogy ami jelkép még megmaradt a 40 évnyi szélsőbal után, azt most az utóbbi 20 év szélsőjobbjai végzik ki lassan. Ugye így buktuk el a kokárdát, a nemzeti szászlót, az árpádsávos zászlót és így a "hagyományözés" szót is, majdnem. De gombaiak tényleg csak azt szeretnék. Egyszerűen csak táncolni és énekelni akarnak, de egy kis tánc az nagy zajjal jár :) Nézzük végig, hogy gyűrűzik szét az embereken:

1 Anyu elmegy este táncolni egy héten mondjuk egyszer. Ő jól érzi magát. Mozog. Felnőtt és mozog, már itt érezEmberek között van. Barátok között van. Anya még a stresszet is levezeti.

2, Mi történik ez alatt otthon. Apa otthon marad egyedül. No ez vagy úgy sül el, hogy akkor ma ő ad kaját a gyerekeknek, ami egy heti egyes alkalomként nem válik nehezére a papának, kicsit ő is van a gyerekekkel, ha már velük van, miért is ne beszélgetnének, heti egy alkalom még a pszichológusnál is csodákat művel hát még egy családban.

Másik verzió, ha mondjuk gyerekek már nagyok eléggé vagy még nincsenek. Hogy ha már a papa úgyis egyedül van, meg mondjuk a szomszéd is akkor ugyan már miért ne ülnének ők is össze egy pofa sörre és/vagy egy beszélgetésre. Hoppá. Nem apa harcolja ki, hogy márpedig én elmegyek a haverokhoz, vérmérséklet függően engedélyt kérve asszonykától hanem békében, mind a két fél legnagyobb örömére, és elégedettségére kimenőt kapnak egymástól.

3, Táncolni jó együtt is, de mégjobb színpadon. Ezzel fel is lehet lépni. Országszerte. A fellépés szervezést igényel. Utazás, szállás stb. Ehhez kell a férfiak segítsége is, máris az összes anyuka az összes apukával együtt járja az országot. Kikapcsolódás, utazás, barátság fillérekből.

4, Táncolni díszes ruhában kell, ruhát meg varrni kell, máris fellendül a helyi kézműipar. És aki egyet megcsinál az nem áll meg a következőnél.

5, Gyerekek láták, hogy ez jó. Anya szereti, anya kiegyensúlyozottabb tőle, Apa is megkapja a heti kipufogást, a családi béke a vers helyett valóság lesz. Pár fellépés után ők is kedvet kapnak, és máris megvan az utánpótlás.

6, Öregek. Ha hagyományt örzünk akkor  kellenek hozzá öregek is akik tudják a hagyományt. Máris az öregek belépnek a régi klasszikus szerepbe: tanítanak. A tanárra felnéz az ember, ergó a "Ugyan már, már hallottuk eleget papa" helyett igazi tiszteletet kapnak, nem is beszélve arról, hogy az egyet jobbra kettőt balrát 80 évesen is lehet művelni, miért maradna ki a mókából. Magyarul itt a 3. generáció is aktivizálódott szellemileg és fizikailag is.

7, Végére hagytam a legszebbet az ünnepeket és évforfulókat. Ez az a pillanat amikor számot lehet venni, meg lehet állni, és meg lehet köszönni. Mindenki, aki tett valamit, kaphat végre egy rendesen kimondott köszönömöt. Valószínű a munkahelyén úgyse sokat hallja, állambácsi se szokott havonta levelet küldeni, hogy "köszönöm hogy ebben a hónapban megint hozzájárult az ország költségvetéséhez. Az emberek szomjazzák a köszönöm-öt, azt hogy vegy észre a mindennapi harc mögötti erőfeszítést valaki, a minieredményeket, a mindennapi csodát.

Itt viszont kiáll valaki a színpadra és megköszöni a férjeknek, hogy elengedték a feleségeket, mindenkinek név szerint megköszönik, akik egy szalmaszálat is keresztbe tette őrértük, aki varrt, aki sütit sütött, aki anyagilag támogatott, és aki nézőként volt jelen. Mindenki egyenként név szerint van megszólítva, és nagy nyilvánosság előtt ki van mondva, hogy látjátok feleim ez az ember jó, ez az ember segít nekünk, ez az ember tesz a közért.

A gombaiak megtalálták a megoldást. A gombaiak boldog emberek. A gombaiak úgy követik a Flow-t, hogy még sohase hallottak kortárs "Mi a boldogság titka" kutatásokról. Ők "csak" megélik mindezt, és tesznek érte. Közösen tesznek.