Ma megtörtént az amire régóta vágytam. Ami szétcseszi a reggeleimet. Nem, nem a politika, és a Jobbikot is balról leszarom, nem is beszélve a balról, amit meg jobbról tisztelek meg. Nem erről van szó. Február óta főállású apaként végre olyan dolgot is csinálok, amit mindig is kellett volna, mégpedig leviszem a szemetet. Ez több okból férfimunka lett, az egyik ok az hogy hiába a szelektív gyűjtés, amire tele van a szemetes az igenis kurvanehéz, a másik ami lent fogad a zárható! kukatárolóban.

 Mindig van valami elvetemült saját fészkébe beleszaró állat, aki lusta arra, hogy ha már levitte akkor beletegye a szemetet a kukába, vagy úgy gondolja, hogy az IKEÁS bútor papírdoboza egyenesen annyira környezetbarát, hogy magától szublimál szobahőmérsékleten. Nos ez felkúrja az embert. Mert ugye kulccsal lehet bejutni, ergó csak valamelyik szomszéd teszi, lehet hogy pont az akivel bájosan elcseverészel, vagy pont az, amelyik habár minden nap elmegy melletted, és te minden nap ráköszönsz, de ő még mindig baszik visszaköszönni.

De ez a nap más. Éppen játszótérről jöttünk, utóbbi hetekben nem nagyon voltunk. Jó idő volt, az arcom is húzódik, szerintem le is sültem. Előttem megy az ajtószomszéd leányzó két gyermekkel, amikor látom, hogy a másik ajtószomszéd (mindig feka-rap szól náluk és a kiskölök is ilyen térdigsegg nadrágot hord félrecseszett bézbólsapkával) no szóval a másik falszomszéd bőszen pakkolja a kukák mellé azoknak a szekrények maradványait, amit egy hete kicseszett a folyosóra és nem kevéssé zavart ott is mindenkit.

Megkérdeztem, hogy urambocsá ez még átmeneti állapot, a kuka, mint végcél felé vezető úton, vagy ott kivánják hagyni.

Azongya otthagyják, hisz másét is elvitték már onnan.

No most el lehet képzelni az arcomat. Picit megfeszült a nyakamon az ér...

Hát nem. Széttöröd és belerakod. Ha nem fér bele akkor pedig elviszed innen, ez nem lomtár, a lomtalanítás két hete volt, gondolkodtál volna előre.

Csóka aszongya: majd szól a közös képviselőnek, hogy vigyék el.

Tessék????

A közös képviselő pont az ilyenek miatt nem győzi rendelni a kurva drága konténereket. Amiket ki fizet na ki, hát mindenki. De nem babám, te most rajta vagy kapva. Takarítsd el.

Jó majd eltakarítja, ha lehozta az összeset.

Hármat találhattok. Eltakarította?

Bingó. Fél óra múlva lementem és hát nem. Jött a második kör: csöngetés:

Idefigyeljetek szomszédok vagyunk és én nem vagyok hajlandó rosszviszonyra. A szabályokat ti rúgtátok fel. Tegyétek rendbe és rendben lesz.

Előkerült a feleség is: hogy ők itt milyen csendben élnek (Persze a 102DB-es Jump around az Mozart varázsfuvola) és senkit nem zavarnak, és nem tudják hova tenni a szekrényt és annyira, de annyira megérthetnénk.

Nem értem meg. Én megoldom, elviszem konténerbe, megnézem hol van lomtalanítás, és kiteszem oda, de nem szarok a fészkembe. A bosnyákon mindig vannak konténerek, tessék oda vinni, ha nem fér bele a kukába.

Erre visszakérdez, és mi van ha onnan is elküldik.

Hát akkor keresel másikat és megoldod.

És mi történt? Rámnéz a csóka és aszongya:

Jó akkor most lemennek és megpróbálják beletenni.

Köszönöm

(Felmentem és a párom nagyon megköszönte, mondta, hogy a másik szomszéd szemében is ott volt, hogy hát most mi lesz, és nézett rám nagy szemekkel, hogy tegyek valamit, és büszke rám, hogy egyedüli férfiként tettem is valamit. Mert azt mondja, hogy szemtől szemben ezt senki nem vállalta volna, pedig így kell. Aztán leültem és bőgni lett volna kedvem. Én jó vagyok, senkit nem akarok bántani, miért kell ez....valóban dolgom-e a 128 kilómmal és a 190 centivel védeni a gyengéket az 50 kilós nőket, akik nem mernek szólni, mert félnek, valóban példát kell-e statuálni ilyenkor, valóban ordítani kell-e, miért gyárt mindenki saját inerciarendszert  ebben az országban saját axiómákkal, miért nem lehet együtt élni örülni annak, hogy télen nem az utcát fűtjük, hanem azzal, hogy vannak közös falaink azzal kevesebb a fűtésszámla, örülni annak, hogy a fiam a kisbarátjától egy méterre lakik, örülni annak, hogy park és nyírt fű vesz körül minket, amit közösen fizetünk, örülni annak, hogy télen nem kell havat lapátolni, mert így együtt meg tudunk fizetni tisztességesen egy gondokot, aki elvégzi mindannyiunk helyett, és örülni annak, hogy mindenki a saját lakásában élhet egy egyébként kurva jó helyen)

Most éjjel még elmentem autózni egyet, visszajőve benéztem a szemétárolóba.

Beletették. Holnap megköszönöm.